Külföldiek diktálták a privatizációt

Több szempontból is kilóg hazánk a térségi országokban megvalósult privatizációs folyamatok sorából – derül ki a Rendszerváltás és privatizáció című tegnap bemutatott könyvből, amelyben Soós Károly Attila közgazdász vette górcső alá Csehország, Lengyelország, Magyarország, Oroszország, valamint Ukrajna és Szlovénia magánosítási gyakorlatát. A magyar privatizáció egyik legfontosabb sajátossága, hogy az állam a többiekhez képest jelentősebb mértékben árusította ki a köztulajdonban lévő vállalatokat külföldi befektetőknek. Már a magánosítási folyamat közepén, 1997-ben a száz legnagyobb magyar vállalat közül 63-nak volt külföldi tulajdonosa, és csak kilenc cég került hazai vállalkozás irányítása alá.
Legkevésbé hazánkban alkalmazták a magánosítás kedvezményes módszereit, amiben Soós szerint fontos szerepe volt hazánk eladósodottságának. A privatizációs bevételekkel is kakukktojásnak számít Magyarország, mert a GDP-hez mérten nálunk árusították ki a legtöbb állami vagyont. Míg a privatizációs befizetések Csehországban és Lengyelországban 2003-ig a GDP 21, illetve 12 százalékát tették ki, addig nálunk e mutató 31,6 százalékra rúgott. Leginkább a csehországi privatizáció célozta meg a korábbi politikai elit minél teljesebb leváltását. A szociális fejlődésben a szlovén magánosítás érte el a legtöbb eredményt, a privatizáció lassú és óvatos gyakorlatával.