Az Európai Unióban a tagállamok szuverén joga, hogy eldöntsék, milyen energiaforrásokat használnak, honnan szerzik be azokat, és milyen útvonalon szállítják. Ezt a jogot sérti az a brüsszeli terv, amely teljesen megtiltaná az orosz gáz és olaj importját, vagyis komoly gazdasági és ellátásbiztonsági kockázat lebeg Magyarország felett – erről beszélt lapunknak Hárfás Zsolt atomenergetikai szakértő. Emlékeztetett: az Európai Bizottság azonban itt nem kíván megállni, hanem a nukleárisenergia-piacba is politikai alapon akar beavatkozni. A tervek veszélyeztetik a nukleáris biztonságot, a versenyképességet és az ellátást is. Mindez annak ellenére történne, hogy az orosz gyártó, a TVEL a háború alatt is folyamatosan teljesítette a szállításokat.
Az egészségügy is kárát látná a szankcióknak
A szakértő úgy véli, várhatóan több ország – köztük Magyarország, Szlovákia és Franciaország – is tiltakozni fog az orosz nukleáris ipart érintő brüsszeli tervek ellen. Ennek oka, hogy
jelenleg szinte teljes egészében csak Oroszország tud nagy mennyiségű nukleáris üzemanyagot szállítani
- Bulgária két,
- Csehország hat,
- Finnország kettő,
- Magyarország négy
- és Szlovákia öt reaktorához.
Hárfás Zsolt rámutatott arra is, hogy az orvosi izotópokat előállító reaktorok működéséhez is elengedhetetlenek az orosz szállítmányok. Az európai és az amerikai atomipar az elmúlt évtizedekben nem fejlesztett eleget, így az orosz technológia politikai alapon való kiszorítása súlyos ellátási gondokat okozhatna a közép-európai erőművekben, és az orvosi kezelésekhez szükséges anyagokat is nehezebben lehetne biztosítani. Innen nézve nemzetbiztonsági szempontból is létkérdés, hogy a brüsszeli szankciók ne terjedjenek ki az orosz urántermékekre sem.
Tonnák százait kellene kiváltani
– Tavaly az Európai Unióban a szükséges urán körülbelül 15 százaléka érkezett Oroszországból, az uránátalakítási szolgáltatások 23 százalékát, a dúsítási igényeknek pedig közel 24 százalékát orosz cégek végezték, elégítették ki. Ráadásul Franciaország és Németország mintegy száz tonna dúsított uránt vásárolt Oroszországból a németországi Lingenben működő francia Framatome gyár számára – részletezte a szakértő, hangsúlyozva, hogy mindezt nem lehet egyik napról a másikra kiváltani, mert a szükséges beruházások elindítása és az üzembe helyezés akár hét évig is eltarthat. Egyébként az Egyesült Államok is jelentős mennyiségű orosz uránt importált az elmúlt években, mert önerőből nem tudta kiszolgálni a saját atomerőműveit.
Intő példák Ukrajnából és Csehországból
De mi a helyzet a készen vásárolt nukleáris fűtőanyagokkal, az atomerőművek üzemanyagával? Hárfás Zsolt magyarázata szerint bár a nukleáris üzemanyag-kazetták mérete pontosan adott, ahogyan egy utángyártott autóalkatrésznél is, a hasonlóság itt véget is ér. A nukleáris üzemanyag ugyanis olyan speciális termék, amelynek gyártásához elengedhetetlen a hosszú évtizedek tudományos, gyártási és üzemeltetési tapasztalata. Különösen azért, mert a friss üzemanyagot a vevők egyedi specifikációi alapján kell legyártani, mivel az egyes reaktorok fizikai jellemzői, a működési és üzemanyag-kezelési stratégiája is eltér. Emellett a gyártónak számos más, többek között az adott ország nemzeti engedélyezési követelményeinek is meg kell felelnie.
– Ebben az esetben is legalább hét évre lenne szükség ahhoz, hogy egy atomerőmű üzemeltetője más gyártó nukleáris üzemanyagára térjen át.
Még akkor is, ha már rendelkezésre áll a kifejlesztett új termék, hiszen az üzemi tesztelés, a mérések, a használt üzemanyagok pihentetése, valamint a nukleáris hatóság engedélyeztetési folyamata kikerülhetetlen. Nem mellesleg mindez hatalmas pluszköltséget jelent a felhasználónak – mutatott rá az atomenergetikai szakértő, majd konkrét eseteket említett.
Hárfás felidézte: az amerikai Westinghouse már próbálkozott azzal, hogy orosz típusú reaktorokba saját üzemanyagot adjon el – például Ukrajnában, Finnországban és Csehországban –, de számos, a biztonságos üzemeltetést veszélyeztető műszaki probléma merült fel. A nem megfelelő hőtani méretezés és anyagösszetétel miatt a kazetták deformálódtak, megszorultak, átrakáskor megsérültek, ezért ezek az országok végül visszatértek az orosz szállítóhoz.
Mindezen tapasztalat ellenére, politikai döntés alapján Bulgária is lecseréli az orosz beszállítót. Az egyik reaktorba már be is helyezték a Westinghouse által gyártott üzemanyagot, úgy, hogy az engedélyezésről, az üzemeltetési tapasztalatokról vagy éppen az áráról semmit sem tudni. Hasonló a helyzet Finnországban is: bár korábban elégedettek voltak az orosz szállítással, politikai döntés alapján 2023 szeptemberében ott is berakták az amerikai üzemanyagot egy orosz típusú reaktorba. Mégpedig engedély nélkül, és attól függetlenül, hogy közben éppen ebből adódott gond Ukrajnában. Az ugyanilyen típusú reaktorokba (VVER–440-es, mint amilyenek Pakson is működnek) tettek 2023 szeptemberében amerikai gyártmányú üzemanyagot, amely miatt októberre olyan súlyos vészhelyzet alakult ki, hogy a pánik miatt más atomerőművekből és Svédországból is hívtak segítségül szakembereket.
Nekünk jobban menne?
A paksi atomerőművel összefüggésben azt hangsúlyozta Hárfás Zsolt, hogy hosszú távú szerződések alapján, határidőre érkezett mindig az orosz üzemanyag, aminek minőségével soha nem volt gond. A TVEL azt a pluszigényt is kielégítette, amikor Pakson úgy döntöttek, hogy a háborús helyzet miatt kettőről háromévnyire növelik a tárolt friss üzemanyag mennyiségét. Ha kellett, akár repülővel is küldött az orosz gyártó, de Bulgárián és Románián keresztül is érkezett Paksra friss üzemanyag.
Szem előtt tartva az ellátásbiztonságot, az Európai Unió korábban úgy döntött, hogy az ukrajnai háború miatt eljött az idő a nukleáris üzemanyag-szállítás diverzifikálására. Tavaly ennek szellemében a Framatome cég vállalta, hogy 2027-től üzemanyagot szállít a Paksi atomerőműnek, miután hasonló szerződéseket ütött nyélbe a francia vállalat több más, VVER-reaktorokkal működő közép-európai atomerőművel is.
– A Framatome jelentkezése nem meglepetés, hiszen mindig jó kapcsolatokat ápolt az orosz féllel. A tervek szerint a Framatome németországi üzemében, Lingenben, orosz licenc alapján, vegyesvállalati formában készül majd Paks számára az üzemanyag.
Adódik a kérdés, hogy a sok évtizedes orosz know-how miként ültethető át zökkenőmentesen. A válasz pedig az, hogy a feladat nyilvánvalóan megoldható a biztonsági szempontokat szem előtt tartva, hiszen a felek üzleti érdeke ezt kívánja. Jelen geopolitikai helyzetben Magyarország és a többi közép-európai ország kézenfekvő megoldást választott a Framatome-mal szerződést kötve – véli a szakértő.
A saját érdekeinket kellene védeni
A brüsszeli tervek azonban ezt az alternatív üzemanyag-ellátást is súlyosan veszélyeztetik, tehát a paksi atomerőmű további üzemeltethetősége is kérdésessé válhat. Hovatovább, a majdani Paks II atomerőmű reaktoraihoz VVER–1200 típusú üzemanyag-kazetták szükségesek, amelyek gyártására jelenleg csak a TVEL képes.
– Európának ideje lenne végre a saját érdekeit védeni. Az európai energiakrízis miatt egyre fontosabbak a valós ellátásbiztonságot, olcsóbb áramot és a klímavédelmi célok teljesítését is garantálni képes atomerőművek. Ezért nem engedhető meg, hogy Ukrajna miatt idegen politikai, vagy éppen az önös érdekek által vezérelt oroszellenes intézkedések miatt nukleáris biztonsági vagy egyéb kockázatok merüljenek fel Európában, illetve hogy bármelyik atomerőmű kiessen a termelésből, hiszen az európai áramellátás már most is pengeélen táncol.
Emellett a tervezett intézkedések minden bizonnyal jelentősen emelik majd az áram tőzsdei árát, amit az európaiak fizetnek meg. Éppen ezért minden jogi és diplomáciai eszközt be kell vetni a brüsszeli tervek ellen, illetve hasznos lenne, ha a szakmai szervezetek is hallatnák a hangjukat – összegzett Hárfás Zsolt.
