Beetetve

„Folyik egy vita a frakciók között az olasz sajtószabadságról. De mikor támadt rá véres rendőri brutalitással Berlusconi békés és védtelen ünneplőkre? Vagy most március 15-én, amikor fiatalok 1848-at idéző táblákat tartottak a magasba, bevitték, meztelenre vetkőztették, négykézlábra állították őket, testnyílásaikba világítottak…”

Az Europaliának, Európa legnagyobb művészeti fesztiváljának mostani vendége Kína. Ön az 1999-es Europalia Hungaria kormánybiztosa volt. Megnézte a most megnyílt fesztivál indító kiállítását?
– Nem, még nem.
– Akkoriban nagyon kiegyensúlyozottan válogattak a résztvevők között, és bár a Fidesz kormányzott, sok balliberális elkötelezettségéről ismert művészt, alkotót is meghívtak. Segített ez? Hiszen az Europalia Hungaria 109 ezer látogatót vonzott, szemben a Bulgária kultúráját két évvel később bemutató, a magyarnál jóval kisebb Europalia 375 ezer érdeklődőjével.
– Ezt én nem innen közelíteném meg. A brüsszeli szépművészeti múzeum tizenkilenc termét töltöttük meg ezer év magyar egyházi és állami történelmének legszebb és legértékesebb műkincseivel.
– Az Europalia zárása után nem sokkal az ott szerepelt Fischer Iván karmester azt nyilatkozta egy tekintélyes flamand napilapnak, hogy minden segélyre szükségük van, mert a magyar politikusok kulturális bűnözők, nyilván önt is beleértve. Meg hogy a gyűlölködő, korrupt, rasszista Magyarország meg sem érdemli zenekarát. Ha önön múlna, ismét szerepeltetné Fischert? El tudna képzelni hasonló esetet kínai vagy mondjuk lengyel szereplőkkel?
– Az Europalia Hungaria nem kapta meg Belgiumban azt a hírverést, amellyel például a háromszázezres látogatottság elérhető lett volna. Mi kifejezett ellenszélben dolgoztunk. Ehhez fogható frontharcot életemben nem vívtam. Olyan erők mozdultak meg, hogy bennünket fejre állítsanak, amelyet előtte el sem tudtam volna képzelni, pedig nem vagyok túl naiv. Az egész Europaliát annak idején még Magyar Bálint indította el. Megvoltak rá a felkért emberei. És az az SZDSZ-hez kötődő kft., amelyik a feladatot kivitelezte volna. Akkor azt mondtam, nem kérek semmilyen kft.-ből, mert ez Magyarország megjelenítése Belgiumban, ami állami feladat, és a kormánybiztosság fogja a pénzt felhasználni a legszigorúbb módon. Már ettől a kétes kft.-től is komoly küzdelmek árán sikerült csak megszabadulni, akárcsak Magyar embereitől. Folytatódott az egész azzal, hogy amikor a belga képviselők Magyarországra jöttek, azonnal éreztük, hogy őket, mint mondják, „beetették”. A belga kormánybiztosság képviselői – az egyik nyugalmazott katonatiszt, a másik bankelnök, vagyis nem kulturális területről érkeztek – olyan kívánságlistákat hangoztattak a magyar résztvevőkkel kapcsolatban, hogy kizárható volt, hogy mindez a saját fejükből pattant ki. Ők például csak az előbb említett Budapesti Fesztiválzenekart akarták az eseményen látni, de azt nagyon sokszor. Erre a kérésre, mármint a kizárólagosságra, illetve a sokszoros fellépti díjra nemet mondtunk, és elmondtuk azt is, hogy Magyarországon van még Kocsis Zoltán és Vásáry Tamás is. Ez szívügyünk volt. A megnyitón Vásáryék csodálatos koncertet adtak, Kodály Psalmus Hungaricusával. Képzelje, hogy az akkori belga nagykövet többször járt nálam ebben az ügyben a Budapesti Fesztiválzenekart és annak honoráriumát erőltetve. Nem lehetetlen, hogy Fischer idézett kijelentései ezzel függnek össze, ezért lettünk kulturális bűnözők, mert nem akartunk kivételezni vele, nem csak ő szerepelhetett a programsorozaton. De ennél még furább történet az, ami a magyar kortárs írókkal történt. A mi álláspontunk az volt, hogy az értékes magyar irodalom teljes spektrumát vonultatjuk fel Brüsszelben. Az első tárgyaláson a magyar irodalomban nyilván kiváló terepismerettel rendelkező belga nyugállományú katonatiszt neveket sorolt fel. Konrád György, Kornis Mihály. Erre felsoroltam még húsz olyan alkotó nevét, aki hazájában értéket hozott létre, ámde – horribile dictu – nem áll a balliberális oldalon… Mindkét fél olyannyira lecövekelt, hogy nem lett hivatalos magyar irodalmi program. Ők rendeztek egyet, mint hírből hallottam, gyér számú látogató mellett, mi pedig a belgiumi magyar házak segítségével szép irodalmi felolvasó körutat szerveztünk Csoóri Sándor és más írók részvételével. Vagy felfoghatatlan volt az is, hogy az ezer év történetét bemutató, valóban nagyszabású történeti kiállításról – Őze Sándor történész irányította a szakmai munkát – a belga lapokban olyan kritikák is megjelentek – máshol olvasható magasztaló kritikák mellett –, hogy a kiállítás „soviniszta”, „nacionalista”. És ez nyilván sok embert tántorított el a tárlattól.
– A hosszú nevű jogi bizottságukban foglalkoznak azzal is, ha tagállamban sértenek emberi jogokat?
– Épp most folytak erről viták. Ha jól értelmezem, van egy olyan uniós alapállás, hogy nemzeti ügyekbe nem avatkozunk be. A baj csak az, hogy sajnos az a bizonyos kettős mérce itt is működik. Folyik egy vita a frakciók között az olasz sajtószabadságról. Tegyük fel azt a képtelenséget, hogy a vádak igazak! De mikor támadt rá véres rendőri brutalitással Berlusconi békés és védtelen ünneplőkre? Vagy most március 15-én, amikor fiatalok 1848-at idéző táblákat tartottak a magasba, bevitték, meztelenre vetkőztették, négykézlábra állították őket, testnyílásaikba világítottak… Ehhez képest Berlusconi mit is csinált volna? Rendben van, hogy az EU az unión kívüli jogsértésekkel is foglalkozik. Csak azt nem értem, hogy akkor Magyarország miért nem tartozik a látókörébe? Vagy az nemzeti belügy, ha nálunk a titkosszolgálatokat politikai célokra használják?
– A Magyar Hírlapnak július végén adott interjújában azt mondta, orosz érdekek jelentek meg a Mol és az OTP elleni szervezett támadásban, holott az utóbbi ügyben Soros cégét ítélték el, az előbbi ügyben pedig mintha mind az Európai Bizottság, mind a hazai hatóságok egyszerű tőzsdei ügyletet látnának. Vagy roszszul értelmezem, és a tőzsdére kivitt cégek részvényeit egyes országok nem vásárolhatják meg?
– E téren csak sejtéseim vannak. De az biztos, hogy az oroszok szemet vetettek a Molra, és az osztrák ÖMV-ben is orosz érdekeltség van. Talán az sem véletlen, hogy mindez időben is egybeesett, tudva azt, hogy a Mol és az OTP között megvan a kapcsolat. Nincs rá bizonyíték, de lehet, hogy mindez megtervezett támadás volt. És arra sem tudok válaszolni, ha Soros benne volt, akkor mögötte milyen nagyobb hatalmi érdek állt.
– Hallgatva a jobboldali betelefonálós műsorokat, komolyan gondolja, hogy szavazóikat az oroszok magyarországi működése aggasztja a legjobban?
– Nagyon nehéz felmérni, hogy a színfalak mögött mi történik. Hogy például Gyurcsányék milyen üzleteket kötöttek az oroszokkal. Például hogy az oroszok teljes nemzeti ágazatokra rátehessék a kezüket…
– A biztonság- és védelempolitikai albizottság tagjaként mi a véleménye arról, hogy az amerikai kormány és a NATO is a konfrontációról együttműködésre áll át Moszkvával, míg az EU által megbízott jelentéstevők szerint Grúzia kezdte a 2008. augusztusi háborút Oroszországgal? A beszélgetésünk előtti napon az amerikai és az orosz külügyminiszter keresztnéven szólította egymást.
– A demokrata párti Obama valóban a megbékélés politikáját folytatja. A polgári oldalon vannak, akik például az elnökválasztási harc idején automatikusan azt mondták, nekünk csak a republikánusok a jók. Pedig Amerikában a demokrata pártiak nem posztkommunisták. Nem okos dolog, ha az unió „alszik”, és nem veszi észre, hogy az oroszok terjeszkedése mire lehet képes Közép-Európában. Nézzük csak meg, mi történt a Ferihegyi repülőtérrel és a Malévval!
– Nem kellett volna felkínálni őket privatizálásra?
– Így van.
– Mi a feladata tagként az Izraellel, valamint póttagként az Amerikai Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatokért felelős küldöttségben?
– Tudja, ha itt feláll egy jobboldali kormány, az otthoni média, az ötödik hadoszlop is mindent meg fog tenni a mostaniakat elszámoltatni akaró kormány megbuktatására. Még annál is dühödtebben fog támadni, mint az Antall-kormány idején. Nekünk erre az időre szövetségesek kellenek, mert magunkra maradva nem fogjuk tudni felszámolni a posztkommunista maradványokat. Márpedig, ha nem teremtünk szövetségeseket, akkor magunkra maradunk. E két küldöttség tagjaként – a magam igen szerény lehetőségeivel – ehhez is szeretnék hozzájárulni.