Napútborok

Voltak fenntartásaim. Mármint arra nézvést, hogy létezik-e egyáltalán biobor, vagy ez is olyan kamu, amivel az egészségünkre játszanak, mi meg jól bevesszük, sok pénzért. A szomorú tapasztalatok és csalódások mellett mindezt arra is alapoztam, hogy egy olyan júliusi napon, amikor leszakad az ég, majd azonnal jön a negyvenfokos verőfény, elég macerásnak tűnik gáliccal lövöldözni, bele a vakvilágba. Oda vegyszer kell a rézangyalát neki, mert ha nekiindul a peronosz, hiába izzadtunk egész évben. De akkor meg máris meszeltek az egész biovircsaftnak ugye. Akkor kezdtem el oszlatni a kétségeimet, mint egy ék vagy sün, amikor megismertem Kovács Zoli borait. Az egyébként gyönyörű, palackzáró pecséteket ugyan képtelen voltam normálisan feltörni, de cserébe már mielőtt nekifogtam volna a tudatos és intenzív borivásnak, el lettem kápráztatva.
A színtől, színektől. A zseniális Szent György-hegyi gazda ugyanis megcselekedte azt, amit Csontváry óta senkinek sem sikerült, megfogta, zsákmányul ejtette és bezárta a Napot. Tehát palackba zárta a Szellemet.
A sorozat lenyűgöző. A nyitány egy azonnal heves beszélgetésre ingerlő olaszrizling (ide szeretnék majd egyszer felnőni és természetesen még a mindszentkállai Perger Jóskához), ezt követi egy kéknyelű, egy szürkebarát, majd a hárslevelű és határozott zárásként maga a sárga muskotály. Mintha tükörbe néznék.
Egyébként meg szüret van, az Alföldön vagy huszonkét forintot is megadnának a szőlő kilójáért, és dübörögnek a kamionok olaszbó. És felmerül a kérdés, mit is iszik bornak álcázva, megfizethető áron az a szerencsétlen, aki nem bízhat meg százszázalékosan a barátaiban, szomszédaiban, vagy nem részesülhetett abban az áldásban, hogy maga termel. Például a mai napig akár DDT-t is, amely kitűnően alkalmas a ruhatetű irtására. Apropó, megfigyelték már, hogy mostanában milyen puha a tojáshéj, még akkor is, ha nem a csirkegyárak termékeit vásároljuk? Az ember azt hinné először, hogy az illető tyúk nem kaparászott le elég meszet az ól faláról, és csak utána kezd el gyanakodni a klórozott szénhidrogének másodlagos hatására. És ez csak a tojás. Vegyünk egy rendes menüt. Beszereztük a növendék bioszürkemarhát, a biokrumplit, a kecskesajtot, a paradicsomot, a zöldsalátát, és nem átallottunk egészen Dalmáciáig utazni pár liter olívaolajért, tekintve, hogy a szupermarketekben kapható, extra szűznek nevezett gyáripari termékek is részei a globális átverésnek. Ha mindezzel megvónánk, ideje kinyitni egy palack jó bort. Azaz, egy kis jófajta, hígított atrazint. Ez az erősen vízszennyező gyomirtó szer a világ tíz legjobban fogyó hatóanyagai között található, így rendkívül komoly gazdasági érdek fűződik a kereskedelemben való maradásához. Magyarországon a legjobban fogyó szerek között tartják számon, és egy olyan ország (Olaszország) szállítja nekünk, amely odahaza már betiltotta. Mármint a használatát, a gyártása ugyanakkor EU-konform. Az atrazin ott van a legtöbb borban, szőlőben és a csapvízben is. A szervezetbe kerülve légúti és idegrendszeri problémákat okoz. Egészségünkre, jöhet a desszert!