Egy tekintélyét vesztett ország

Az Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Franciaország, Hollandia, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia és Svájc nagykövete közös nyilatkozattal állt a nyilvánosság elé. Arra hívták fel a figyelmet, hogy a Magyarországra irányuló külföldi befektetések túlnyomó része az általuk képviselt országokból származik, és hogy befektetőik aggodalmát különösen a közszolgáltatások, a műsorszolgáltatás és az országos közlekedési infrastruktúra egyes területein megmutatkozó „nem transzparens”, nem átlátható „megnyilvánulások” váltották ki.
Nyilvánvaló: a közös nyilatkozat mögött nem a közéletünk tisztaságáért érzett aggodalom, hanem sokkal inkább néhány multinacionális céget ért érdeksérelem húzódik meg.
A Pécsi Vízmű Zrt. vállalattól kemény eszközökkel kiebrudalták a francia befektetőt, ugyanakkor a város önkormányzata deklarálta: elismeri és vállalja a törvényes elszámolás kötelezettségét. A francia befektető az eddig ismertté vált adatok szerint nem az ivóvíz-szolgáltatás fejlesztésén munkálkodott, hanem sokkal inkább a saját haszna növelésén. Magasra emelte a víz árát, és az így nyert hasznot más városok vízszolgáltató cégeiben való tulajdonszerzésre használta fel.
Különösen nagy értékben elkövetett hűtlen kezelés, sikkasztás és a számviteli fegyelem megsértése, valamint magánokirat-hamisítás gyanúja miatt tett büntetőfeljelentést a város vezetése, az ügyészség pedig elrendelte a nyomozást a gazdasági bűncselekmények alapos gyanúja miatt.
Vajon mit szeretnének elérni ebben az ügyben a nagykövetek, ha Pécs a büntetőeljárástól függetlenül is készen áll a befektetővel történő elszámolásra? Vajon a nagykövetek megszólalása például ebben a konkrét ügyben nem meríti ki az ország belügyeibe való beavatkozás fogalmát?
Néha ők is kilincselnek
Két kereskedelmi rádió frekvenciapályázatának ügye tényleg annyit nyom a latba, hogy kilenc nagykövet meg az Egyesült Államok kongresszusának alsóháza emiatt egyesítse erőit a kicsi, eladósodott, válságban vergődő Magyarországgal szemben? Tényleg ilyen fontosak lettünk hirtelen a világban? Csak nem azoknak a „kulturális értékeknek” az elvesztését fájlalják, amiket alpári, övön aluli stílusban ezek az adók képviseltek? A legutóbbi Fábry-show-ból értesülhetett róla az egész ország, miféle ízlés- és erkölcsromboló műsorokat szolgáltatott például az amerikai befektető. Sajnálatos, hogy nem bírják elviselni, alulmaradtak a versenyben, a jobb pénzügyi ajánlatot tevő nyert.
Ha ennyire érzékenyek a nagykövet urak a magyar média területén megnyilvánuló üzelmekre, vajon hogy kerülhette el a figyelmüket az a botrány, amikor az ORTT és az RTL Klub tulajdonosa közötti szerződést a bíróság jogerősen törvénysértőnek ítélte? Ennek ellenére megtarthatták műsorszórási engedélyüket. A vesztes tévétársaság mögött álló amerikai befektetőcsoport képviseletére nem kapott megbízást az akkori nagykövet?
A legtréfásabb mégis a dodonai diplomáciai stílusban körülírt M0-s autópálya-tender tisztasága felett érzett aggodalmuk. Korábban, amikor a magyar versenyfelügyelet sokmilliárdos bírsággal sújtotta a kartellügyek szereplőit, akkor vajon elégedetten csettintettek, hogy Magyarország erélyesen fellép a gyanús üzelmek ellen, vagy csupán csendben tudomásul vették, vagy nekiláttak kilincselni a „méltányos elbánás” végett? A brit nagykövetség már korábban, a Horn-kormány alatt is megpróbált közbenjárni például a Q8-as botrány idején a pénzügyminiszternél a méltányos eljárásért. Mint ahogy mostanában is próbálkoztak. Maga Greg Dorey nagykövet nyilatkozta a minap a Hírszerzőnek: „Brit üzletemberektől már többször kaptunk olyan jelzéseket, amelyek miatt egy-egy minisztériumhoz kellett fordulnunk, hogy méltányos elbánást kérjünk az adott ügynek. Időnként a hatóságok hiperaktív módon alkalmaznak szabályokat, például az élelmiszer-biztonság terén, néha úgy érzik az üzletembereink, nem a szabályok szellemiségének megfelelően bánnak ezekkel az illetékes szervezetek, hanem azért, hogy külföldi vállalatokat nehezebb helyzetbe hozzanak.”
Nyilvánvaló, csupán színlelt a nagykövetek aggodalma. Hiszen ha segítséget akarnának nyújtani hazánknak a korrupció visszaszorítása érdekében, a saját országukból érkező befektetőkre is nyomást gyakorolhatnának azért, hogy hagyjanak fel a magyar politikai elit és köztisztviselői kar korrumpálásának gyakorlatával, sőt a diplomáciai testületek se rohangálnának méltányos elbánást kijárni a minisztériumokba, hanem betartanák például az élelmiszer-biztonságot garantáló törvényeinket.
A nagy privatizációk idején fájóan csendben maradtak a nagykövetek. Pedig számos tényfeltáró cikk született arról, hogy miként játszották át törvénysértő módon, sokszor korrupciógyanús körülmények között állami vállalatainkat a külföldi befektetőknek. Sőt volt olyan nyugati ország is, ahol a cégek költségként számolták el a magyarországi piacszerzés érdekében korrupcióra költött pénzt. És lám, miből lesz a cserebogár: most ennek az országnak a nagykövete is aggódik a „nem transzparens” állapotaink miatt. Most már büszkén kijelenthetik, hogy a befektetések túlnyomó része az általuk képviselt országokból származik. Tiszta és kevésbé tiszta eszközökkel érték ezt el egy korrupcióval fertőzött országban – tegyük hozzá.
Kormányfő térdre rogyva
A Transparency International legfrissebb kutatási eredménye szerint Magyarország alig tesz valamit a korrupció mérséklésére. Csupán Németország, Norvégia, Svájc és az Egyesült Államok aktív a kenőpénz visszaszorításában és a korrupció büntetésében – állapítja meg a TI. Eme országok – most nyilatkozatot kiadó – nagykövetei talán saját hazájukban is eljárhatnának annak érdekében, hogy különös tekintettel figyeljék a korrupcióval sújtott, Magyarországon befektető cégeik gyakorlatát. Ha segítenének, nagyot léphetnénk mi is előre a tisztulás útján. Ehhez azonban a vonatkozó jogszabályok módosítására is szükség van. Például a korrupciós bűncselekmények elévülési idejét meg lehetne hosszabbítani, hogy sokkal nehezebben lehessen megúszni a jellegüknél fogva nehezen feltárható ügyeket.
Furcsa, hogy a nagykövetek fellépése – mint ahogy azt a Bajnai Gordon kormányfővel való találkozást követően hangoztatták – nem a kormány ellen irányult, annak tehetetlensége és sok esetben érintettsége miatt, hanem csupán a külföldi befektetők elleni lépéseket kritizálta. Vagyis a pártdelegáltakból álló, ám magát függetlennek tekintő ORTT, a Közbeszerzések Tanácsa és az ellenzéki irányítás alatt álló pécsi önkormányzat – a helyi szocialisták által is támogatott – lépéseit támadták.
A miniszterelnök a nagykövetekkel való találkozót követően megígérte: a kormány lépni fog annak érdekében, hogy javítsa a befektetői bizalmat. És hogy mindent elkövetnek a pécsihez hasonló helyzetek megoldása érdekében. A kormányfő kapott egy tockost, és térdre rogyott. Elképzelni nem tudjuk, vajon mit kíván elkövetni annak érdekében, hogy a magyar üzleti fél számára hátrányos szerződéseket ne lehessen felmondani, vagy a magyar fél kárára elkövetetett sikkasztások ellen ne lépjen fel a magyar bűnüldöző hatóság, vagy hogy az élelmiszer-biztonságunk felett őrködő hatóságok behunyják a szemüket, ha a nagykövet közbenjárására ezt kérik tőlük. A Bajnai-kormány mandátumának lejártáig, úgy tűnik, a sukorói ügyben megtapasztalt maszatolás lesz a jellemző. Még néhány hónapig.
A nagykövetek diplomáciában szokatlan fellépése azt mutatja, hogy a kormánynak és így Magyarországnak már szinte semmi tekintélye sincs a világban. Még a belügyeinkbe való nyílt beavatkozást is meg merték tenni. Jól tudták: a társadalmi legitimitását elvesztő kormány feje alattvalóhoz méltó módon fog reagálni az otromba fellépésre. Pedig a nagykövet urak hazájában is jócskán lenne ok arra, hogy előbb a saját házuk előtt sepregessenek.
A britek Gyurcsánynál is kreatívabbak
A flamand szocialista párt egykori főtitkárának, Willy Claesnek például azért kellett szégyenszemre távozni a NATO főtitkári székéből 1995-ben, mert hat évvel korábban gazdasági miniszterként két hadiipari vásárlási ügyletben hagyta magát és pártját megvesztegetni. A belga nagykövet megoszthatná országa tapasztalatait velünk, miként lehet lebuktatni a korrupt gazdasági minisztereket. Amúgy a verseny se lehet sokkal tisztább a belgáknál, mint mifelénk, két évvel ezelőtt 250 millió eurós kartellbírságra büntetett hat gumigyártó céget az Európai Bizottság. A megbírságolt társaságok (a német Bayer, az olasz ENI, a japán Tosch és Denka, az amerikai DuPont és Dow) 1993 és 2002 között felosztották egymás között a piacokat.
A brit Munkáspárt múltja is tele van korrupciós ügyekkel, ugyanúgy, mint hazai testvérpártjuk, az MSZP, vagy ahogy Medgyessy Péter tapasztalataiból tudjuk, az SZDSZ. A brit szocialisták is vizet prédikálnak és bort isznak, éveken át képesek voltak kijátszani a saját maguk által hozott, a pártfinanszírozás átláthatóságát célzó törvényeket. Idén májusban újabb botrányt okoztak a brit politikusok: többek közt pornófilmeket, lótrágyát, csokimikulást és medencetisztítást számoltak el az adófizetők költségére a brit parlamenti képviselők – közfelháborodást váltva ki a szigetországban. Gordon Brown kormányfő a saját bátyjának fizetett háza takarításáért még pénzügyminiszterként 6577 fontot, majd a „költséget” még vissza is igényelte magának. A brit nagykövet, ha nem csupán az MSZP-hez közel álló Népszabadságból tájékozódna, felfedezhetné a pikáns párhuzamot a saját csillárját adókímélő módon visszalízingelő Gyurcsány Ferenc és saját kormányfőjének trükkös kreativitása között. Derülhetne egy jót, majd felhívhatná a magyar kormány figyelmét a rövid elévülési időre, aminek köszönhetően Gyurcsány megúszta a büntetőeljárást.
Korrupciós vád Chirac ellen
A német nagykövetnek sincs túl sok oka, hogy minket kioktasson, hiszen Angela Merkel német kancellár a kereszténydemokrata párt (CDU) tíz évvel ezelőtt kirobbant pártfinanszírozási botrányában érintett Wolfgang Schäublét nevezte meg leendő pénzügyminiszterének. Schäuble korábban egy lobbistától és fegyverkereskedőtől százezer márka adományt fogadott el, amellyel nem számolt el. Németországban történt meg az is, hogy a kórházak prémiumot fizettek a háziorvosoknak, ha hozzájuk utalták be betegeiket, mint ahogy az is, hogy anyagi ellenszolgáltatás fejében vettek fel diákokat az egyetemekre és főiskolákra, sőt garantálták nekik a doktori cím elnyerését is. A német nagykövet is szálljon inkább magába. Elmélkedjen a világot beszövő Siemens korrupciós botrányról, melynek magyar szálát – nem a magyar érdekek mentén – sikerült rejtve tartani.
Két hónappal ezelőtt a francia bíróság 18 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Charles Pasqua szenátort, volt francia belügyminisztert illegális pártfinanszírozásért. De több volt minisztertársa mellett magának Jacques Chiracnak, a volt francia elnöknek is kellett már vádlottként korrupciós vádak miatt védekeznie. Amúgy a francia cégek kiemelkedően sokat keresnek Magyarországon. Csak 2005 vége és 2006 közepe között a francia cégek összesítve több mint egymilliárd eurós összegű szerződést írtak alá Magyarországon. Francia cégek építik egyebek mellett a csepeli szennyvíztisztítót, a botrányos 4-es metró alagútfúrásában is részt vesz egy francia cég, amely az új Duna-híd építésében is közreműködött. Ha jól tudjuk, itt nem fizették ki a magyar alvállalkozókat. Ugyancsak francia cég szállíthat csaknem kétszáz metrószerelvényt a BKV-nak.
A svájci banktitok jótékony leple
A svájci nagykövetnek sincs sok oka arra, hogy minket kioktasson akkor, amikor a híres banktitok intézményének köszönhetően Svájc évtizedeken át a gazdag európai és amerikai polgárok adóelkerülését szolgálta. És támogatja ma is. Hogy az adócsalók, a sikkasztók, a legsötétebb bűnözők, a saját népükre rontó diktátorok, a drogbárók, a korrupt politikusok svájci anonimitás mögött intézhetik sötét pénzügyeiket.
Az amerikai nagykövetnek is volna jócskán oka a hallgatásra. Emlékszünk a feledhetetlen pillanatra, amikor az F–16-osok érdekében tévékamerák kereszttüzében lobbizott Brinken nagykövet aszszony. De az Egyesült Államokban sikerült 65 milliárd dollárt elsikkasztania Bernard Madoffnak az amerikai hatóságok szeme láttára. Róna Péter közgazdász ingerküszöbét is meghaladta (Népszava, november 25.), hogy annak az országnak a nagykövete és kongresszusa akar nyomást gyakorolni hazánkra, ahol kimunkálták azokat a technikákat, amelyek segítségével az amerikai pénzintézetek mérgezettnek nevezett értékpapírjai előidézték a világ pénzügyi rendszerének összeomlását, hogy aztán a helyreállítás számláját saját adófizetőikkel és a megdrágult hitelekkel terhelt országokkal – így hazánkkal is – fizettessék ki.
És még Japán se mentes a korrupciótól, a gyanús párttámogatási ügyektől: Ozava Icsiro, Japán legnagyobb ellenzéki pártjának elnöke idén azért mondott le, mert kiderült: egyik tanácsadója öszszesen mintegy 35 millió jennyi illegális adományt fogadott el különböző cégektől. Sőt arra is volt már példa, hogy japán kormányfő kényszerült lemondásra, mert három mezőgazdasági minisztere is korrupcióba keveredett. Még szilvás gombócból is sok a három, nemhogy egyetlen kormányon belül korrupció miatt megbukott agrárminiszterből. Már csak arra lennénk kíváncsiak: vajon a japán nagykövetnek melyik rádió műsora hiányzik Magyarországon: a Slágeré vagy a Danubiusé? Melyik játszott több japán rockzenét?
A kormánynak vissza kellett volna utasítania a nagykövetek nyilatkozatát. És az ellenzéknek is.
Amúgy igaza van Róna professzor úrnak. Még mindig nem tanultuk meg azt, amit a nagyhatalmak régóta tudnak: itthon a sárga földig lehordhatjuk egymást, de a határon túl, külföldiek előtt egymás ócsárlása a hazaárulás első lépcsője.