Bűn vagy esély az eutanázia?

Az eutanázia a törvényi szabályozástól függetlenül létezik a hazai gyakorlatban, a kérdés az, mit lehet tenni a visszaélések megakadályozásáért – hangzott el a szombaton véget ért, kétnapos konferencián. A téma szakértői arról is beszéltek, hogyan őrizhető meg az élet méltósága az utolsó pillanatig.

A hazai szabályozás. Magyarországon az 1997 óta hatályban lévő egészségügyi törvény engedélyezi ugyan, de feltételekhez köti az életfenntartó vagy életmentő beavatkozás visszautasítását. Az Alkotmánybíróság 2003-ban kimondta, hogy nem alkotmányellenes az a gyakorlat, amely az aktív eutanáziát jogilag gyilkosságnak tekinti, a passzív eutanázia viszont szigorúan szabályozott módon továbbra is elfogadható.

Egyes hazai szakértők szerint az aktív eutanázia létezik a gyakorlatban, annak ellenére, hogy Magyarországon ezt a törvény tiltja. Többek közt ez derült ki azon a szombaton lezárult kétnapos konferencián, amelyet az ELTE Állam-és Jogtudomány Kara szervezett Az emberhez méltó halál címmel. Az esemény célja az volt, hogy az érzékeny, sok vitát kiváltó témában megoszthassák egymással véleményüket a jogtudomány mellett a medicina, a bioetika, a filozófia és a történelmi egyházak képviselői. Az eutanázia a posztmodern kor egyik legnagyobb talánya, amelyben óriási kettősség rejlik: mindenkinek fontos, hogy méltósággal haljon meg, de az államnak minél szélesebb körben meg kell védenie a polgárok életét – mondta lapunknak Filó Mihály egyetemi adjunktus, büntetőjogász, az esemény egyik levezető elnöke. Frenkl Róbert, a Semmelweis Egyetem volt profeszszora azt kérte a jogászoktól, álljanak az eutanázia oldalára. Szerinte ugyanis a szabályozatlan gyakorlatnál nincsen rosszabb. – Fél évszázaddal ezelőtt még csak a visszaélések forrásának tűnt a kegyes halál intézménye, mára azonban új helyzetet teremtett az, hogy az orvostudomány fejlődése nemcsak életünket, hanem szenvedéseinket is szinte korlátlanul képes meghosszabbítani – folytatta. – Soha nem lesz egyetértés a kérdésben, s akár az abortusszal, az eutanáziával sem lehet egyetérteni, de ennek ellenére – miként végül a magzat megtartásáról is az anya mondja ki a végső szót – lehetőséget kéne adni a haldoklónak, hogy ha már semmi sem segít, akkor dönthessen a sorsáról – tette hozzá.
Ezzel szemben Hegedűs Katalin, a Semmelweis Egyetem adjunktusa úgy vélte, az eutanázia defenzív magatartás, ami csökkenti az orvostudomány kreativitását is, hiszen lehetőségével nem szükséges újabb gyógymódok kutatása. Szerinte az eutanázia ráadásul ellentétes a palliatív, azaz a súlyos állapotú betegek fájdalomcsillapításának és tüneti kezelésének filozófiájával. Mint mondta, az egyik fő gond az, hogy a haldokló az újkorban nem kap lelki támaszt, csak orvosi segítséget. Ennek ellenére az egészségügyi képzésben erre nem fektetnek kellő hangsúlyt. Blaskovich Erzsébet, a Magyar Bioetikai Társaság alelnöke szerint – aki a nézőként vett részt a vitában – nagyobb az eutanázia körüli vita füstje, mint a lángja. Példaként megemlítette, 1998 óta ötezer haldoklóval volt dolga egy krónikus belgyógyászati osztályon, s közülük a gondoskodó ápolás mellett senki nem kért eutanáziát.
Bitó László, a magyar Katolikus Püspöki Konferencia családügyi bizottságának elnöke II. János Pál pápa Evangelium Vitae-jából idézve hangsúlyozta, az orvostudomány fejlődése és a transzcendencia iránt érzéketlen kultúra hatására eluralkodik a szemlélet, hogy az élet csak addig jó, amíg élvezetet és jólétet hoz. Az eutanázia azonban nem emberhez méltó válasz az emberi szenvedésre. Az egyház nem támogatja azt, hogy különleges módszerekkel tartsák életben az embereket. A táplálék azonban nem minősül aránytalan kezelésnek a Hittani Kongregáció szerint, így azt a vegetatív állapotban sem lehet megvonni a betegtől.
Miközben a passzív eutanázia – amikor az orvos nem kezeli tovább a betegét, vagy elmulaszt valamit megtenni, ami a beteg életét meghosszabbíthatná – jelenleg Európa legtöbb országában engedélyezett, az aktív eutanázia – amikor a beteg arról dönt, hogy az orvos vessen véget az életének – mindössze Svájcban, Belgiumban, Luxemburgban és Hollandiában engedélyezett. Az eutanázia ellenzői Hollandiában és Belgiumban úgy látják, hogy a döntés óta fokozatosan nő a kegyes halált kérő betegek száma.
Az eutanázia legalizálásáról szóló háború egyik kiinduló pontja az Egyesült Államokban a Terri Schiavo-ügy volt. Ismert, a floridai nő férje hét éven át vívott jogi harcot családjával, míg végül 2005 március 31-én, 15 évvel azután, hogy súlyos agykárosodást szenvedett és 13 nappal azután, hogy levették az életbentartó gépekről, a 41 éves nő meghalt. Annak ellenére, hogy az orvosok jelezték, Schiavo már nincsen tudatában a környezetének, szülei az utolsó pillanatig kitartottak amellett, hogy lányuk több ízben is felismerte őket és megszorította a kezüket. Az utólagos boncolás a férj álláspontját igazolta. Olaszországban Eluana Englaro esete csaknem politikai válsághoz vezetett. A tavaly februárban elhunyt 38 éves nő édesapja harcolta ki, hogy megszüntessék gyermeke mesterséges életben tartását. A lány 21 évesen egy autóbaleset miatt került kómába, s bár a legfelső bíróság szerint korábban tett olyan kijelentést, amely szerint inkább meghalna, mintsem hogy ilyen körülmények közt életben tartsák, maga Silvio Berlusconi olasz kormányfő is megpróbálta kormányrendelettel újraindíttatni az orvosi gépeket. Az aktív eutanáziától elhatárolódó Franciaországban nagy hatást gyakorolt a közvéleményre Chantel Sebire 2008-as tragédiája. A gyógyíthatatlan arctumortól szenvedő 52 éves nőt otthon találták élettelenül két nappal azután, hogy a bíróság visszautasította beadványát: Chantel Sebire az orvosok segítségét kérte életének befejezéséhez. A BBC jelentése szerint azóta, hogy 1998-ban megnyitotta kapuit a Dignitas nevű öngyilkossághoz asszisztáló klinika Zürichben, több száz európai tett utolsó látogatást a svájci városba, hogy véget vessen életének.
Filó Mihály szerint a belga, holland vagy svájci szabályozásban nem az a figyelemre méltó, hogy bizonyos körben engedélyezi az aktív eutanáziát, hanem az, hogy emellett létrehozták az élet végén hozott orvosi döntések társadalmi ellenőrzésének lehetőségét, s így számon kérhetővé, átláthatóvá váltak a betegágynál hozott döntések.
Emlékezetes, tavaly júniusban szabadult a Fekete Angyalként elhíresült F. Tímea, akit 2003-ban 11 év börtönbüntetésre ítéltek több emberen elkövetett emberölés kísérletéért és négyrendbeli foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt. Az ápolónő – aki az ítélethirdetés előtt visszavonta korábban tett vallomását – a vád szerint hét végső stádiumban lévő betegnek adott be halálos injekciót.