Megmaradt a vészhelyzet

Az illetékesek úgy tesznek, mintha Angolában visszazökkent volna a normális kerékvágásba az élet, és a vasárnap megkezdődött Afrika-kupa nem lenne egyéb, mint egy egész kontinens legrangosabb labdarúgótornája. Valójában azonban nyilvánvalóan továbbra is kísért a togóiak tragédiája, így a részvét mellett a félelem a túlélők másik uralkodó érzése.

Hétfőre virradóra hazatért Angolából a togói labdarúgó-válogatott, melynek buszát pénteken halálos áldozatokat is követelő fegyveres támadás érte az angolai–kongói határvidéken. A jármű helybéli sofőrje, a szövetségi kapitány segítője és egy sajtószóvivő vesztette életét, kilencen pedig különböző sérüléseket szenvedtek. A labdarúgók szombat éjjel még úgy döntöttek, mégsem utaznak haza, de a miniszterelnök vasárnap újfent hazatérésre szólította fel őket, és ezt nyomatékosítandó repülőgépet küldött értük Cabindába.
„Életem legkínosabb pillanata ez. Nagyon megrázott bennünket, ami történt. Nem vagyunk csalódottak, amiért a kormány hazarendelt minket. Azért döntött így, mert a veszély továbbra is fennáll” – mondta a gárda legismertebb játékosa, Emmanuel Adebayor, és egészen pontosan talán nem is tudja, mennyire igazat szólt. A gaztett elkövetését magára vállaló Cabindai Enklávé Felszabadító Erői nevű szeparatista szervezet Párizsban élő vezetője, Rodrigues Mingas ugyanis az AFP-nek nyilatkozva kijelentette, hogy háborúban állnak, amikor minden csapás megengedett, tehát a fegyverek nem fognak hallgatni az enklávéban. Mingas a kameruni Isaa Hayatout, a sportág afrikai szövetségének első emberét tette felelőssé a történtekért, mert engedélyezte hét mérkőzés lejátszását Cabinda provincia területén. Mindennek hallatán pedig nincs olyan jóslat, amelyre ráfoghatnánk, hogy túlzottan pesszimista.
Csakhogy a tornát senki sem merészelte berekeszteni, mert Afrikában a futball talán még szentebb ügy, mint a világ többi részén, hiszen itt még valóban ez jelenti az egyetlen önfeledt szórakozást. Ahogyan ezt a közelmúltban a hajdani kongói csatár, Pierre Kalala találóan megfogalmazta: „Reggel felkelünk, és focit lélegzünk be. Azért van lábunk, hogy futballozhassunk vele.” Szó se róla, már a vasárnapi nyitómeccs résztvevői mindent megtettek annak érdekében, hogy a nézők, a szurkolók és a hivatalos személyiségek ideig-óráig elfeledjék a tragédiát. A házigazda Angola ugyanis 4-0-s vezetést szerzett Mali ellen, amit a világranglistán jóval előrébb taksált gárda úgy egyenlített ki végül 4-4-re, hogy a 93. percben szerezte a harmadik gólját, a 94.-ben pedig a negyediket.
Tegnap Togónak is pályára kellett volna lépnie Ghána ellen, de ez a találkozó természetesen elmaradt. (Togót hivatalosan kizárták a tornáról.) Kettőt megrendeztek, az A csoportban Malawi 3-0-ra verte Algériát, a B-ben pedig az Elefántcsontpart–Burkina Faso meccs 0-0-ra végződött.