Házi őrizetben az „ipari kém”
Egy hónapig tartó házi őrizetet rendelt el kedden a bíróság annak a fiatal mikrobiológusnak az ügyében, akit Kern Józsefék azzal jelentettek föl majdnem két éve a vám- és pénzügyőrségnél, hogy tőlük az egészségügyben használatos kémiai anyagok receptúráit és egyéb érzékeny adatokat tulajdonított el, amivel négymilliárd (!) forint kárt okozott nekik. Harmat Sándor négy évig dolgozott a Diagon Kft.-nél, a feljelentést a cégtől való távozása után tették, ami nem először fordult elő a más munkahely után néző dolgozókkal. Az ellopott adatokról viszont időközben kiderült, hogy a VPOP árnyékra vetődött, mert azokat nem lehet ellopni, ugyanis megtalálhatók az interneten, bárki által szabadon letölthetők, ám a büntetőeljárás – újabb és újabb indokokkal ugyan – azóta is tart. A fiatalembernek majdnem két éve tilos lakhelye – Budapest – elhagyása, amelynek meghosszabbítását az ügyészségnek félévente kérnie kell a bíróságtól, azonban a nyomozók az első hat hónap alatt és utána sem tették meg. Az elfogatóparancsot Benkő Tibor pénzügyőr hadnagy úgy írta alá, hogy ezen „apróság” felett szemet hunyt. Ehhez képest azonban Golda Gábor ügyész viharos gyorsasággal, 24 óra alatt kérte Harmat őrizetbe helyezését, miközben a védelem indítványai 4-5 hónap alatt valahogy fennakadtak az ügyészségen és nem jutottak el a bíróságra, a védelem kérdéseire pedig egyszerűen nem válaszoltak. Matusik Tamás bíró, figyelembe véve az eljárás menetét, Harmat Sándort „csak” házi őrizetbe helyezte.
A végzés alátámasztásában egyébként több hibás adat is szerepel. A fiatalember például kézbesítési helyként a szülei vidéki lakhelyét is meghagyta, amelyről a bíróság tényként azt állította, hogy onnan a szülők már kijelentkeztek. Megkeresésünkre idősebb Harmat Sándor szégyennek nevezve kikérte magának az eljárást. Nem jelentkezett ki és nem kereste senki – mondta –, a megadott lakcímen lakik, ha valaki akarja, ott bármikor megtalálhatja.
Értékes adatokkal gazdagodnak a szakemberek a hazai egészségügyi magánosításáról akkor, ha nyomon követik három vidéki város kórházának sorsát. Körmenden 2004-ben, Tapolcán 2006-ban, Mezőtúron pedig 2007-ben bízták a szocialisták holdudvarához tartozó a Medisyst Kft.-re az intézmények üzemeltetését. A mára hírhedtté vált HospInvestből kiugró Kern József – kapcsolatrendszerét mozgósítva – óriási energiákat ölt abba, hogy szokatlanul hosszú távra, 30 évre megszerezze az egészségügyi intézmények működtetését. A tapasztalatlan önkormányzatokat Kernék azzal hitegették, hogy több évtizeden keresztül, magas színvonalon fogják biztosítani az ellátást. Az üzletember azonban az elmúlt hónapokban úgy döntött, hogy mégsem akarja biztosítani magas szakmai színvonalon és évtizedeken keresztül a települések egészségügyi ellátását, mert piaci számításai nem váltak be és a nyilvánosság előtt a Hvg.hu-ban bejelentette: tavaly novemberben mindhárom kórház működtetését „visszaadta” az önkormányzatoknak, mert „lehetetlen egyetlen fillér hasznot is kivenni” belőlük. Kern többek között így indokolja lépését, már a Heti Világgazdaságnak: „A mai egészségügyi finanszírozás mellett Nobel-díj járna annak, aki a kórházműködtetésből akár egy fillér hasznot is ki tudna venni. Talán ott van a bajok gyökere, hogy a politikusok zöme azt gondolja, a tőke valamiféle szerelemből adott dolog. Holott a befektetés egyszeregye, hogy a vállalkozás hozama hosszú távon nagyobb legyen, mint a bankkamat. (…) Ráadásul a következő kormány várományosai idejekorán világossá tették, ők nem szánnak szerepet a magántőkének az egészségügyben. Ezek után úgy gondoltam, bölcsebb dolog kiszállni.” Sokat von le a nyilatkozat értékéből, hogy Kern a kórházszerzések idején nem volt ilyen kedvetlen, és három évig harcolt a három kórházért, pedig az egészségügy finanszírozása az idő alatt sem volt egyszerű és problémamentes. A társadalom érdekeit szem előtt tartó szakemberek pedig már akkor felhívták a figyelmet arra, hogy az egészségügy privatizációja iránt megnyilvánuló nagy érdeklődés azt jelzi: a befektetők elsődlegesen gyors extraprofitra számítanak, holott e területre különösen igaz, hogy csak hosszú távon lehet tisztességes haszonhoz jutni.
A vidéki kórházakat működtető Kern-cégek az évek alatt külön-külön is hatalmas adósságot halmoztak föl. Az önkormányzatok felé az üzletember tavaly azt az ajánlatot tette, hogy a kórházakat működtető cégeit az adósságaikkal együtt az érintett települések közpénzből vásárolják meg. Az ajánlat lényege tehát nagyon egyszerű: az önkormányzatok vegyék át adósságukkal együtt a Kern-cégeket és a betegek, illetve az adófizetők pénzéből konszolidálják azokat. Kernék ezen kívül már csak azt szerették volna elérni, hogy az általuk elvégzett, állításuk szerint több százmillió forintra rúgó fejlesztéseket, beruházásokat szintén közpénzből fizessék meg nekik. A Hvg.hu, majd a hetilap készpénznek vette Kern József szavait, és arról adtak hírt, hogy a kórházak a vállalkozó feltételeinek teljesítésével visszakerültek az önkormányzatokhoz. Tévedtek.
Mezőtúr vezetése valóban gyorsan lezárta a tárgyalásokat a Medisysttel. Draskovits Dénes (MSZP–SZDSZ) polgármester szerint azért, mert nem jelentős az intézményben megvalósult beruházás – 70 millió forintot költöttek új berendezésre valamint orvosi eszközökre –, és a kintlévőséget sem tartották magas összegnek. Úgy vélte, a 130 millió forintos tartozás felét ebben a hónapban rendezhetik, mivel a hazai kórházak egy minisztériumi rendelkezés nyomán januárban pluszfinanszírozást kapnak. Azt, hogy miért vették át a kórház teljes adósságállományát, Draskovits azzal indokolta, hogy így kisebb procedúrával járt az átvétel, hiszen nem volt szükség új engedélyek beszerzésére, és orvosaik sem hagyták el az intézményt a működtetést érintő bizonytalanság miatt. Ezek az „előnyök” a polgármester szerint megérik azt a pár százmillió forint közpénz feláldozását, amivel a magáncég hátrahagyott adósságát rendezik.
Tapolca – Mezőtúrral szemben – bátrabb volt: a városlakók és a betegek érdekeit tartja elsődleges szempontnak, de az adófizetők pénzét sem kívánja elherdálni. Szó sincs arról, hogy a város visszavette volna Kernéktől az üzemeltetést. Az egyeztetés a vállalkozóval már az első körben megszakadt, amikor elkérték a cég könyveit, hogy megismerhessék a beruházások valós értékét, de ettől Kernék üzleti titokra hivatkozva mereven elzárkóztak. Ezt követően felszólították a céget a szerződés szerinti további teljesítésre. Kern válaszul egy újabb törvénysértő megoldást javasolt: kijelentette, hogy mivel az egészségügyi szolgáltatás nyújtása számára ellehetetlenült, ezért nem kívánja a továbbiakban a betegellátást biztosítani. Mivel ez már nem játék, erre a kihívásra Tapolca közgyűlése hozott határozatot. Úgy döntött, hogy arra a nem várt esetre, ha a Medisyst a kötelezettségeit nem teljesíti, akkor szerződésszegés miatt felmondják a szerződést és a kórházat egy önkormányzati non-profit kft. fogja működtetni. E kft. alapítójaként a város vállalja, hogy megköti az Országos Egészségbiztosító Pénztárral (OEP) és az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálattal (ÁNTSZ) a szükséges szerződéseket, amennyiben kénytelenek a Kern cége szerződésszegő magatartásának következtében az ellátási szerződést vele megszüntetni. A közgyűlés határozott arról is, hogy a szerződés be nem tartása esetén kártérítési pert is indítanak és büntetőeljárást is kezdeményeznek. Városházi forrásaink szerint megengedhetetlen, hogy egy kapzsi, mohó és felelőtlen vállalkozó büntetlenül veszélyeztessen akár csak egyetlen beteget is Tapolcán. A város azóta sem tétlenkedik: felvette a kapcsolatot az ÁNTSZ-szel és az OEP-pel, amelyek készségesen felajánlották segítségüket a „nem várt esemény” bekövetkeztekor is.
