Kiderült az elmúlt hetekben napvilágot látott OECD-felmérésből – ami a tagországok egészségügyi helyzetét vizsgálta –, hogy 2000 és 2007 között hazánkban megugrott az antidepresszánsokat szedő betegek száma. Ez alapján felvetődik a kérdés: mivel magyarázható az, hogy egyre több páciens kerül gyógyszeres kezelés alá? – Érdekes, hogy a XXI. században a depressziós betegek száma nő, pedig az emberek korábban még soha nem éltek olyan fokú jólétben, mint manapság – mondja Szendi Gábor pszichológus, aki szerint a depresszió fogalmát az orvosok „kitágították”. – A depresszió ma egyszerűen gyűjtőfogalommá vált. Ha valaki elveszíti az állását, vagy ha szerelmi csalódás éri, és két hétnél tovább kedvetlen, akkor azt a pszichiáterek hajlamosak egyszerűen a depressziósok csoportjába sorolni, majd úgy is kezelni – állítja Szendi, aki szerint egyes tünetek teljesen természetes reakciók. – Nem lehet, hogy egy negatív életesemény feldolgozáshoz több időre van valakinek szüksége? Biztos az, hogy ha a felnőtt páciens annyira összetörik, hogy két hétig nem tud dolgozni, akkor azonnal betegnek kell minősíteni? Erre csak egy haszonelvű társadalomban lehet igen a válasz – mondja a pszichológus, aki rámutat arra, hogy az orvosok szerint a depresszió egy ingerületátvivő anyag, a szerotonin mennyiségével függ össze. – Az agyban kétezer ingerületátvivő anyag van, amiből a szerotonin csak egy, de a pszichiáterek jelentős része mégis úgy gondolja, hogy az antidepresszánsokkal megnövelt szerotoninszint hatására a depresszió gyógyul – magyarázza Szendi, aki szerint ennek ellentmondanak azok a kutatások, amelyek szerint nem depressziósabbak azok az emberek, akiknek genetikai okokból alacsonyabb a szerotoninszintje, vagy akiknek például a táplálékukból kivonva, mesterségesen lecsökkentik a szerotoninszintjüket.
A gyógyszerlobbi manipulál?
Szendi úgy véli, hogy a gyógyszeripar gyártotta mítoszok az okai annak, hogy egyre többen szednek antidepresszáns szereket. – Több metaanalízis is rámutatott már arra, hogy az antidepresszáns szerek alkalmatlanok a depresszió kezelésére. Ezek az eredmények tudományos szaklapokban jelentek meg, a pszichiátria és a gyógyszeripar mégis úgy tesz, mintha ezek az elemzések nem is léteznének. A pszichiátriai konferenciákon a szintetikus szereknek csak a pozitív hatásait hangoztatják – állítja a pszichológus, aki szerint Irving Kirsch, a University of Hull professzora és munkatársai által 2002-ben, majd 2008-ban elvégzett két elemzés egyértelműen azt bizonyította, hogy az antidepresszánsok depresszióban hatástalanok. Elemzésük Szendi szerint arra is rávilágít, hogy a gyógyszeripar egyszerűen meghamisítja az eredményeket, és az orvosok fejében rózsaszín képet alakít ki az antidepresszánsok hatásosságáról.
– Az Egyesült Királyságban évente 3,5 millióra becsülik azok számát, akik antidepresszánst szednek, amelyek gyűjtőnéven SSRI-ként (szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók) ismertek, és 2004-ben 29 millió receptet írtak fel. A Prozac, az Eli Lilly gyógyszergyár által gyártott legismertebb SSRI, a világ legtöbbet eladott gyógyszere volt – állítja Szendi, aki szerint a vizsgálatban a kutatók elvégezték az FDA-nak, az amerikai élelmezésügyi és gyógyszerhatóságnak benyújtott mind a 47 klinikai gyógyszerhatás-vizsgálat metaanalízisét. Az eredmények azt mutatták, hogy a gyógyszerek csak az extrém súlyos depresszióban szenvedő betegek nagyon kis csoportjában hatékonyak. – Ráadásul az elemzés kimutatta, hogy az antidepreszszánsok a placebókkal (hatástalan tabletták), összehasonlítva „nagyon csekély” javulást produkáltak, azonban ez elegendő volt a gyógyszerek engedélyezéséhez, mivel a törzskönyvezéshez elég a statisztikai értelemben vett szignifikancia – állítja Szendi Gábor. Súlyos depresszióval az ötvenes években egymillió emberből ötvenet kezeltek, ma a depressziósok számát egymillió emberből száz-százötvenezerre becsülik. – Vajon ha tényleg hatásosak ezek a szerek, akkor miért nő ilyen ütemben a betegek száma? – veti fel a kérdést Szendi. – A hazai gyógyszeripari lobbi érdeke, hogy elterjedjen az a tévhit, hogy a lakosságból minden ötödik ember antidepresszáns szerekre szorul a pszichoterápia helyett. Pedig hazánkban több ezerre tehető a depressziót pszichoterápiával kezelni tudó pszichológus szakemberek száma – magyarázza Szendi. – Ha a depresszió oka valóban a végtelenül leegyszerűsített „szerotoninhiány” volna, akkor az 1989 óta bevezetett antidepresszánsok már régen megoldották volna a kérdést – folytatja a pszichológus, aki szerint a gyógyszeripar gépezete a kilencvenes években indult be.
Középkori orvoslás
Öt évvel ezelőtt az Egyesült Államokban az FDA bekérte azokat a kutatásokat, amelyek az antidepresszánsok vizsgálatára vonatkoztak. Kiderült, a szerek öngyilkosságra való hajlamot és agressziót idéztek el a betegek 3-4 százalékánál. Az FDA 2004 végén, majd 2005 tavaszán úgy rendelkezett, hogy minden forgalomban lévő antidepresszívum betegtájékoztatójában vastag fekete keretben figyelmeztetés álljon, miszerint az SSRI-ok fokozzák a szuicidkockázatot. Mára ez hazánkban is szerepel a gyógyszer-tájékoztatókon – mondja a pszichológus, majd hozzáteszi: az antidepresszánsok ráadásul gyomorvérzést, cukorbetegséget, vérnyomásproblémákat, magzati károsodást is okozhatnak. – A depresszió pontos meghatározására nincs egzakt módszer, semmiféle orvosi eljárással nem mutatható ki. Az orvosok általában csak annyit kérdeznek a betegtől, hogy szorong-e, jól alszik-e; ha ezekre nemmel válaszol, azonnal rámondják, hogy depressziós. Ez a tudományt mellőző gondolkodás a középkorba viszi vissza az orvoslást, és ezzel magyarázható a depressziósok számának növekedése is – folytatja Szendi, aki szerint a depressziós betegeket gyógyszerek helyett kognitív viselkedésterápiával hatékonyan lehetne kezelni. Legújabb könyvében a pszichológus arról ír, hogy a depresszió szoros kapcsolatot mutat a nyugati társadalmakra jellemző nagy szénhidráttartalmú táplálkozással, amely a szívbetegségnek is oka, és az évtizedeken át magas inzulinszint hatására kialakuló anyagcserezavar az agy működési zavarait is előidézi.
Civilizációs betegség
Németh Attila, az Országos Pszichiátriai Központ szakmai igazgatója teljesen ellentétes álláspontot képvisel, mint Szendi Gábor pszichológus. – Az antidepresz-szánsokat nemcsak depresszióra, hanem pánik-, illetve kényszerbetegségekre és generalizált szorongásra is adják az orvosok, és ha más fejlett európai országhoz, például Svédországhoz, Németországhoz hasonlítjuk az adatokat, akkor Magyarországon körülbelül 30 százalékkal kevesebb antidepresszánst írnak fel – nyilatkozta lapunknak Németh Attila. A szakember szerint ez azzal magyarázható, hogy hazánkban kevés számú pszichiáter dolgozik, és a háziorvosok csak teljes áron vagy OEP-támogatás nélkül írhatnak fel ilyen szereket, és ezek így a pácienseknek megfizethetetlenül drágák.
– Egyes megfigyelések szerint azokban az országokban, ahol magasabb a tabletták szedésének aránya, ott az öngyilkosság csökken – állítja a szakember. A pszichiáter szerint a depresszió 2010-re a fejlett országokban a második leggyakoribb népbetegség lesz a szívproblémák után, ami miatt a kliensek betegállományba kerülnek. Ma hazánkban aktuálisan 150-200 ezer embert kezelnek depresszióval és a lakosság 10-15 százaléka az élete során legalább egyszer átesik egy depressziós krízisen.
– Sajnos a depressziós betegeknek csak fele jut el orvoshoz, és egyharmaduk kap megfelelő kezelést – magyarázza Németh, aki szerint az enyhe depresszióval küzdő betegeknél elegendő a pszichoterápiás kezelés is, de ez legalább heti egyszeri, félórás foglalkozást jelent. – A súlyos depresszió hatékony kezelésére a pszichoterápia mellett azonban már antidepresszáns szerek is kellenek. Ezt a betegséget nem lehet összekeverni egy egyszerű rosszkedvvel – fogalmaz a pszichiáter. A szakember szerint a depresszió definícióját leginkább úgy adhatnánk meg, hogy legalább két hétig tartó hangulati nyomottság, ami külső eseményhez nem társítható. A depresszió mértékét Németh Attila szerint a hangulatingadozás, az aktivitás, az örömérzés hiánya és az öngyilkossági gondolatok határozzák meg.
– Egy súlyos depressziós beteg nemcsak a munkáját nem tudja ellátni, de még az is nehézséget jelent a számára, hogy az ágyból felkeljen. A betegek legtöbbjére jellemző az inaktivitás és az állandó szorongás is – magyarázza Németh Attila, majd hozzáteszi, tévhit az, hogy az antidepresszánsokhoz úgy hozzá lehet szokni, mint a kábítószerekhez vagy az altatókhoz. – Mellékhatások előfordulhatnak, de ezek a betegek 25 százalékánál jelentkeznek – folytatja a pszichiáter, aki kiemeli, az antidepresszánsokat szedők leggyakrabban gyomorfájdalomra, hányingerre, szédülésre panaszkodnak, de a szapora szívdobogás mellett aluszékonyság vagy álmatlanság, esetleg testsúlynövekedés is előfordul. – Az antidepresszánsok hangulatjavító hatása 10-12 nap múlva jelentkezik, a teljes gyógyulás négy-hat hétig is tarthat, de a gyógyszereket még négy-hat hónapig szedni kell, hogy a beteg ne essen vissza – állítja Németh Attila.
origo.hu
Luxusnyaraló csak milliárdosoknak? – Így szálltak el az árak a Balatonnál
