Sztrájk és pulykapénz

Bosszantó és kényelmetlen, ha utasként hiába várjuk a buszt a megállóban, mert a sofőrök sztrájkolnak. Ugyanakkor némi irigységet is érzünk, hogy a rendszerváltoztatásnak nevezett fordulat után még vannak dolgozói csoportok, főleg a volt állami (ma önkormányzati) vállalatoknál, amelyek képesek megszervezni érdekvédelmüket.
A vasutasok, a postások, a repülőtéri dolgozók, az ápolónők és az orvosok, valamint a pedagógusok szakszervezetei őrzik azt a lángot, ami reményt ad arra, hogy lesz még egyszer szervezett és erős érdekvédelmük a dolgozóknak és közalkalmazottaknak Magyarországon. Hogy nem halt még ki teljesen a szolidaritásra való hajlam az emberekből.
A BKV-s sztrájkban részt vevő szakszervezetek vezetőit most Fidesz-szimpátiával gyanúsítgatják, mintha az ellenzék komfortérzetét javítaná, hogy már az a koszos busz se akar jönni, ami ha éppen nem robban le, akkor kigyullad az utasok alatt.
Most már nem telik el úgy nap, hogy ne halljunk újabbnál újabb elképesztő történetet a vállalatnál az elmúlt években elkövetett sikkasztásokról, hűtlen kezelésekről, magyarán szólva a lopásról. A busás jövedelmekkel, zsíros végkielégítésekkel kedvezményezettek járandóságáról szóló hírekről a BKV alkalmazottai is ugyanúgy értesülhettek, mint mi, utasok, nem lehet tehát csodálkozni azon, hogy képletesen szólva kinyílt a bicska a zsebükben, amikor közölték velük, hogy az ő nadrágszíjukon akarnak húzni jó néhányat, hogy csökkenteni tudják a cég veszteségeit.
A BKV-sok sztrájkja értelmetlen, mondja Demszky Gábor főpolgármester, mert nem lehet teljesíteni a szakszervezetek követelését. Dehogynem lehet, csak akarni kell! Még jóindulat sem kell hozzá, csupán annyi, hogy a város vezetői belássák: ha évekkel ezelőtt a magas adóvonzattal járó béremeléseket adókímélő természetbeni juttatásokkal oldották meg, akkor most az adóváltozások következtében nem lehet hátrányos helyzetbe hozni a dolgozókat. Ők ugyanis nem béremelésért harcolnak, hanem a korábbi jövedelmük megtartásáért. Talán kísérelje meg Demszky utolérni a BKV szökésben lévő informatikai vezetőjét, és érdeklődjön nála, miért érzi úgy, hogy ég a talaj a lába alatt. Borítékolom a titkot: nem csupán a végkielégítések apró-cseprő bűnügyei terhelik a menedzserek lelkét a cégnél, hanem a milliárdos közbeszerzési ügyek is előbb-utóbb terítékre kerülhetnek. Meggyőződésem, ha például a főpolgármester nem mutatott volna rossz példát a közpénzek felhasználására a pazarló százmilliós reklámkampányokkal, a gyanús közbeszerzési eljárásokkal, akkor a fővárosi cégnél sem merték volna ilyen pofátlanul síbolni a közösségi vagyont.
Tényleg vérlázító, ahogy az úgynevezett demokratikus ellenzék legendás alakja megsérti a sztrájkoló szakszervezeti tagokat. A főpolgármester azt nyilatkozta, hogy „a szakszervezetek kifejezetten jóléti juttatásokért harcolnak”, sőt azt állítja, hogy korábban sztrájknyomással kényszerítettek ki a BKV-tól olyan „abszurd szociális juttatásokat, mint a pulykapénz”. Demszky már nem csupán a BKV-s dolgozók zsebében matat, hanem még a karácsonyi ebédhez is odapofátlankodik, és beles a fedő alá, hogy mire költötték a kiharcolt támogatást a dolgozók. Akik az általa törvénytelennek nevezett munkalassító sztrájk idején hozták a BKV-bérletet európai árszínvonalon megvásárló adófizető polgárok tudomására: nap mint nap arra kényszerítik a buszsofőröket, hogy életveszélyes állapotban lévő járművekkel biztosítsák a tömegközlekedést Budapesten.
A szabad madarak – avagy a károgó varjak – legendájának most lett vége, Demszky pulykapénzével együtt vesztek el.