Szőnyeg alá söpört szlovákiai romakérdés

Szlovákiában utoljára öt évvel ezelőtt uralták a címlapokat a romák által elkövetett bűncselekmények: a második Dzurinda-kormány 2004-ben alakította át a szociális ellátórendszert, amelynek részeként negyedére csökkentette a szociális juttatásokat, ami romalázadást eredményezett.

(Pozsony)

Főleg Kelet-Szlovákiában volt pattanásig feszült a helyzet, ahol a legnagyobbak voltak a gazdasági és szociális problémák – mellesleg a mai napig nincs lényegi változás –, ugyanakkor ebben az országrészben él a legtöbb roma. Szociális gondjaikat rablással, az élelmiszerboltok megrohamozásával, a kertek kifosztásával próbálták megoldani. Csak a katonaság bevetése hozott nyugalmat a térségnek.
A kormány és a parlament a felfokozott romaellenes hangulat visszafogására azzal reagált, hogy szigorúan ragaszkodott az Európai Unió ajánlásaihoz, megtiltotta a bűnüldöző szerveknek és az igazságszolgáltatásnak, hogy vizsgálják és nyilvánosságra hozzák a bűnözők nemzetiségét és etnikai eredetét, ennek megfelelően a sajtó sem dolgozhatott ilyen adatokkal. Országos szinten tehát olyan hangulat alakult ki, mintha megoldódott volna a romakérdés. Ráadásul a Dzurinda-kabinet végrehajtotta a közigazgatási reformot és megvalósította a fiskális decentralizációt, amivel gyakorlatilag helyi, illetve regionális szintre zsugorított minden olyan kérdést, amely a romákkal függött össze, akár foglalkoztatásukat, oktatásukat, egészségügyi és szociális ellátásukat illeti, vagyis az összes problémát ráhagyta a kisközösségekre. Ezért alakulhatott ki az elmúlt években, hónapokban olyan kép, hogy míg a szomszédos Csehországban és Magyarországon egyre feszültebb a helyzet a roma és nem roma lakosság között, Szlovákia a „béke szigete”.
Csak a közvélemény-kutatások és azok eredményének értékelése mutatott rá arra, hogy semmivel nem jobb a helyzet Szlovákiában, mint nyugati vagy déli szomszédjánál. A többségi lakosság 70-75 százaléka például nem örülne annak, ha a szomszédja roma lenne, azt pedig a megkérdezettek 90 százaléka utasította el, hogy a családba beházasodjon roma fiatal. A felmérésekben az olyan szavakhoz, mint a lusta vagy összeférhetetlen, esetleg tolvaj, asszociációként a felmérés résztvevőinek 80-85 százaléka írta a roma vagy cigány kifejezést.
A szakértőket tehát nem lepte meg, hogy a múlt hét szombatján a szélsőséges Szlovák Testvériség Polgári Társulás által meghirdetett „cigány terror elleni” tüntetésen megjelentek a kelet-szlovákiai Szentmihályfalva település nem roma lakosai is, és szembefordultak a rendezvény feloszlatására felsorakozott rendőrökkel, a falu polgármesterét pedig – aki felkérte a rendőrséget a beavatkozásra – petíciós aláírásgyűjtéssel akarják leváltani. De a Szlovák Testvériség országosan is kiváltotta a lakosság szimpátiáját, mert általuk szereztek tudomást arról, hogy fél évvel ezelőtt a romatelep két fiatalja gyilkolta meg a helyi élelmiszerbolt 43 éves eladónőjét, a szombati megmozdulás előtt pedig két tizenéves roma verte meg a helyi futballpálya 65 éves gondnokát, aki meg akarta akadályozni az öltöző televíziójának ellopását, s aki a mai napig kórházban van, egyelőre az biztos, hogy a támadás következtében elvesztette fél szemét.
Korábban a roma lakosság szociális helyzete, illetve a többségi lakosság és a romák közti konfliktusok csak akkor kaptak országos visszhangot, ha rendkívüli helyzet alakult ki. Mint például idén tavasszal, amikor kiderült, hogy az egyik kassai rendőrőrsön a rendőrök kutyákkal ijesztgettek alig 10-12 éves roma gyerekeket és arra kötelezték őket, hogy egymást verjék. Csak később derült ki, hogy ezek a gyerekek gyakorlatilag bűnbandaként támadtak meg rendszeresen nyugdíjas embereket, s vagy a pénzüket, vagy a vásárolt javaikat lopták el tőlük. Nyilvánosságra került az is, nem ez az egyetlen ilyen banda a kelet-szlovákiai nagyvárosban. Az alsókubíni kórházba pedig egy romatelep gyermekeit vitték be egy fertőzés eredményeként, a 3–12 éves lurkók még a kanalat sem ismerték, kézzel ettek mindent, biológiai szükségletüket pedig ott végezték el, ahol éppen rájuk jött, a csapot még csak megnyitni sem tudták, az angolvécétől pedig egyenesen féltek. És párhuzamosan kiderült, hogy hasonló romatelep legalább 50 van az országban, ezt állapította meg a Comenius Egyetem szociológiai tanszékének felmérése.
„A romakérdés nem új keletű, a problémák ismertek, de a kormányok nem szívesen foglalkoznak vele. A választások előtt, az ígérgetések idején még van is ötletük a rendezésre, utána viszont a GDP-növekedés a fontos, azt meg nem hozza el a romák oktatása és szocializálása. Egyszerűbb a szőnyeg alá söpörni a problémákat vagy másra mutogatni, mint tette ezt a szentmihályfalvai tüntetés kapcsán Dusan Caplovics, a romakérdésért is felelős kormány alelnöke, aki »a szomszédoktól importált problémának« nevezte a romák és nem romák közt kialakult felelősséget. Pedig élő problámáról van szó, s ha a politikusok hozzáállása nem változik, akár a 21. század meghatározó témája lehet Szlovákiában” – írja a Sme napilap kommentátora most, hogy újra címlapos témává vált Szlovákiában (is) a romakérdés.