A GPS nem győzi keresgélni a vadonatúj autópályákat, amikor átlépjük a magyar–szlovén határt. Szlovénia friss, erőtől duzzadó, mesekönyvbe illő hegyoldalaival, mézeskalácsházaival, rendezett falvaival Európa új arcát mutatja itt az átutazónak. Az autópálya-matrica jó 35 euró, fél évre. Nincs alternatíva, bár mi csak néhány órát töltünk ezeken az utakon, meg kell venni, és jól van így. A turistákkal fizettetik meg, hogy nekik mindössze 8700 forintban van a közlekedés egy fél évre a pályákon.
Egyórás séta a tündéri Mariborban; barokk és reneszánsz utcasor, kis sikátorok, folyópart. A hőséget enyhítő zápor már az autópályán ér. És jönnek újra a zöld legkülönfélébb árnyalataiba öltöztetett hegyek, mezők. Ljubljana. A szállás tipikus diákszálló, csak az óvárosba érve jut eszünkbe, hogy lehetne kevésbé balkáni is. Úton-útfélen kortárs kézművesek munkái a boltokban, a piacon; a kis utcákban apró galériák garmadája, és egyébként is, tele a város tervekkel: stadionok, operaház, még a várban is makettek tucatjai.
A kortárs festők alkotásai mellett ott sorakoznak miniatűrben a közterek, tervezett arculatukkal, folyóparti szórakozóhelyeikkel. A fellegvárban, ahová siklóval megyünk fel, gróf Batthyány Lajos domborművébe botlunk, akit 1849 májusától júliusig itt tartottak fogva a császáriak.
A Ljubljanica folyó felett ívelő kis hidacskák hol Velencét, hol Prágát juttatják eszünkbe. A víz partján zene száll, az egyik kiülős hely DJ-je keveri. Másnap is a városban kószálunk. Az üde piacterén, a jellegzetes Hármas hídnál, az oszlopos folyóparti csarnoknál újra és újra szembetaláljuk magunkat a Ljubljana egész építészeti arculatára markáns bélyeget nyomó Joze Plecnik – egy kicsit Otto Wagner bécsi osztályában is ihletett – sajátos világával. Másfél óra a Nemzeti Galériában, aztán békés séta a Tivoli kastélyhoz, a parkon át, közben röpke történelemóra Titóról, akit szlovén anya szült. Egy hétvégére is megéri átruccanni. Egy kis Európa, egy kis Mediterráneum. Vénasszo-nyok nyara, olasz kávék és olasz fagylaltok – néhány órára a Balatontól.
origo.hu
Steve Bannon: „Vagy van országod, vagy nincs országod”
