Ételt az életért

Az éhezést a nagycsaládosok, a munkanélküliek és a nyugdíjasok közül egyre többen csak a karitatív élelmiszerosztások segítségével tudják elkerülni. A magyarországi Krisna-tudatú hívők közösségének karácsonyi ételosztásán idén még többen voltak, mint tavaly.

Ételosztást szervezett karácsonykor az Ételt az életért program részeként a Krisna-tudatú hívők közössége Budapesten, a Blaha Lujza téri parkolóban. Kontrasztként a háttérben csillogott a kivilágított áruház és egy harmincmilliós terepjáró parkolt az asztalok mellett, ahol el lehetett fogyasztani a lencsefőzeléket. – Országos szinten hatezer, itt mintegy négyezer adagot adtunk ki a három nap alatt – nyilatkozta Novotny Péter, az ételosztás vezetője. Mint mondta, nem számítottak ennyi emberre. – Tegnap 1200-an, ma nagyjából 1800-an voltak, akiket megvendégeltünk. Délután egykor kezdtük az ételosztást, és még két órával később is a Rókus kápolnánál állt a sor vége – fogalmazott a vezető. Négy órára elfogyott a hideg élelmiszerből álló csomag, és csak főzeléket tudtak adni a rászorulóknak. – Nem tudom pontosan, hányan voltak ma, de nagyon sokan, az biztos – fogalmazott Tóth Edina, aki önkéntesként segédkezett az akcióban. – Mind a három nap itt voltam, de talán ma jöttek el a legtöbben – állította. Szavai szerint semmi nem maradt meg abból, amit kihoztak. – 1989-től, mióta az egyház Magyarországon van, működik ez a fajta ételosztás, én 2002-től veszek részt ebben – mesélte Novotny Péter. 2002-ben még főleg hajléktalanoknak osztottunk meleg ételt, minden hétköznap napi 350-400 főnek. Az utóbbi években, főleg a válság óta, egyre több a munkanélküli, a nagycsaládos és a nyugdíjas. Most a sorban állók harmada-negyede hajléktalan, a többség a lecsúszott, alacsony jövedelmű emberek közül kerül ki, elsősorban a fent említett társadalmi csoportokból – fejtette ki. Mint fogalmazott, tavaly nem voltak ennyien, és 2007-ben még kevesebb ember kért meleg ennivalót. Ennyit változott a világ, 2002 óta évről évre mindig több és több ember jön. Azt mondják, hogy a válság nem érte el Magyarországon a mélypontját, így elképzelhető, hogy jövőre még több ember fog itt sorban állni.
– Az időjárás sem nagyon hatja meg az embereket. Akár esik az eső, akár mínusz 15 fokos a hideg, szél fúj, jönnek. Az ételért jövők között van olyan, aki szégyelli, hogy ide jutott, és van, akinek már természetes dolog, hogy nálunk ebédel a tér padjain – jelentette ki az ételosztás vezetője. Példaként egy hölgyet említett, aki két gyermekét egyedül neveli, és nem tudnak megélni a fizetéséből. – Nagyon szégyenkezett, hogy ennyire rászorul a segítségre. Mondtam, hogy jöjjön nyugodtan, és soron kívül adtunk neki csomagot. Karácsonykor mindennap itt volt – fogalmazott Novotny. – Az emberek inkább kényszerből jönnek ide, mert éhesek – mondta el egy középkorú, éppen a főzelékét fogyasztó férfi. – Az elkeseredettséget már nem nagyon látom az arcukon, inkább csak a szomorúságot. Meg vannak törve, hiszen kénytelenek ételért sorban állni – tette hozzá. Tóth Edina szerint túlnyomórészt köszönettel fogadják az ennivalót a rászorulók, és nagyon hálásak. Vannak visszajárók, akik ismerik és szeretik ezt a fajta táplálékot, ami jó minőségű, tartalmas, és nagyon egészséges. Az étel ízét az általunk megkérdezettek nagyon finomnak találták.
– Nem küldünk el senkit, aki sorban áll az ételért. Két dolgot kérünk: tartsák be a sorban állás szabályát, tiszteljék meg ezzel egymást, és józanok legyenek. Akik alkoholt fogyasztottak, azokat megkérjük, hogy másnap jöjjenek vissza józanul – reagált a szelektálást firtató kérdésünkre az ételosztás vezetője. Hozzátette: a segítők többsége nem hívő. Sokan, akik korábban itt álltak sorban az ételért, most már tevékenyen részt vesznek a munkában. Az anyagiakról elmondta, az államtól kapott normatívából, amit a jövő évi költségvetés 900 ezer forinttal csökkentett, cégek, magánszemélyek felajánlásaiból és pályázati pénzekből fedezik a programot. – Ezúton is köszönjük a lakosság segítségét. Azt gondolom, hogy a mai körülményekhez képest elégedettek lehetünk az adományok mennyiségével – tette hozzá.
– Anyagi okai vannak annak, hogy ide járok, de csak akkor jövök, amikor már nagyon nincs pénzem. Akkor kénytelen vagyok jönni, mert enni kell – mondta keserűen a már említett középkorú férfi. – Nincs munkám, de megromlott egészségi állapotom miatt nem is tudnék már dolgozni. Segélyből tartom el magam, de az kell a gyógyszerre meg a rezsire. Ha hetente kapnék ennyit, akkor nem jönnék – jelentette ki. – Hétköznap is sokan vannak, és szerintem januárban még többen lesznek, jóval többen – tette hozzá. – Nem sok optimizmussal nézek a jövőbe. Itt a legelesettebbek vannak. Megalázzuk magunkat az ismerősök előtt, de kénytelenek vagyunk idejönni. Más szempontból viszont nagyon jó helyen van itt a város szívében ez az ételosztás. Láthatják a tehetősek és a külföldiek, hogy mekkora a szegénység – vélekedett a férfi. A kényszert említette jövetele okának egy másik, kicsit idősebb ember is. – Lassan egy éve már, hogy nincs munkám. A leszázalékolást várom csípőkopás, porckopás és csigolyaproblémáim miatt. Nem tudok dolgozni, ha megyek húsz-harminc métert, meg kell állnom. Most vagyok itt először, pénteken a Petőfi Csarnokban ettem, mivel sajnos semmilyen segítséget sem kapok az államtól – mondta szomorúan.