A tőzsdefelügyeleteket is felelősségre vonnák

Véget ért a Wall Street-i klubhangulat. Kénytelen lesz változni az a kor, amelyhez minden idők egyik legnagyobb pénzügyi csalását a tőzsdefelügyeletek felelőtlen hallgatása mellett elkövető Bernard Madoff adta a nevét. A hétfői ítélethirdetés után a csaló segítőtársainak és a tőzsdefelügyelet egykori képviselőinek is szembe kell nézniük a törvénnyel.

Leáldozott az a világ, amelyet a szóbeli megállapodás, a kézfogás és a bennfentes kereskedés jellemzett, és amelyben Bernard Madoff szava olyan biztos volt, mint „a zsidó államkötvény” – összegzi a Financial Times a New York-i tőzsde volt elnökének örökségét. Az egykori bróker cége összesen 171 milliárd dollárnyi vagyont gyűjtött öszsze az elmúlt több mint egy évtizedben, a piramisjáték összedőlésekor pedig mindössze 1,2 milliárd dollárnyi fedezet állt valóban rendelkezésre. Ilyen mértékű és ilyen hosszú ideig tartó csalássorozatot nyilvánvalóan nem lehetett elkövetni anélkül, hogy az amerikai tőzsdefelügyelet (SEC) felelősségét ne firtatnák. Madoff 150 évnyi börtönbüntetésének kihirdetése után nem álltak le az amerikai nyomozó hatóságok, és több olyan személy ellen is gyűjtik a vádemeléshez szükséges bizonyítékokat, akik eddig ártatlannak vallották magukat a piramisjátékban. Nagyon kevesen hisznek ugyanis abban, hogy az egykori bróker mind a kétszáz alkalmazottját, az egész családját és a pénzfelügyeleteket is egymaga vezette az orruknál fogva, évente több ezer iratot meghamisítva, mindössze egyetlen személy, saját könyvvizsgálójának segítségével. A felügyeletek elképesztő melléfogásáról tanúskodik, hogy senkinek nem tűnt fel, hogy a háromfős Friehling és Horowitz könyvvizsgáló irodának egy ügyfele volt: a dollármilliárdokat elvileg befektető Madoff cége. A nyomozó hatóságokat az is érdekli, hogy az utóbbi években hogyan úszhatta meg a SEC-vizsgálatokat a volt bróker, holott több bejelentés is érkezett ellene. 1999-ben piramisjáték miatt feljelentették a volt tőzsdeelnököt, ekkor a felügyelet több vizsgálatot is lefolytatott, végül az ügyet azzal zárták le, hogy a feljelentő elfogultságból, csupán Madoff üzleti riválisaként cselekedett. A csaló ellen egyébként számtalan bejelentés érkezett, ráadásul nemcsak magánszemélyektől, hanem nagy bankok felső vezetőitől is, akik különös óvatosságra szólították fel beosztottaikat a Madoff-hoz köthető alapok kapcsán. A tőzsdefelügyeletnek az sem tűnt fel, hogy a többnyire az amúgy is átláthatatlan működésű különleges befektetési alapokból (hedge fund) pénzt gyűjtő csaló cége több adóparadicsomban is úgynevezett lerakatot működtetett, az itt elvileg tárolt értékpapírokhoz ezért igencsak korlátozott lehetett a hozzáférés. A SEC azonban nem csak ezekben az ügyekben hunyt szemet a volt bróker üzelmei felett: az 1929–33-as gazdasági világválság után elvileg a befektetők érdekeinek képviseletére létrehozott felügyeletnek a bennfentes kereskedés sem tűnt fel, márpedig Madoff mint a Nasdaq volt elnöke, számtalan, hivatalból rábízott információval visszaélt. Érdekes módon piramisjátéka éppen arra épült, hogy jó néhány befektetője abban hitt, ezen belső információk alapján lehet képes Madoff cége az átlaghozamnál lényegesen magasabb kamatot kitermelni. A SEC-nek ugyanakkor éppen a magas profit szúrhatott volna szemet: az évek során begyűjtött 171 milliárd dollárból ugyanis a piramisjáték kitudódásakor elvileg 65 milliárd dollár követelés mutatkozott a befektetők számláján, vagyis látniuk kellett volna, hogy végső soron egymást finanszírozták az ügyfelek. A piramisjáték egyértelmű jele volt az is, hogy mindössze 13 milliárd dollár volt az a követelés, amely olyan számlákon volt lekönyvelve, ahol több volt a befektetés, mint a kivett haszon. A felügyelet slendriánságát és a szabályozatlanságot azonban mi sem mutatja jobban, mint hogy Madoff lényegében saját magát adta fel, amikor a pénze elfogyott. A SEC elnöke, Christopher Cox azóta távozott a helyéről, de a szervezet felelősségre vonása nem következett be.
– Madoff majdhogynem egyedülállóként tette hiteltelenné a felügyeletet – fogalmazott John Cofee, a Columbia Egyetem tanára azzal kapcsolatban, hogy a SEC legnagyobb melléfogása az volt, hogy nem buktatta le a csalót. A látványos baklövést tetézi, hogy a pénzügyi válságot kirobbantó úgynevezett mérgező, vagyis megfelelő fedezet nélkül kibocsátott értékpapírok elterjedésének sem tudtak gátat szabni. Az új szabályozás elkerülhetetlen, már csak az a kérdés, mennyire lesz következetes a megvalósítása. A bizalmat világszerte csak olyan erős felügyeletek szerezhetik vissza, ahol a vezetők becsületessége, és pénzügyi körökben joggal kivívott tekintélye minden más szempontot felülír.