Nem tűrték Klaus kritikáját

Botrányba torkollott a cseh elnök felszólalása az Európai Parlamentben. Az euroszkeptikus nézeteinek nyíltan hangot adó Václav Klaus ezúttal sem kendőzte el kritikáját, ami az Európai Unió jövőjét és a lisszaboni szerződést illeti. A reakció sem maradt el, megfigyelők szerint régóta nem volt példa ilyen kendőzetlen véleménynyilvánításra a kontinens törvényhozásában.

Pedig oly emelkedett hangulatban indult minden: a pulpituson állt Václav Klaus, a Cseh Köztársaság, egy tízmilliós volt kommunista ország és a 27 tagú Európai Unió jelenlegi elnöke, miközben az Európai Parlament (EP) láthatóan megrendült tagjai hallgatták felállva az Európai Unió himnuszát, Beethoven Örömódáját. Majd Hans-Gert Pöttering, az EP néppárti elnöke adott szót Csehország második, euroszkeptikusnak ismert elnökének.
Klaus valóban filozofikus ívű beszéde közepére azonban egyre érezhetőbbé vált a feszültség a plenáris ülésen részt vevő EP-tagok körében: míg az unióval szemben kritikus parlamenti tagok a szokatlan, nem a dicséretekben és kötelező körök futásában kimerülő beszédet felállva tapsolták, addig az uniót szinte minden oldalról bíráló szónoklat alatt egyre ingerültebbé váló parlamenterek közül többen felálltak, és sietve elhagyták a termet.
Holott Klaus éppen a szabadság mint az egyet nem értés értékeit és Csehországnak az uniós elkötelezettségét hangsúlyozta akkor, amikor elmondta: egyrészt számára „nincs alternatívája” országa uniós tagságának, viszont elfogadhatatlannak tartja, hogy az európai integráció jelenlegi módszerei és formái bírálhatatlan dogmák legyenek. Ugyanis, mondta, ennek elfogadása olyan, „sajnos gyorsan terjedő” tévhit, ami nemcsak a racionális gondolkodással, de „az európai civilizáció teljes, kétezer éves történetével áll szemben”.
Kétségkívül nem egy EP-képviselőt hökkentett meg, hogy Klaus elnök, aki beszéde elején hazáját dicsérte mint az európai kultúra és civilizáció bölcsőjét, arra figyelmeztette a közösséget, hogy ne viselkedjen úgy, mint a kommunista diktatúra képviselői, akik Csehországot és a térséget évtizedeken át zsarnoki uralmuk alatt tartották. Vagyis ne teremtsenek egy olyan helyet, ahonnan a kritikát száműzik.
Klaus szerint az európai integrációnak el kell távolítania az emberi szabadság és jólét kibontakozásának útjában álló akadályokat, vagyis teljes szabadságot kell biztosítani az emberek, áruk, szolgáltatások, eszmék, viselkedési modellek korlát nélküli áramlásának.
A Hradzsin első számú lakója kétségbe vonta azt is, hogy az Európai Parlament a demokrácia hatékony és reprezentatív testülete lenne – és ez volt az a mondata, amikor a képviselők elindultak a folyosó felé. Mint ahogyan kifejtette azt a véleményét is, amely szerint az EP a közösség kárára a rengeteg törvény meghozásával túlszabályoz ahelyett, hogy a nemzetek parlamentjére hagyná a helyi viszonyoknak megfelelő törvények megszavazását. Az egész intézmény alapjait bíráló szavakhoz nemigen szokott képviselőket még inkább megbotránkoztatta az a mondata, hogy „a már elutasított európai alkotmány és az attól nemigen különböző lisszaboni szerződés ezt a hiányosságot még rosszabbá tenné”.
Klaus beszéde végén a nyugalmát mindig megőrző, szintén jobboldali Pöttering házelnök kivörösödött arccal védte meg az Európai Parlament „becsületét”, többek között azzal, hogy nélküle még inkább „túlszabályoznák” a gazdaságot. Ezt az érvet Václav Klaus beszéde után tartott sajtóértekezletén nonszensznek minősítette.