Kétezer-nyolc nyarán megspórolt pénzünkből és áthidaló banki hitelből egy vidéki házat vásároltunk családommal, amely után az APEH közel 800 000 Ft illeték befizetésére kötelezett bennünket. 2008 szeptemberében fizetéskönnyítési kérelmet nyújtottunk be, amelyben haladékot kértünk az illeték befizetésére váci ingatlanunk értékesítéséig. A kérelemben többek közt arra hivatkoztunk, hogy feleségemmel három nappali tagozaton tanuló gyerekünk van.
2009 szeptemberében a helyi APEH tanácsadója javaslatára jeleztem a hivatalnak, hogy váci lakásunkat sikerült eladnunk, kérjük a kérelem mielőbbi elbírálását. 2009. november végén kaptuk kézhez az elutasító határozatot, amelyben közel 100 000 Ft késedelmi pótlékot is terhünkre róttak. Az elutasító határozatot az ügyintéző a 2003. XCII. törvény alábbi paragrafusaival indokolta: „Az adóhatóság köteles méltányosan eljárni (…), ha a fizetési nehézség átmeneti jellegű, tehát a tartozás későbbi megfizetése valószínűsíthető.” Fellebbezésünket a 2010. január 20-i határozatban „természetesen” elutasították.
Erre mondhatnám, hogy ez az „így járás alapesete”. De! A minap ismerősöm lelkendezve újságolta, hogy rokonai egy házat vásároltak ugyancsak hitelre, az illeték megfizetésére azonban nem maradt pénzük. Hivatkozva két kiskorú gyerekükre, a magas villany- és gázszámlára, kérték a 800 000 Ft-os illeték elengedését, amelyet az APEH illetékes osztálya rövid úton engedélyezett. Még szerencse, hogy jogállamban „minden állat egyenlő, de egyesek egyenlőbbek a többinél”.
Fehér János
Penc
origo.hu
Gyilkosság Dunakeszin: autóban találták meg a férfi holttestét
