Mindennapos törvénysértés

Két hír a nemzetközi pénzpiacokról, amikre nemigen figyelt senki, pedig kitűnik belőlük: egy pillanat alatt összeomolhat a világ pénzügyi rendszere.
Az első döbbenetes megállapítás a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetőjéhez köthető. Dominique Strauss-Kahn a francia Le Figarónak adott interjút, ahol kijelentette: a világ legnagyobb bankjai felhalmozódott veszteségeiknek legalább felét a mai napig nem vallották be. Ebben a titkolózásban – na meg a veszteségekben – az IMF-vezér komoly kockázati forrást lát. Emellett a brit központi bank azt közölte, hogy a 2008 őszén kirobbant válság során végveszélybe került Royal Bank of Scotland (RBS), valamint a HBOS Bank részére a korábban bejelentett több tíz milliárd fontnyi tőkepótláson kívül 62 milliárd fontnyi olyan segélyt nyújtott, amelyről az érintettek vezetőin és a Bank of England igazgatótanácsán kívül senki nem tudott. Az összeg nem szerepelt a központi bank tavalyi jelentésében sem, továbbá vélhetőleg szintén kimaradt az RBS és a HBOS mérlegeiből is. Az eljárás indoka: a Bank of England szerint amenynyiben ez a segély 2008 októberében nyilvánosságra kerül, összeomolhatott volna a brit bankrendszer. Mindkét bejelentés visszhang nélkül maradt. A világ tőzsdéin a befektetők békésen kereskedtek tovább.
Dominique Strauss-Kahn állításából egyenesen következik, hogy a nagybankok vezetői úgymond túltették magukat a válságon – amelyet egyébként ők okoztak. A „túl nagy, hogy engedjük összeomlani” elv számukra egy kitöltetlen csekkel ér fel. Ezek a pénzintézetek a törvények felett állnak. A számvitel és könyvelés szabályai rájuk nem érvényesek. Részvényeik értékelhetetlenek, miután magukról hamis adatokat szolgáltatnak, megszegve ezzel az összes érintett értékpapírpiac átláthatóságra vonatkozó szabályzatát, valamint az értékpapírtörvényeket, felügyeleti előírásokat. S ebben élvezik megbízott könyvvizsgálóik és a minősítőcégek aktív segítségét is. Befektetői szempontból kijelenthető, hogy az említett pénzintézetek tulajdonosai, azaz a részvényesek nem rendelkeznek valós képpel tulajdonukról. A közzétett értékelések, elemzések, mérlegadatok és a jövőre vonatkozó előrejelzések a fantazmagória, a reklám és a tenyérjóslás kategóriáiba tartoznak.
A Bank of England által alkalmazott gyakorlat megmutatta, hogy mekkora pánik uralkodhatott a brit jegybanknál tavaly októberben. A központi bank vezetői nem riadtak viszsza a mérleghamisítástól, és vélhetőleg erre „kérték” a bajból kisegített pénzintézeteket is. Arról nem is szólva, hogy a minapi bejelentés jogalapot adna bárkinek, aki az adott bankok papírjaival üzletelt, és 2008 októbere óta veszített, hogy veszteségét akár a Bank of Englandtól, akár az érintett két pénzintézettől visszakövetelje. De semmi ilyesmit nem hallani. Valószínűleg azért nem, mert mindenki őrzi a látszatot. A globális pénz- és tőkepiacok valamennyi szereplője arról beszél, hogy minden rendbe jön, a világ kifelé tart a válságból. A fenti két hír is ezt igazolja. A Bank of England igazgatói nyilván kedélyes sörözés közben beszélik meg, hogyan sikerült leküzdeni a pénzügyi krízist, és a leírt eset hamarosan a londoni Cityről szóló anekdoták sorát gyarapítja. Legalábbis abban az esetben, ha elhitték, hogy a válság immáron mögöttük van. Ebben az esetben nem volt hiábavaló az a megaszélhámosság, amit elkövettek.
Mindamellett érdekes az a feltételezés, hogy egy számadat egyszerű nyilvánosságra kerülése minimum a brit, de esetleg az úgynevezett fejlett világ pénzpiacainak és globalizált bankrendszerének az összeomlását okozta volna – illetve nyilván ma is ez a helyzet, hiszen ellenkező esetben Strauss-Kahn nevükön nevezte volna a nagy veszteséget maguk előtt görgető szereplőket. Mennyire tekinthető stabilnak ez a pénzügyi rendszer? Az adatok eltitkolása, a közvélemény elzárása a valóságtól, a befektetők hamis tájékoztatása: ez ma nem kivétel, hanem napi gyakorlattá vált. Meg kellene fontolni, hogy néhány neves pénzügyi tantárgyakat oktató egyetemen, üzleti iskolán ezeket a technikákat hozzáértők oktassák. Például az Enron olajcég vezetői és hasonszőrű társaik. Nem is értem, hogy miért vannak az illetők még hűvösön. Semmi olyasmit nem követtek el, ami manapság nem mindennapos. Az Enron is mérleget hamisított – a Bank of England is. S még sokan mások. Mi a különbség?