Jakab Mihály halai

Jakab Mihály festőművésznek nyílt kiállítása Pesthidegkúton, a Klebelsberg Kultúrkúriában. Jakab Mihály tulajdonképpen Schéner Mihály, de ezen a néven már alkotott egy káprázatos tehetségű, nemrég elhunyt festő. Az édesapja. Hogy egy ilyen helyzet előny vagy átok, embere válogatja. Jakab Mihály mindenesetre szabad ember és szuverén művész. Csontváry Kosztka Tivadar egyszer álmot látott, és a következőt hallotta: Te leszel a világ legnagyobb plein air festője. Mire haladéktalanul lehúzta a rolót a patika ajtaján, és elment megfesteni Taorminát, Jajcét, a cédrusokat. Erre gondolok, amikor szabad emberről beszélek. A szabad emberségnek nyilván egyetlen kor sem kedvez igazán, ez a mostani meg pláne nem. Jakab Mihály álmai is szépek, nekem meg ő a kedvenc plein air festőm. Az emberem, ahogy Lon Reed mondja. Ezt a mostani kiállítást, ahol nagyon komoly, háromteremnyi anyag gyűlt össze, Ménes Ágnes iparművész nyitotta meg. Ő így ír róla: „Tájképein az évszakok és a napszakok fényei, a változó természet színei elevenednek meg. Szabad ég alatt fest, nem csak a szellemével, a testével is átéli a természet rezdüléseit. Télen addig dolgozik, míg oda nem fagy a cipője a földhöz. Nem használ fényképezőgépet, ha nem tudja befejezni a képet, vár. Akár egy évet is, ha nincs hó. S ha a következőben sincs, akkor még egyet.”
És akkor jön lefelé a medve a Hármashatár-hegyről, Rovinj sikátoraiból vagy a Balaton partjáról, mert elkészült a kép. Ken Kesey lehetett ilyen fénykorában, hiperérzékeny, ám erős lélek és szellem. A kiállítás előtt Éri Péter játszott hosszúfurulyán. Somogyi kanászok dallamait verték vissza a falak, ahonnan Jakab Mihály dudásai, muzsikásai lökték ki magukból az energiát, a táncot, a tüzet. Gyönyörű dinamika, fegyelmezetten megszerkesztve, már-már matematika, az univerzum tökéletessége, akár a széki táncrendben. A legjobban a csendéleteit szeretem, azok közül is a halakat. Nagyobb csend és élet, mint ősi, szakrális táplálékunkban, talán nem is fogható meg. Jakab Mihály, mielőtt elkezdődne a főzés-sütés, megfesti őket, mondjuk egy petróleumlámpa társaságában. Olyan ez a rítus, mint valami elfeledett végtisztesség. Minden képe ünnep.