Végtelenül szomorú, felháborító és ízléstelen, hogy a MÁV-nak tulajdonított „elképzelt és kitalált bűncselekményekre hivatkozással pénzt próbálnak kicsikarni egy magyarországi intézménytől” – nyilatkozta Karsai László. Az ismert holokauszt-kutató az MTI-nek adott nyilatkozatában rámutatott: a holokauszt-túlélők és az áldozatok rokonai által egy amerikai bírósághoz beadott kereset nem alapul semmiféle történelmi kutatáson, a per elindítói megpróbálták a vészkorszak azon túlélőit vagy azok leszármazottait felkutatni, akik „jó pénzért hajlandók voltak összevissza hazudozni”, többek között azt, hogy őket a MÁV alkalmazottai kirabolták, vagy ismerőseiket, rokonaikat meggyilkolták. Karsai kiemelte: a 16 oldalas beadvány megbízhatatlan, a holokauszt után 65 évvel keletkezett visszaemlékezésekre alapoz, amelyekből „az égadta világon semmi sem igaz”.
*
Karsai László arról is beszélt, hogy a magyar államnak mint az 1945 előtti rendszer jogutódjának ugyanakkor jóvátételi kötelezettsége van, csakúgy, mint az osztráknak, a németnek vagy a svájcinak. Tehát „el lehet osztani a felelősséget”, de egyáltalán nem lehet bizonyítani ezzel a legutóbb az Egyesült Államokban beadott irattal, hogy „a MÁV vezetői vagy pláne a vasutasok (…) tudták volna, hogy hová viszik a zsidókat és milyen céllal” – magyarázta. A történész Finta Imre szegedi csendőr százados kanadai perét hozta fel példaként arra, hogy nem lehet bizonyítani: a deportálások lebonyolítói tudták, milyen céllal szállították az üldözötteket Auschwitzba. A per során előkerült a vádlott korabeli, saját kezű feljegyzése, amelyben azt ugyan leírta, hogy a célállomás Auschwitz volt, ám a bíróság azt nem tudta rábizonyítani, hogy ő tudott a koncentrációs táborokban zajló borzalmakról. A történész a kereset olyan elemi hibáira hívta fel a figyelmet, mint például: a magyarországi deportálást felügyelő Adolf Eichmannt tévesen Hitler titkárának nevezik, vagy hogy a magyar vészkorszakot 1944 márciusa és októbere közé teszik, holott az május és július között zajlott. A Sztójay Döme-kormány deportálásokért felelős minisztereit és államtitkárait, valamint a magas rangú csendőrtiszteket a második világháború után „egytől egyig elítélte a népbíróság”, az igazi felelősök döntő többségét kivégezték, a kevésbé felelősöket pedig kisebb-nagyobb börtönbüntetéssel sújtották – hangsúlyozta Karsai.
A neves holokausztkutató „külön felháborítónak” nevezte, hogy a felperesek az 1944-es amerikai dollár értékét 2010-re vetítve 33-mal szorozzák, mivel annak szorzója legfeljebb 5-6-szoros lehet, figyelembe véve az árfolyam változásait. Csősz László, a budapesti Holokauszt Emlékközpont történésze az Origónak elmondta, a beadványban van csúsztatás és teljes kitaláció is. Kiemelte: a zsidók deportálásáért a magyar államapparátus egészében volt felelős, ebben a rendszerben a MÁV csupán egy láncszem volt, és téves az az állítás is, hogy a MÁV alkalmazottai rabolták volna ki a deportálásra váró zsidókat.
Lattmann Tamás nemzetközi jogász tegnap a Magyar Televízió reggeli műsorában rámutatott: nagyon sok szempontból vitatható a kereset tartalmi része, legfőképpen azért, mert a MÁV akkor legalább annyira volt szuverén, mint a megszállt magyar állam. Kende Tamás nemzetközi jogász az MTI-nek nyilatkozva kifejtette: szerinte is az a legnehezebb kérdés, hogyan lehetne bizonyítani a MÁV mint egy németek, illetve nyilasok által irányított országban működő hadiüzem felelősségét.
Ismert, a MÁV ellen a holokauszt túlélőinek 95 rokona egy chicagói bíróságon keresetet nyújtott be a napokban. A felperesek 240 millió dollár vagyoni és egymilliárd dollár nem vagyoni kár megtérítését követelik a MÁV-tól, amiért a cég a II. világháború idején közreműködött zsidók deportálásában, valamint „gyalázatos és buzgó módon részt vett a népirtásban”.
A MÁV érdemben továbbra sem hajlandó nyilatkozni az ügyről.
