Először arra kérem, mondjon néhány szót élete Londont megelőző időszakáról!
– A sport már fiatalon kitöltötte az életemet. Édesapám, idősebb Nagy Zsigmond súlylökőként, Varjú Vilmossal párban évtizeden át volt válogatottként világszínvonalú atléta. Két olimpiára is eljutott, Tokióban ötödik lett, nekem pedig feltétel nélküli példaképem volt. Bár többen is állították, kajakozóként vagy kézilabdázóként többre vihettem volna, én az atlétika, a tízpróbázás mellett köteleztem el magamat. De egy kerékpáros baleset miatt a térdem versenysportra alkalmatlan lett, amit tragikusan éltem meg. Testnevelőtanári diplomám mellett atlétikában szakedzői, úszásban edzői minősítést szereztem, számos területen próbálkoztam, míg 1998-ban sikerült a MOB-hoz felvételt nyernem.
– Ahonnan sok más nemzetközi esemény mellett hat olimpiára is eljutott. Hol szerezte a legmaradandóbb benyomásokat?
– Egyértelműen Sydneyben. A 2000-es nyári olimpia rendezői számos újítással éltek. Ők alkalmazták először az utcai kivetítőket a jegyről lemaradtak számára, és abban is úttörők voltak, hogy az olimpiát egy „lerobbant” városrész felújítására is felhasználták. A magyar csapat is jól szerepelt, így minden adott volt a jó hangulathoz.
– Június elsejétől a nemzeti olimpiai bizottságok menedzsereként dolgozik. Mit takar ez a titulus?
– Összekötő kapocs vagyok az egyes országok olimpiai bizottságai és a 2012-es londoni játékok szervezőbizottsága között.
– Mi volt az első, konkrét feladata új pozíciójában?
– Mindjárt mélyvízbe kerültem, ugyanis a napokkal utánam érkezett Finn Olimpiai Bizottság küldöttségét kellett fogadnom egy bejáráson. Hamar meggyőződhettem róla, hogy már három évvel a játékok kezdete előtt mennyire fontosnak tartják az előkészületek valamennyi fázisát. S hogy nem egyedi esetről van szó, bizonyítja: a svédek fél éven belül kétszer is jártak itt, az új-zélandiak pedig egy teljes héten át kíváncsiskodtak.
– Kihez tartozik a jelenleg ötszáz fős szervezőbizottságban?
– A közvetlen főnököm az elnök, Sebastian Coe, akivel élmény együtt dolgozni. Tipikus angol úriember: rendkívül nyílt, korrekt, őszinte. Igazi olimpikon.
– Miként haladnak az előkészületek?
– Hatalmas iramban. Számos versenyhelyszín már elkészült. Így a Wembley-stadion vagy az O2-es csarnok, amely októberben a tornász vb-nek adott otthont, de ugyanúgy készen áll a kajak-kenu és az evezés versenyhelyszíne is Eatonban. London olimpiai megbízatásának nagy nyertese a keleti városrészben található Stratford-negyed, amely az elmaradottabb területek egyikeként most olyan nagyságrendű fejlesztési „infúziót” kap, amelyre az olimpia nélkül fél évszázadot is várhatott volna. Az ott épülő olimpiai park hasznosítása is dicséretes: a versenyek után az olimpiai falu egyik részét egyetemmé alakítják majd, a másikon pedig művészeti és kulturális központot létesítenek.
– Az ötkarikás előkészületek mennyire befolyásolják az angol sportéletet?
– Egyértelmű a cél: a kimagasló pekingi szereplést tovább akarják javítani. Minden piaci alapokon történik, de a sport fontosságát egy pillanatra sem tévesztik szem elől. Igyekeznek mindenki számára biztosítani a feltételeket, mivel tudják, a sport révén sokkal egészségesebbek a munkavállalók, kevesebbet kell költeni az egészségügyre. Pontosan ki van ez számolva…
– Mi a legközelebbi, kiemelt programja?
– E hónap 27–28-án Lisszabonban kerül sor az európai olimpiai bizottságok 38. közgyűlésére, ahol Sebastian Coe elnök úr mellett nekem kell prezentációt tartanom az előkészületek pillanatnyi állásáról.
– Melyek a távlati tervei?
– Ezt a valóban megtisztelő feladatkört szeretném megelégedésre ellátni 2012-ig. Utána viszont nagyon örülnék, ha ismét a magyar olimpiai mozgalomért dolgozhatnék.
origo.hu
Fürdési tilalmat vezettek be egy népszerű balatoni strandon
