Washington és Peking egyszerre versenyez és tárgyal

Kevés konkrét megállapodással, de annál nagyobb geopolitikai súllyal zárul Donald Trump pekingi látogatása, értékelt lapunknak Salát Gergely, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Magyar Külügyi Intézet munkatársa. A szakértő szerint a találkozó legfontosabb üzenete nem a konkrét alku, hanem az, hogy „a két ország egyáltalán kommunikál egymással”, miközben az amerikai–kínai versengés hosszú távon a világrend egészét alakíthatja át.

Egy nagy képernyőn közvetítik Hszi Csin-ping kínai elnök és Donald Trump amerikai elnök találkozóját a pekingi Nagy Népi Csarnokban Fotó: Wang Zhao Forrás: AFP

Az Egyesült Államok és Kína elnöke ebben a ciklusban először találkozott Pekingben, a világ pedig feszülten figyeli a kétnapos látogatás eredményeit. Mind Hszi Csin-ping, mind pedig Donald Trump hangsúlyozta az együttműködés fontosságát, miközben a két nagyhatalom közötti viszony a globális gazdaság és geopolitika egyik legmeghatározóbb kérdésévé vált.

A tárgyalások középpontjában a gazdasági együttműködés, a kereskedelmi feszültségek, valamint a nemzetközi válságok – köztük az iráni helyzet – álltak. A felek a látogatás során több, a gazdaságot érintő konkrétumot is bejelentettek: Kína 200 Boeing repülőgépre adott megrendelést, valamint az Egyesült Államoktól nagyobb mennyiségű kőolajat és cseppfolyósított földgázt vásárol, részben az energiafüggőség csökkentése érdekében.

A lényeg nem a mostani alku

A csúcstalálkozót értékelve Salát Gergely lapunknak úgy fogalmazott: „viszonylag kevés kézzelfogható eredmény született a kínai–amerikai csúcstalálkozón”. Ugyanakkor hozzátette, hogy a látogatás politikai jelentősége messze túlmutat a konkrét megállapodásokon.

A kétoldalú stabilitás felé fontos lépést tettek a felek, de az amerikaiak által közzétett pár konkrétumon kívül sok mindent nem tudni

– mondta a szakértő.

Salát Gergely (Fotó: Nemzeti Közszolgálati Egyetem)

Kiemelte, nem feltétlenül az a döntő, hogy Pekingben milyen részmegállapodások születtek.

Nem is az a lényeg, hogy most Pekingben miben egyeztek meg, hanem az, hogy egyáltalán kommunikálnak egymással

– fogalmazott.

Hosszú távú versengés, menedzselt feszültség

Salát Gergely hangsúlyozta: az amerikai–kínai viszony alapvetően nem a közeledésről, hanem a stratégiai versengésről szól.

Az elmúlt és a következő évtizedek is Peking és Washington szembenállásáról és versengéséről szóltak és arról is fognak szólni. Ezek a találkozások ugyanakkor azt szolgálják, hogy a két ország vezetői menedzselik a kapcsolatokat és próbálják megakadályozni, hogy elfajuljon az negatív irányba.

Emlékeztetett Donald Trump gesztusára, miszerint meghívta a kínai elnököt és feleségét az Egyesült Államokba idén őszre. Hozzátette: még két olyan diplomáciai találkozót is rendeznek az év során, amelyen mindkét vezető részt vesz, így 2026-ban akár négy kínai–amerikai csúcstalálkozóra is sor kerülhet.

Washington szerint Irán ügyében segít Peking

A közel-keleti válság kapcsán Salát Gergely arra mutatott rá, hogy a hivatalos közlemények eltérően értelmezik a tárgyalások tartalmát.

Peking szerint a felek beszéltek a közel-keleti helyzetről, az amerikaiak pedig azt írták, hogy Kína is ellenzi Irán atomprogramját, és támogatják a Hormuzi-szoros megnyitását, de azt pontosan nem tudjuk, hogy miben egyeztek meg.

A szakértő szerint ugyanakkor Kína számára is kulcskérdés a térség stabilitása.

Ami biztos, hogy Kínának is érdeke a Hormuzi-szoros megnyitása, hiszen a kínai olajimport jelentős része átmegy a térségen. Ezért érdeke Pekingnek is, hogy véget érjen ez a háború, így elképzelhető, hogy egy közvetítői szerepet vállal magára Irán felé, de ennek sikerességéről nem vagyok meggyőződve.

Donald Trump amerikai elnök szerint Hszi Csin-ping kínai elnök segít Irán ügyében (Fotó: AFP)

Gyengülő amerikai hegemónia, erősödő Kína

A globális erőviszonyokról szólva Salát Gergely úgy fogalmazott: a pekingi út nem változtatott azon az alapvető trenden, hogy a két nagyhatalom versengése hosszú távon határozza meg a világrendet.

Az alapvető trend az, hogy Amerikai relatív súlya gyengül, Kínáé pedig erősödik. Kína egyfelől gyorsabban növekszik, mint Amerika, másfelől pedig az Egyesült Államok szisztematikusan gyengíti a saját szövetségi rendszerét és összességében tekintve az amerikai hegemónia is az elmúlt időszakban gyengült

– hangsúlyozta.

A fő trend az az, hogy még mindig az Egyesült Államok a legerősebb, de előnye egyre csökken, és most már a kínaiakkal egyenrangú partnerként kell tárgyalnia, és ha jól néztük, ezt így is láttuk Pekingben

– összegezte a szakértő.

Borítókép: Egy nagy képernyőn közvetítik Hszi Csin-ping kínai elnök és Donald Trump amerikai elnök találkozóját a pekingi Nagy Népi Csarnokban (Fotó: AFP/Wang Zhao)