Rémmesebeli

Deák Zsigmond
2010. 01. 21. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Párducot, oroszlánt, gorillát, makákót, bambusznádat, majomkenyérfát, kókuszdiót, szavannát és fekete nőt említ ugyan a KFT együttes Afrika című slágerének a refrénje, géppisztolyosokat, polgárháborút, törzsi és egyéb alapú alapú népirtást, szeparatistákat viszont nem. Komoly sportvezetőnek azonban utóbbi tényekkel is tisztában kell lennie, amikor különböző csúcsesemények megrendezését ítéli oda. A Dél-afrikai Köztársaság gyakorlatilag a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség elnökének, Joseph Blatternek köszönheti, hogy idén világbajnokság házigazdája lehet, mindannak ellenére, hogy a földkerekség egyik legkevésbé biztonságos helye. Blattert és a FIFA-t azóta sem zavarta a napi ötven emberölés, a vb-selejtezők 2007-es sorsolásának idején Durbanban rablógyilkosság áldozatává lett osztrák futballmenedzser, Peter Burgstaller esete, vagy hogy tavaly szeptemberben az újonnan elkészült johannesburgi gyorsbuszhálózat egyik járművére lőttek rá helyi taxisok, féltve megélhetésüket a „konkurenciától”. Ehhez képest a világbajnoki csoportok decemberi fokvárosi sorsolását megzavaró bombariadó könnyed gyermektréfának számított csupán.
Az Afrikai Nemzetek Kupáját értelemszerűen lehetetlen megrendezni a kontinensen kívül (bár ha a Dakar-rali düböröghet Argentínában…), s nyugodtan tekinthetjük a vasárnap kezdődött angolai tornát a nyári vb előképének. Sajnos nem sportszakmai, hanem biztonsági szempontból. A portugál gyarmatból 1975-től függetlenné vált Angola ugyanis még sokkal veszélyesebb, mint Dél-Afrika. Ha a magyar nyelvű Wikipédiában is szerepel, hogy a több évtizedes polgárháború befejeződése ellenére Cabinda központtal gerillamozgalom küzd az északi enklávé különválásért, akkor ezzel az afrikai futballszövetség döntéshozóinak szintén tisztában kell lenniük. Tehát nem adják ide a rendezési jogot, de ha már ez megtörtént, akkor a helyi szervezők nem választják ki Cabindát egyik helyszínként, s Togo válogatottjának nem engedik busszal megközelíteni a várost Kongó felől, a veszélyeztetett területen át.
A három halottat, kilenc sérültet hozó gépfegyveres támadás utáni reakciók igazán tanulságosak. A togóiak másfél napig haboztak, míg ellentmondásos nyilatkozatok után, gyakorlatilag miniszterelnöki parancsra megtették azt, amit mindenki azonnal megtett volna a helyükben, és visszaléptek. Blatter, kell-e mondani, a nagy sajnálkozás közepette a folytatás mellett kampányolt, a kontinentális szövetség kizárta az áldozatul esett gárdát, az angolai kormányfő, Paulo Kassoma pedig a merényletet elszigetelt cselekmények minősítette, s hangsúlyozta, a résztvevő csapatok biztonságban vannak. Ha létezik fekete humor, ez több szempontból is az… Viszont leszűrhetjük, hogy noha egy magyar és egy togói másodedző pontosan ugyanannyit ér a Jóisten előtt, errefelé a mindennapos vér és veszély szomorú tanításaként másképpen mérik az életet, s a halált, mint nálunk.
Persze a futballt is. Gyermekek tízezrei rúgják a labdát a porban reggeltől estig, egyetlen esélyként a felemelkedésre, a kiszakadásra. Ha pedig ez valami csoda folytán tényleg megtörténik, később Drogbaként, Eto’oként, Adebayorként szorongva térnek vissza a földrészükre, tudván, az ő életük éppen olyan kevésen múlhat, mint az ott maradottaké.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.