Tbiliszi Beismerés. Az ország moszkvai nagykövetének többszöri kijelentése után Mihail Szaakasvili elnök is elismerte, hogy Grúzia támadta meg augusztus elején Dél-Oszétiát. Az olasz La Repubblicának nyilatkozva e lépést az ország biztonsági érdekeivel magyarázta. Az augusztusi események kivizsgálására felállított parlamenti bizottság előtt hasonlóan érvelt az emlékezetes „nyakkendőevéssel” kapcsolatban. Mint fogalmazott, „az ország biztonsága miatti aggodalom késztette erre, a lényeg azonban, hogy az ellenség határozott választ kapott”. Szaakasvili biztosra vette, hogy Grúzia akkor is a NATO tagja lesz, ha most nem kap cselekvési tervet. Elképzelhető, hogy azokra az amerikai tervekre gondolt, amelyek szerint Grúzia és Ukrajna számára a csatlakozás új modelljét kell kidolgozni. (MN)
Bush elnök hivatali idejének lejárta, Amerika szuperhatalmi státusa hanyatlásának és a globális válság együttes hatására Washingtonnak a jelek szerint most már hozzá kell szoknia, hogy egyre kevésbé történik az, amit akar, és hogy atlanti partnerei mind inkább érvényesítik érdekeiket.
Ami már a szavak erején is mérhető. A mai NATO-tanácskozás előtt Frank-Walter Steinmeier egyenesen „aberráltnak” nevezte azt a vádat, hogy Berlin túlzottan engedékeny lenne Moszkvával. A német külügyminiszter ismételten elmondta, Németországnak mindig is az volt a véleménye, hogy Grúzia és Ukrajna NATO-csatlakozása korai. Megfigyelők szerint egyébként a külügyminiszteri találkozón a Kreml és a szervezet viszonyában óvatos olvadás várható.
Azt, hogy a január 20-án hivatalba lépő Barack Obama megválasztott elnöknek milyen lesz az Oroszország-politikája, valójában még senki sem tudja. De hogy Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter meghajlott a nagy nyugat-európai országok akarata előtt, már biztosra vehető. Ha ugyanis Rice hajthatatlan maradt volna, az akár töréshez is vezethetett volna a NATO-ban. Főleg az után, hogy kiderült, az augusztusi kaukázusi konfliktust Mihail Szaakasvili grúziai elnök kezdte. Márpedig egy ilyen vezetés alatt álló ország felvétele akár a tagság előszobájának számító úgynevezett Tagsági Akciótervbe (MAP) is a háború kockázatát jelentheti Oroszországgal.
Ami Ukrajnát illeti, a demokratikus értékekre oly gyakran hivatkozó nyugati hatalmak figyelmét az sem kerüli el, hogy a felmérések tanúsága szerint az ukrán lakosság mintegy 80 százaléka arról hallani sem akar. Nem is szólva a rendkívül labilis ukrajnai politikai helyzetről.
