Padlóhoz vágott újszülöttek

Felvilágosító kampányra, korszerű szexuális nevelésre, folyamatos szakemberképzésre, továbbképzésekre van szükség ahhoz, hogy csökkenjen Magyarországon az abortuszok, a krízisterhességek, a csecsemőgyilkosságok és a csecsemőbántalmazások száma

Azonos témában két hírt, egy rosszat és egy jót közöltek minap a híradók. Az egyik szerint egy koraszülött gyermek holttestére bukkant egy járókelő a XXII. kerületi Alsósas utcában. A jó hír egy budapesti kórház lépcsőjére rakott újszülöttről szólt. A bebugyolált csecsemőt a fővárosi Bethesda Kórház bejáratának lépcsőjén találták meg. Az egészséges kisfiút azonnal az intenzív osztályra vitték, mert egy kicsit kihűlt a hidegben. Az anyát a rendőrség keresi, hiszen tette bűncselekménynek számít, kiskorú veszélyeztetése miatt indítottak eljárást ismeretlen tettes ellen. Ezt akár öt év börtönnel is büntethetik, de az, hogy a csecsemőt a kórháznál hagyta, enyhítő körülmény lehet, ugyanis ha egy nyilvános inkubátorba teszi, a rendőrség nem keresné.
Vajon egy krízisterhes nő, miközben családja és környezete elől menekül, eljut-e a hozzá legközelebb eső inkubátorhoz, hogy abba rakva újszülöttét, mentesítse magát mindenféle jogi következmény alól? Nem csak a fizikai akadályokra gondolok, mert amellett, hogy nincs társa, segítője, sofőrje, aki kórházba vigye, vagy nincs pénze távolsági buszra ülni, vajon megtudhatja-e valahonnan, hogy hol működnek az országban újszülöttmentő készülékek.
Hazánkban 18-20, egyes hivatkozások szerint 24, míg más adatok szerint 30 inkubátor működik. A rendőrség adatai alapján 1996 és 2004 között 22 újszülöttet helyeztek el az inkubátorokban. Ez igen alacsony szám ahhoz képest, hogy szakemberek szerint Magyarországon évi 20-25 csecsemőgyilkosság válik ismertté, de ezt a számot pesszimistább kutatók a duplájára becsülik, mert szerintük előfordulnak soha ki nem derülő bűncselekmények is. Összességében a család, a bajba jutott nő közvetlen környezete legalább annyira felelős a terhesség tragikus végéért, mint maga az anya. A terhességüket eltitkoló nőkre általánosan jellemző a társadalmi elszigeteltség. Nincsenek barátaik, családtagjaikra, rokonaikra sem számíthatnak. A szülést megelőző hetekben már állandósul náluk a felfokozott pánikállapot, a szülés után sokkos állapotba kerülnek, hiszen a titkolni kívánt újszülöttjük bömböl is. Ennek az állapotnak komoly szakirodalma van.
Dr. Cseres Judit, a Rendészeti Továbbképző és Kutatóintézet szociológusa a csecsemőgyilkosságokat tanulmányozta. Összegzésében kifejti: a világra jött újszülötteknek majdnem a fele anyja passzív magatartásába hal bele (elvérzik, padlóra, árnyékszékbe esik), 28 százalékuk megfullad, de nem erőszakos cselekedet következményeként. Volt például olyan nő, aki a nadrágjába szülte csecsemőjét. A tettleges újszülött-bántalmazás csak az anyák egyharmadánál bizonyosodott be: akik a saját kezükkel vagy a köldökzsinórral fojtották meg, szúró- vagy vágóeszközt használtak a gyilkossághoz, illetve a falhoz, padlóhoz vágták újszülöttjüket. Válogassunk az utóbbi évek híreiből. Tatabányán egy bokorban találtak halott újszülöttet, Nagykőrösön egy guberáló hajléktalan kezébe akadt egy kukába rejtett halott csecsemő, Diósviszlón az udvari vécébe dobta gyermekét egy asszony, 2009 májusában a rendőrök egy dunakeszi ház hűtőszekrényében találtak rá egy kisbaba holttestére.
Az inkubátorok célja, hogy megakadályozzák a szándékosan vagy gondatlanságból elkövetett csecsemőgyilkosságokat: a gyermeküket nem vállaló anyák számára nyújtanak elfogadható megoldást, biztosítják az újszülöttek jövőjét. Sajnos a hiányos nyilvántartás következtében inkubátort találni nem is olyan egyszerű dolog. Az internetes keresés alapján nehéz eligazodni. Mivel regisztrálásuk nem kötelező, így konkrétan nem lehet tudni, hogy a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Kocsord, a Zala megyei Tormafölde, a Békés megyei Gádoros, a Komárom-Esztergom megyei Csatka környékén hol működik ilyen gyermekéletet mentő berendezés. Akkor hol vannak ilyenek? Miután az internetes keresőprogrammal nem találtam az inkubátor szóra céljaimhoz szükséges találatot, a tudakozót hívtam, ahol a kérdésemre nem tudtak választ adni. A különleges tudakozónál többpercnyi keresés után a Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapját találták, ahol a 18 helyen működő hálózatból tíz konkrétan nevesítve is van. Ezt követően az Egészségügyi Minisztérium honlapjára kalandoztam, hiszen egy nem kívánt terhességgel küszködő anya vélhetően az egészség kormányzati letéteményesénél kezdené a keresését. A tárca korábbi vezetője, Horváth Ágnes a médiából is ismert, sokat szerepelt a televíziókban mint majmok között futkározó dzsungelhős. Biztonság és partnerség, egészségpolitika, népegészségügy. Milyen bizalmat sugárzó, kár, hogy semmiféle hivatkozást nem találok az én problémámra. Ó, de hát itt van a kereső. Beírtam az „inkubátorok” szót, sajnos nulla találattal. Majd az „inkubátor” kifejezést négy sajtóhír találattal 2005-ből, egyikük „amit a pirospaprikáról jó tudni” címmel íródott. Miután semmiféle kapaszkodóhoz nem jutottam, a szaktárca információs telefonszámát tárcsáztam, s egy végtelenül segítőkész hölggyel beszéltem, aki a 13.26-kor feltett kérdésemre 16.09-kor tudott válaszolni. Mint mondta, a világ minden keresőprogramját felkutatta, az ÁNTSZ-től a Miniszterelnöki Hivatalig, s végül a szociális és munkaügyi minisztérium adatbázisában 13 kórházat talált, ahol működik az inkubátor, ötnek viszont ő sem tudott a nyomára bukkanni. A tárca sajtóosztálya kérésemre megírta, szerintük legalább 24 inkubátor van, de ebből csak tízet ismernek. Nos, akkor most elvégzem azt, amit a kormányzati propagandagépezet és a Népegészségügyi program népszerűsítésére milliárdokat költő illetékesek elfelejtettek. Kecskeméten, Nagykanizsán, Szekszárdon, Debrecenben, Szolnokon, Salgótarjánban, Békéscsabán, Szombathelyen, Kistarcsán, Székesfehérváron, Dunaújvárosban és Budapesten két helyen – vélhetően a megyei vagy területileg illetékes, súlyponti kórházak összekeverése után is – működik csecsemőmentő inkubátor.
Felvilágosító kampányra, korszerű szexuális nevelésre, folyamatos szakemberképzésre, továbbképzésekre van szükség ahhoz, hogy csökkenjen Magyarországon az abortuszok, a krízisterhességek, a csecsemőgyilkosságok és a csecsemőbántalmazások száma – derült ki a mentálhigiéniai, gyermekjóléti szakemberek, a családsegítő szolgálatok munkatársai, valamint szakpolitikusok részvételével rendezett szakmai konferencián. Öt évvel ezelőtt. Semmi sem valósult meg az efféle ígéretekből, törekvésekből. Szerényebb álmaim vannak. Hol vannak a körzeti orvosi rendelőkben, védőnőknél kitett plakátok, szóróanyagok, központi televíziós reklámok, amelyek elárulják, hogy hol működnek gyermekmentő inkubátorok? Mert ezt az adatkeresést, billentyűnyomogatást vélhetően nem teheti meg egy telefonfülkében ácsorgó kismama, nem fog rákeresni a csecsemőmentő inkubátor szavakra a helyi teleházban, amikor egy Mónika-show-tól lebutított kistelepülésen élve félti a becsületét.
Talán az ideálisnak tűnő, inkubátoros elhelyezésnél is van kézenfekvőbb megoldás. Tisztességes kis csapat, a Gólyahír Egyesület. A kiemelten közhasznú szervezet munkatársai védőnők. Első lépésben megpróbálják felkutatni azokat a rokonokat, ismerősöket, akik segíteni tudnak a megesett anyán. Amennyiben nincs más lehetőség, marad az örökbefogadás. A vér szerinti szülő és az örökbefogadó megismerheti egymást, ezáltal teljes bizalommal kerülhet az új családba. A gyermeknek keresnek családot, nem pedig fordítva.