Gyorsított bírósági eljárásra van szükség a tanárok elleni erőszakot elkövetők ellen – mondta Hiller István oktatási miniszter hétfőn az Országgyűlésben egy interpellációra adott válaszában. Előzőleg Czomba Sándor fideszes országgyűlési képviselő a sorozatos tanárverések miatt azzal fordult a tárcavezetőhöz, hogy „amíg a szülő partnere a gyereknek a tanárverésben; amíg nyolc évig egyszer sem veszi a fáradságot, hogy a gyereke iránt érdeklődjön; amíg a gyerek azt látja, hogy a szülei munka nélkül jobban élnek, mint azok, akik becsülettel dolgoznak; vagy a jövőképe abban merül ki, hogy minél több gyereket szüljön csupán a megélhetése miatt, addig nem lesz érdemi változás”. – Jelenleg nincs semmilyen eszköz a pedagógus, az igazgató, a rendőr és a jegyző kezében sem – tette hozzá Czomba.
Hiller István oktatási és kulturális miniszter válaszában kifejtette: az elmúlt hetekben kezdeményezte az igazságügy-miniszternél a pedagógusok védelmét szolgáló jogi szabályozás felülvizsgálatát. Hozzátette: ennek eszközei a bűnmegelőzés hatékonyságát javító intézkedések, a fokozott rendészeti jelenlét, a feltárt esetekben gyorsított eljárás keretében történő szankcionálás és büntetőjogi módosítások lehetnek.
Kerpen Gábor, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke üdvözölte Hiller István kezdeményezését, azt azonban hozzátette: egy éve folyamatosan ezt kérték a szocialista tárcától. Kerpen Gábor rámutatott arra is, hogy ők már a tavalyi, iskolákhoz kötődő – egyre súlyosabb – erőszakos eseményekkel kapcsolatban megjegyezték: kellenek azonnal ható és hosszabb távon hatékony intézkedések. Előbbiek csoportjába tartoznak a jogszabály-változtatások. – A közösségellenes magatartást tanúsító diák adott közösségből való kizárását időszakosan vagy véglegesen lehetővé kell tenni akkor is, ha a fiatal tanköteles. Elejét kell venni az osztályban/csoportban kialakuló konfliktusok kialakulásának, ennek egyik alapfeltételeként minden közoktatási intézményben legalább egy, de adott normatív szabályozás szerint akár több gyermek- és ifjúságvédelmi felelős önálló alkalmazására van szükség. Mindkét javaslatunkat visszautasította a kormány – jegyezte meg a PDSZ elnöke. A szakszervezet fontosnak tartja a szülői ház és az iskola kapcsolatának megerősítését. Véleményük szerint bővíteni kell az iskolán kívüli együttes tevékenységek körét, az utóbbi időben a több tíz milliárd forintos forráskivonás éppen ezt a területet sújtotta leginkább. – A probléma megoldásában együtt kell működni szülőnek, iskolának és a különböző hatóságoknak, csoportoknak – tette hozzá.
– Azonnali kormányváltásra van szükség, a jelenlegi kabinettel ugyanis e problémára nem lehet már gyógyírt találni – mondta lapunknak Baranyi Károly szociológus, a Nemzeti Pedagógus Műhely (NPM) elnöke. – Ebből a tervezetből ugyanis nem lesz semmi, mivel megoldhatatlan, hiszen sok esetben a szülő tanácsolja a gyermeknek, hogy „rúgd le a tanár fejét”, s ha megteszi, vagy megpróbálja, akkor kit állítanak bíróság elé, a gyermeket? – hívta fel a figyelmet a visszásságra Baranyi Károly. Rámutatott: az igazi felelősöket kell a törvény elé állítani, azokat, akik nem nevelik vagy erőszakra buzdítják gyermekeiket, vagy az olyan politikust, aki megalkotta a „megélhetési bűnöző” fogalmát, és most ciánkapszulát osztogatna a társadalomnak. (Kuncze Gábor SZDSZ-es politikusra utalt a szakember – a szerk.) Baranyi Károly az oktatási intézményekben uralkodó állapotokért az SZDSZ-t okolta. Szerinte ugyanis a szocialisták azt teszik, amit a szabad demokraták mondanak nekik. Emlékeztetett: az NPM már három évvel ezelőtt feltette a kérdést a miniszternek, tudja-e, mi folyik az iskolákban, hogy verik a tanárokat. Kérdésükre a tárcavezető nem reagált; majd a szaporodó esetek kapcsán Hiller István tavaly felállított egy bizottságot, amely arra jutott, hogy a tanárok a hibásak, és pedagógiai módszerekkel kell kezelni a bajt. – Az is bebizonyosodott, hogy az integrált oktatás egyszerűen katasztrófa; Brüsszeltől a kisebbségeket képviselő civil szervezetekig hangoztatják, hogy az eltérő képességű vagy a tananyaggal lassabban haladni képes tanulóknak külön iskolára, külön tantervre van szüksége, olyanra, ami érdekli őket. Azért történik ugyanis a sok rendbontás, mert a diákok részéről semmilyen érdeklődés nem mutatkozik az iskola iránt – tett hozzá. Kifejtette: a tanulók ma azt gondolják, bármit megtehetnek, verekedhetnek, vagy akár egy tanárnőt is zaklathatnak szexuálisan, majd amikor a pedagógus védekezik, akár fizikai ellenállást tanúsítva, az esetet telefonnal rögzítik. Ezután a tanár jó eséllyel számíthat arra, hogy az elkövetők beperelik és/vagy elbocsátják.
Önmagában nem lesz elég ez a program, de lépni kell, az biztos – mutatott rá Münnich Iván agressziókutató. Hozzáfűzte ugyanakkor: ha a tervezet csak deklaráció, és nem lesz mögötte valódi tenni akarás, akkor ez a program is pusztába kiáltott szó marad. További gyenge elemként definiálta az iskolapszichológusok alkalmazását, mint mondta, a szakemberek eddig is dolgoztak, ha hagyták őket, mert ha leépítés volt egy intézményben, legelőször őket bocsátották el. – Vagyis az iskolapszichológusi intézményt sem kellett „feltalálni” – emelte ki Münnich Iván. Az agressziókutató szerint az is kérdés, a válság közepette mennyire lesz képes dotálni az állam e programot, mert a kormány eddig is jobbára csak elvonta a pénzt az oktatásból. Úgy vélte, meg kell fogalmazni, honnan lesz minderre forrás, máskülönben „az egész csak PR-fogás”. – A hálózat szerves része a család, ahol a gyermek felnő, ahol az első viselkedési mintákat kapja vagy nem kapja – magyarázta Münnich, aki rámutatott: a cigány gyerekek részére külön programokat kell indítani, olyan rendszerbe kell őket bevonni, melyben jól érzik magukat, ahol tetszik nekik a tanulás. – Mert tény, hogy a cigányság világképében az agresszió helyet kap, ezt kellene mással helyettesíteni – figyelmeztetett.
Az ügyben többször kinyilvánította véleményét Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa is, elmondta, mindenkinek van felelőssége e téren. Megjegyezte, nagy a nyomás az iskolákon, a pedagógusokon, hogy oldják meg a problémát. – A tanárok azonban egyedül képtelenek felvenni a küzdelmet az iskolai erőszak ellen, s hagyják is meg a pedagógust annak, ami: neveljen, tanítson. Ne a pedagógustól várják el, hogy rendőr legyen, nyomozzon, vagy pszichológusként működjön közre a probléma megoldásában – hangsúlyozta, hozzátéve: az iskolai erőszak nem pedagógiai probléma, sokkal összetettebb kérdés, amely túlmutat az iskolán.
