Nem Irak jelentette a fő veszélyt

Tegnap folytatódott Londonban a Chilcot-bizottság munkája az iraki brit beavatkozás előzményeinek, tényeinek, mulasztásainak feltárása végett. A bizottság két olyan tanút hallgatott meg, akik 2001 és 2003 között a brit külügyminisztérium tisztviselői voltak magas beosztásban. Egyikük, Sir William Ehrman elmondása szerint a brit kormány a New York-i terrormerényleteket követő hónapokban nem Szaddám Huszeinban látta a legfőbb terroristaveszélyt, hanem Líbiában és Iránban, ugyanis ez a két ország volt a leginkább gyanúsítható azzal, hogy támogatja a terroristákat.
Tim Dowse, a másik tanú hangsúlyozta, hogy azokban és a korábbi években nagyon korlátozott és megbízhatatlan értesülései voltak a brit biztonsági és hírszerző szerveknek az iszlamista terrorcselekmények elkövetőiről és terveikről, de Huszein állítólagos tömegpusztító fegyvereiről és az irakiak szándékairól is. Azok a dossziék, amelyekkel Tony Blair az Irak elleni brit fegyveres beavatkozás mellé állította a parlamentet és a közvélemény túlnyomó részét, éppen a rendelkezésre álló bizonyítékok hiánya és az adatok megbízhatatlansága miatt voltak megkérdőjelezhetők. Az akkori miniszterelnök tehát tévesen állította, hogy Irak részéről veszély fenyegeti az országot.