Lengyel és izlandi modell

Tegnap befejeződtek a középdöntők az ausztriai férfi kézilabda Európa-bajnokságon, és bár a magyar csapat már egy hete, az első kör után búcsúzott, kívülállóként is két jó okunk volt rá, hogy vigyázó szemünket Bécsre és Innsbruckra vessük. Egyrészt a jövő évi svédországi vb selejtezőinek vasárnapi sorsolásán válogatottunk a kiemeltek közül kap ellenfelet, de mivel az Eb-érmesek közvetlen vb-résztvevők, ők legalább nem akadhatnak az utunkba; szurkolhatunk tehát azért, hogy a legerősebbek osztozzanak a dobogón. Másrészt a még versenyben lévőket irigységgel vegyes kíváncsisággal figyelhetjük, hiszen ilyenkor önmagától adódik a kérdés: miben különbek ők nálunk?
A válasz nem egyszerű, mert mind a sikernek, mind a kudarcnak több útja van. Pedig olyan megnyugtató lenne egyetlen egzakt okot találni, és rábökni, na, ezért estünk ki, ezt kell megszüntetni! De fájdalom, nincs ilyen. Vegyük csak a lengyeleket, akik elsőként jutottak be a négy közé, így tegnap már tét nélkül találkoztak a franciákkal! Bogdan Wenta 2004 októbere óta tölti be a szövetségi kapitányi tisztet, a 2007-es vb-n ezüst-, a tavalyin bronzéremre vezette fiait. Most pedig Eb-elődöntőbe, miközben ő az első számú lengyel klub, a Kielce edzője. A kétlakiság tehát igenis működőképes, csak szándék kell hozzá – főleg a BL-ben biztos továbbjutónak tűnő, a 16-os Eb-keretbe öt játékost adó gárda (a magyar alakulatba is éppen ennyi veszprémi fért be) vezetői részéről.
Másodikként Izland biztosította a helyét az elitben, miután tegnap 35-34-re verte Norvégiát. A magyar kudarc egyik fő okaként többen hozták fel, hogy roppant kevés itthon a játékos, kicsi a merítési lehetőség, ezért tegnap telefonon érdeklődtünk a 320 ezres lélekszámú szigetország sportági szövetségében, hány igazolt felnőtt férfi kézilabdázót tartanak nyilván. Némi tanakodás után így szólt a válasz: körülbelül 290-et. Nem tévedés, nem hallottunk el egy-két nullát, összesen kétszázkilencven darabot! A pekingi olimpiai döntősnél. A mennyiség tehát nem határozza meg felülírhatatlanul a minőséget, Izlandon legalábbis nem, és ennek egyetlen oka lehet. A képzés. Mintha az energiamegmaradás törvénye érvényes lenne a játékosra is: nem vész el, nem is keletkezik, csak átalakul.
A spanyol hátország más dimenzió, Romeróék el is intézték
40-32-re a szlovéneket, de ezzel nem sokra mentek, mert a franciák lengyelek elleni sikere kiejtette őket. A másik ágon ugyanekkor dán–horvát ki-ki meccs zajlott, amelyen a címvédő skandinávok búcsúztak.

Eredmények. Középdöntő, utolsó forduló, I csoport (Bécs): Izland–Norvégia 35-34, Ausztria– Oroszország 31-30, Horvátország–Dánia 27-23. Végeredmény: 1. Horvátország 9, 2. Izland 8, 3. Dánia 6, 4. Norvégia 4, 5. Ausztria 3, 6. Oroszország 0. II. csoport (Innsbruck): Németország– Csehország 26-26, Spanyolország– Szlovénia 40-32, Franciaország–Lengyelország 29-24. Végerdmény: 1. Franciaország 9, 2. Lengyelország 7, 3. Spanyolország 7, 4. Csehország 3, 5. Németország 2, 6. Szlovénia 2.