A film első részét, amelyből kiderül, hogyan érkezett orosz fogságból szökött hadifogolyként a kínai nagyvárosba a felvidéki (besztercebányai) építész-építési vállalkozó Hudec család sarja, hogyan lett egy amerikai építészeti iroda megbecsült munkatársa, majd társvezetője, s nagyjából száz sanghaji épület tervezője-kivitelezője, már sugározta a Duna TV. A második rész inkább értékeli Hudec építőművészetét, kitérve arra, hogy a múlt század elején mennyire alapos, korszerű képzést nyújtott az akkori Budapesti Műszaki Egyetem, az akkori felvidéki magyar műszaki értelmiség pedig egyértelműen Európa élbolyához tartozott, képzettség, stílusérzék, korszerű kivitelezés tekintetében. Ebből a világból érkezett jókor, jó helyre Hudec, hiszen Sanghajban pénz is, igény is volt az óriási építményekre, s a kínaiak meg az ott boldoguló nyugatiak megbecsülték azt is, hogy Hudec német és magyar importból dolgozva takarékoskodott a megrendelő idejével és pénzével. Hudec 1920 és 1938 között emelt épületei ma is állnak, szállodája szálloda ma is, mozija mozi, színháza színház, templomai templomok, még a sanghaji írószövetségnek is egy gyönyörű, sejtelmes Hudec-ház ad otthont. Az építészt Magyarország számára az elmúlt években alapított sanghaji magyar konzulátus vezetője, Hajba Tamás és felesége fedezte fel; tavaly születésének 115. és halálának 50. évfordulója alkalmából Hudec-évet rendeztek a konzulátuson – kiállításokkal, előadásokkal, filmvetítésekkel.
Kiderült, hogy a helyiek nem felejtették el a magyar építészt, sőt nevét Petőfiével, Kodályéval és Puskás Öcsiével együtt emlegetik. A most bemutatott filmben több megszólaló is elmondja, hogy Sanghaj újra a húszas-harmincas évekhez hasonlóan fejlődik, nagy szükség van külföldi építészekre, és ha valaki Hudec László hazájából jött, az igen jó ajánlólevélnek számít. Tudják ezt jól a szlovák építészek is, akik már ott vannak Sanghajban. Északi szomszédaink ugyanis világhírű szlovák építészként tartják számon Ladislaus Hudecet, ezt írták ki a mostanában Pozsonyban nyílt kiállításon is, amelynek anyaga azonos azzal, amely az Örökség Galériában Budán látható.
A film két részének vetítése között a rendező, Csontos János, Hajba Tamás volt sanghaji konzul és felesége, Hajbáné Nagy Judit volt kulturális attasé és Jánossy Péter, Hudec László unokaöccse, aki szintén építész, a család és Hudec kalandos élettörténetéről és sanghaji–amerikai–magyar emlékezetéről beszélgettek a jelenlévőkkel. Kiderült például, hogy a harmincas évek második felében Hudec zsidó származású magyar építészeti szakembereket menekített ki és foglalkoztatott Sanghajban. A fejlődés, gyarapodás éveire japán megszállás, majd kommunista diktatúra következett Kínában. Hudec elhagyta Sanghajt, a pápa megbízására régészeti feltárásokon dolgozott, s aztán Amerikában telepedett le, ahol három gyermeke ma is él. Többen meg is állapították, hogy Hudec története játékfilmbe kívánkozik – nyilván magyar–szlovák–kínai–amerikai koprodukcióban.
origo.hu
Én is félek!
