Kamatra gyötörve

Bajnai Gordon „a nemzetközi döntéshozók által is elismert” utat kínálja. Mérhetetlen cinizmussal „együttműködést ajánlott fel” pénteken a kormányfő a parlamenti pártok frakcióvezetőinek. Bajnai szerint Magyarország alapvető érdeke, hogy kitartson a már meghozott intézkedések mellett, és folytassa „a nemzetközi döntéshozók által is elismert” utat. Bajnai, mint mondja, „rendkívül szigorú” költségvetési törvény benyújtására készül, ami egyértelmű üzenet lesz, nem kérdés, hogy kinek, a megbízóinak, a nemzetközi döntéshozóknak: „Magyarország nem fordul vissza a válságból kivezető útról.” Ugyanakkor a szocialista párt, amely a teljes kivérzésig támogatja a megszorító gazdaságpolitikát folytató kormányát, szeretne a politikai felelősségben osztozkodni a parlamenti pártokkal, szívesen elkenné a felelősségét a népnyomorító intézkedésekért. E törekvés jegyében Bajnai most arra kéri a pártvezetőket, hogy „felelős hozzáállásukkal segítsék az ország megerősítését, a versenyképesség javítását és a tartós növekedés megalapozását szolgáló intézkedéseket”. Ez a szöveg nyilvánvalóan a külföldi befektetőknek szól. A cél most sem a társadalmi konszenzus megteremtése.
Bajnai együttműködésért házaló levele üres, a hajdani agitációs propagandák hangulatát idéző, semmitmondó szöveg. Ha a magát technokrata kormányfőnek képzelő Bajnai állampolgárként belegondolna abba, hogy alkotmányunk szerint mi a feladata az Országgyűlésnek és a kormányfőnek, akkor elszégyellné magát, milyen szerepre vállalkozott. Ott a példa előtte, a felkelő nap országából, ahol a kormányfő verbális harakirit elkövetve sűrű bocsánatkérések közepette megkövette a japánokat, köztük pártja választóit, akiknek akaratából a politikai hatalma eredt, hogy megvonták tőlük a bizalmat az önkormányzati választásokon, és kormánya nevében benyújtotta lemondását. Japánban előre hozott választások lesznek a japán nép demokratikus választáson kifejtett véleménye alapján a gazdasági világválság kellős közepette. A bukott japán kormányfő tisztán látja, hogy nem csak nála lehet a bölcsek köve, nem csak ő ismerheti azt a helyes megoldást, ami tetszést arathat nem csupán a nemzetközi döntéshozók köreiben, hanem az önrendelkezésre jogosult japán emberek között is, akiktől a hatalma származott. Bajnaiék is pontosan tudják ezt, csak azzal is tisztában vannak, hogy az ő átmeneti hatalmuk már évek óta nem a magyar néptől ered.
Magyarország népe, bármennyire is szeretné magát nemzetnek láttatni, bármilyen szomorú is, de tény: gyakorlatilag egy gyarmaton élő, szedett-vetett, kívülről és belülről is megosztott lakosság képét mutatja. Az ilyen népet ügyes praktikákkal könnyűszerrel le lehet igázni és jól lehet uralni. A nemzetközi pénztőke a kamatszivattyúit szinte akadálytalanul rögzíthette a magyar államháztartásra, a helytartó szerepét vállaló baloldali liberális kormányok szinte egymással versengve szolgálják ki népük sanyargatásával a „nemzetközi döntéshozókat”.
Emlékezzünk csak, nem árt felidéznünk, mert egy valóban demokratikus választáson a magyarok maguknak okozták a bajt, amikor elhitték a Medgyessy Péter kormányfőjelölttel az élen fűt-fát ígérő szocialistáknak, hogy ideje van az osztogatásnak, hogy az ország teherbíró képessége lehetővé teszi, hogy mindenki jobban éljen, hogy itt az idő a „jóléti rendszerváltozásra”, és 2002-ben megbuktatták az Orbán-kormányt. És lett is osztogatás: béremelések a közszférában, tizenharmadik havi nyugdíj stb.
Majd jött a fosztogatás is. A kormányzati ciklus félidejében színre lépett Gyurcsány Ferenc, és vele eljött a hazudozások kora, az ország gazdasági, statisztikai adatainak meghamisításával, a csábító ígéretekkel, az értelmetlen kormányzati döntésekkel, mint például a semmirevaló, csak a költségvetésnek kárt okozó áfacsökkentés. És a magyar nép másodszor is, sokadszorra is bedőlt a posztkommunisták kommunikációs, trükkös szemvakításának.
Közben kiforgatták mindenéből; a Horn-kormány idején a közösségi vagyona nagy részétől fosztották meg, 2002-ről pedig fokozatosan eladták a maradékot bagót érő bankókért cserébe.
Majd a jövőt kezdték kiárusítani. A csak küszködve kiejthető PPP konstrukciókban létesülő beruházások a magánbörtönökre, a közszolgálati televízió új székházára kötött szerződések is csupán az államra évtizedekre rácsatlakozó pénzszivattyú bekötését célozták a köznek hosszú távon előnytelen kiszervezési manőverekkel együtt.
Hosszan lehetne sorolni a köznek kárt okozó, ám a klientúrához tartozóknak zsíros hasznot eredményező lépéseket az elmúlt hét esztendő tapasztalataiból. Nem véletlenül kerültek ezek a gyanús körülmények között szerzett milliárdok előbb-utóbb adóparadicsomokban bejegyzett offshore cégek számláira.
Bajnai együttműködést szorgalmazó levelét az ócska cinizmus szövegezte. A magyar nép (ha Bajnai nem érti, mit jelent e fogalom, olvassa el újra az alkotmányt) 2006 őszén országos tüntetéseken, tömeges demonstrációkon hozta a Gyurcsány-kormány tudomására, hogy a konvergenciaprogramban megfogalmazott megszorító gazdaságpolitikája, majd a nyilvánosságra került őszödi hazugságbeszéd miatt megvonta a bizalmat a szocialistáktól és a szabad demokratákról. Ugyancsak 2006-ban az őszi önkormányzati választáson a legnagyobb ellenzéki párt megsemmisítő vereséget mért a baloldali pártokra, ám a szocialisták másként értelmezik a nép akaratát, mint a japánok, ők itt maradtak a nyakunkon. Majd másfél éves jogi küzdelem eredményeként 2008 tavaszán sikerült végre kikényszeríteni néhány kérdésben a szociális népszavazást, amelyen óriási többséggel elutasítottuk a ránk erőltetett „reformintézkedéseket”. Végül az európai uniós választáson ismét megvonta a nép a bizalmat a szocialistáktól. A szabad demokratákat büntetésből el is tüntették a politika térképéről. De ők mindezek ellenére képtelenek kiengedni a kezükből a hatalmat.
Képesek voltak még arra is, hogy az IMF-től teljesen fölöslegesen brutális hitelt vegyenek fel. Emlékezzünk csak, tavaly szeptemberben még azt hazudták, hogy minket nem érint az amerikai hitelválság, az ellenzéket fölösleges riogatással vádolták, miközben a jegybank elnöke már a hitelkérelmünket fogalmazta. Nem lehet kizárni, hogy a valutaalapos hitel – amelyet később úgy kellett rátukmálni a bankokra, mert az elején még egyikük sem akarta igénybe venni, talán mert érezték, hogy büdös, és talán tartottak a nép, vagyis a banki ügyfélkör haragjától – fő célja az volt, hogy a megszorító intézkedéseket „nemzeti döntéshozókra” mint külső kényszerítő erőre hivatkozva lehessen ledugni a nép torkán.
Még azt a szívességet is megtették, talán hangulatjavító szándéktól vezérelve (ki tudja, hogy külső kérésre, vagy csak maguktól?), hogy eltüntették a szemünk elől a közutálatnak örvendő Gyurcsányt, és odarakták a helyére a másik, simább modorú milliárdos „hazafit”, aki azért vállalta el a gyurcsányi mű befejezését társadalmi munkában, mert, mint fogalmazott, szereti a hazáját. A Fidesz visszautasította a kormányfő együttműködési ajánlatát, mondván: „Bajnai Gordont és az MSZP-kormányt senki nem hatalmazta fel arra, hogy megkeserítsék az emberek életét a brutális megszorító intézkedésekkel, amelyek ráadásul teljesen értelmetlenek.” Ott tartunk, hogy már Basescu, a román elnök is leckét ad nekünk, magyaroknak demokráciából. Ő úgy kommentálta azt, ami nálunk történik, hogy „Magyarország meggyőzte a befektetőket, hogy képes korlátok közé szorítani a gazdasági visszaesést, és hogy egy szakértői kormány jobban képes irányítani az országot, mint a politikusok”.