Breakelve magyarok

Egylábas hátraszaltó lendületből, leérkezés után nyomban előreszaltó. Ilyen akrobatikus elemet is láttam az 1-es villamos Kacsóh Pongrác úti megállója alatti aluljáróban, virtuóz breaket gyakorló Hungária körúti fiúktól. Rájuk biztosan nem húzható az Ifjúság 2008 gyorsjelentés megállapítása, miszerint a szabadidővel jórészt a tétlenséget azonosítják a 15–29 évesek.

Joó István
2009. 10. 15. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mint a kalotaszegi legényesben, úgy jön mindig előre egy-egy izzadt srác, hogy a magnóból ömlő breakzenére szólóban figurázzon. A motívumoknak persze semmi köze az eredeti magyar folklórhoz. Annál inkább a hajdani afrobrazil rabszolgák táncához, ha tényleg igaz, hogy ez származott át a harlemi fekete utcabandák mozgáskultúrájába. A graffitikkel tovább csúfított betonaluljáró gyér neonfényében négy pesti fiú váltja egymást.
Tehát van még break Magyarországon, pedig hozzánk az 1980-as évek közepén érkezett el ez az őrület. Túlélt egy emberöltőt. Ettől fogva, akik művelik, lassanként akár konzervatívoknak is mondhatók, de „retróknak” biztosan. Fiatal koruk ellenére. Hiszen a fent körülírt „air back kontra” breakmotívum tudora, Kovács Ádám tizenhét esztendős, Makai Soma ugyanannyi, Herczig Gábor húsz-, Józsa Péter huszonhat éves. Mind az Ifjúság 2008 gyorsjelentés által jellemzett fiatal magyar nemzedék tagjai. Ebből a szociális tárca által megrendelt kutatási anyagból (szerkesztői: Bauer Béla, Szabó Andrea) kihámozható például, hogy a tévé, az internet repertoárjainak fogyasztására szánt összidő nőtt. Jelenthet-e ez jót, ha a fiatalok kétharmada a két hírhedt országos kereskedelmi tévécsatornát nézi a legtöbbet? Napilapokat a fiatalok már alig olvasnak. Kiderül a gyorsjelentésből az is: az alkoholfogyasztás erősebben fenyegeti a 15–29 éves korosztályt, mint valaha, a drog gyors terjedése sem tudta elvenni tőle az első helyet.
Úgy tűnik, Kovács Ádámék mentesek az utóbbi problémától. A csapatból ketten is arról számolnak be, hogy a rendszeres erőfeszítést követelő „break életstílus”, „breakes közösség” a züllés útjáról fordította
vissza őket. Eltávolodtak a drogozó barátoktól; nem is úgy festenek itt a Kacsóh Pongrác úti megállóban, mint akik gyorsító vagy egyéb kábítószerekkel fűszereznék fiatal életüket.
– Ecstasy? Nincs rá szükségünk, hogy ilyet szedjünk, mi anélkül is jól érezzük magunkat. Ami nekünk az adrenalint adja, az a zene – mondja Péter.
Az internet és az általa közvetített tömegkultúra persze nyomot hagy a fejükben. Ezért is erre az amerikai fekete táncra találtak rá. Ezért, hogy – bár a fele csapat szakmunkásképzőbe jár – angolul adják tudtomra, micsoda „underground event” (alternatív esemény) egy-egy breakverseny a WestEnd tetején, s hogy bár ez is break, csakúgy, mint a harminc évvel ezelőtti, mégsem „old”, hanem „new school” (új irányzat). Több benne a „freeze” (kitartott póz) és a power move (erőt, technikásságot igénylő mozgáselem). Mindenestre amíg itt, a szabadtéri aluljáróban izzadoznak, mégsem agymosáson vannak. Virtus ennek az idegen táncnak vagy sportágnak minden mozdulata. Ebben nyilatkozik meg, fejezi ki magát igazán ez a különféle kerületekből összeverődött csapat, nem a nyilatkozatadásban. Szerintük az elszántságot, szorgalmat igénylő break nemcsak látványos, hanem „vicces dolog” is, jókedvre deríti művelőiket. Másoknak azóta, hogy kapcsolatba kerültek vele, tartást ad a mindennapjaikhoz.
Ezek a mindennapok többségüknél lánykapcsolatok nélkül folynak. Gábornak több éve fejeződött be egy tartós kapcsolata. Általános véleményük, hogy ma már a lányok sem hűségesek. Házasságot azonban mind akar, igaz, egyikük gyermek nélkül képzeli el a családalapítást. Merthogy micsoda felelősség ebben a lepukkant országban gyereket eltartani. Hit a nehézségekhez…? Csak egy jár közülük templomba. Évente egyszer: karácsonyi éjféli misére. Az Ifjúság 2008 jelentés állítja, a magyar fiatalok egyre jobboldalibb beállítottságúak. Hungária körúti breakeseink a politikát rühellik. Péternek mintha volna pártvonzalma, de annál inkább nem beszél róla. Soma politika és/vagy magyarság témakörben csak ennyit mond:
– Nem vagyok még tizennyolc, de lehangol, ami itt van, a rengeteg tüntetés, és hogy nincs összefogás. Pedig jó volna, ha egész Magyarország Magyarország lenne… És ezt nem rasszizmusból mondom… Viszont augusztus 20-án, amikor kimentünk, éreztem, hogy jó magyarnak lenni.
Bátortalan siralmamat hallva – magyar ifjakként miért nem mondjuk kalotaszegi legényest lejtenek – Gábor így vigasztal:
– Gondoltunk már rá, hogy egyszer csinálunk egy olyat, hogy magyar néptánccal indítunk, aztán beletesszük a breakfigurákat…

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.