„Nekünk van gázunk és van piacunk”

Politikai ambíciók nélküli orosz–ukrán üzleti kapcsolatra van szükség, hogy az idén ne ismétlődjön meg a gázkrízis – mondta a lapunknak adott exkluzív interjúban Alekszandr Medvegyev. A Gazprom vezérigazgató-helyettese cáfolta az EMFESZ-szel kapcsolatos korábbi feltételezéseket. Mint fogalmazott, addig nem tárgyalnak a magyarországi gázszolgáltatóról, amíg az nem rendezte tartozását.

Az EMFESZ-ügy háttere. A magyar gázpiac jelentős részét magáénak tudó EMFESZ Kft. tavaly április vége óta nem jut közvetlenül orosz eredetű fűtőanyaghoz. Ez a 2009-es év elején bekövetkezett gázkrízis hozománya, hiszen ennek lezárásakor az orosz–ukrán tárgyalások során kizárták a két ország közötti gázszállítási láncból a RosUkrEnergót, amely az EMFESZ-t is korábban gázhoz juttatta. Ekkor a kft. ügyvezetője, Góczi István az akkori tulajdonos engedélye nélkül eladta a céget a svájci bejegyzésű RosGasnak, amely azt ígérte, rendezi az EMFESZ tartozásait és a gázszállítását is. Ez azóta nem történt meg, így a magyarországi szolgáltató belföldi forrásokból látja el fogyasztóit. Lapunk korábbi információi szerint a cég jövőjével kapcsolatban a megoldást egy kisebb részben magyar, nagyobb részben orosz tulajdonú társaság létrehozása jelentené, amely átvenné az EMFESZ ügyfeleit.

– Látja a szállodai szobája ablakából a fagyos Dunát?
– Igen, nagyon szép.
– Remélem, a csütörtök esti közös vacsorán azért nem volt ehhez hasonlóan fagyos a hangulat.
– Szerencsére nem.
– Akkor sikerült egyezségre jutniuk a hazai gázpiac jelentős részét lefedő EMFESZ Kft. ügyében?
– A vacsoránál nem esett szó az EMFESZ-ről. A gázszolgáltatótól először meg kellene kapnunk a tavaly januártól áprilisig átvett gáz ellenértékét, mielőtt elkezdünk róla tárgyalni. Nekünk nincs semmi dolgunk az EMFESZ körüli ügyekkel. A pletykák ellenére számunkra ez a cég csak egy üzleti szolgáltató, de nem foglalkozunk a tevékenységével. A történet elég egyszerű: az EMFESZ négy hónapon keresztül kapott gázt, de nem fizetett érte. Teljes mértékben a nemzetközi szállítási szabályok szerint járunk el. Tudom, hogy sok pletyka jelent meg az EMFESZ és a Gazprom közötti szerződésről, de erről nincs szó. Én senkivel nem találkoztam az EMFESZ-től, és nem is tervezem, hogy fogok.
– Sajtóinformációk szerint létrejöhet egy cég, amelyben a magyar állam is valamilyen formában kisebbségi tulajdont szerez, a Gazprom pedig többségit, és majd ez látja el az EMFESZ fogyasztóit.
– Ha ez a kérdés felvetődik a magyar kormány részéről, mi természetesen szívesen foglalkozunk vele, de mostanáig semmilyen erről szóló előterjesztés vagy elképzelés nem jutott el hozzánk. Tehát a sajtó alapján mi pontosan annyit tudunk, amennyit ön – de ez egyébként távol áll a valóságtól.
– És a tegnapi kormányközi találkozón sem esett erről szó?
– A hivatalos programban nem szerepelt ez a kérdés.
– Van arra vonatkozóan szándékuk, hogy a magyar kisfogyasztói piacon közvetlen érdekeltséget szerezzenek?
– Természetesen elemezzük a részvétel lehetőségét minden országban. Célunk, hogy minél közelebb kerüljünk a végső felhasználókhoz. Ezt megvalósíthatjuk vegyes társaság révén, vagy akár önmagunk is, mint például Nagy-Britanniában.
– Ilyen szempontból milyen országok jöhetnek még szóba Európában?
– Nagy-Britanniában, Ausztriában, Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban tevékenykedünk, tehát jókora tapasztalattal rendelkezünk. De a mi működésünk alaptétele nagyon egyszerű: ezekre a piacokra többletértéket szeretnénk vinni. Ez azt is jelenti, hogy az értékesítésben nem alkalmazunk speciális árakat. Figyelembe kell vennünk az orosz vámszabályozásokat és a tranzitdíjakat, amikor eladjuk a gázt, így ugyanazon a piacon is kialakulhatnak eltérő tarifák.
– Arról is szólnak pletykák, hogy a Gazprom érdeklődik a horvát piac, különösképpen a Mol irányítása alatt álló INA iránt.
– Voltak tárgyalások az orosz és a horvát kormány között. Ezek célja egy megállapodás előkészítése volt Horvátország gázellátásáról, illetve részvételéről a Déli Áramlat gázvezeték megépítésében és üzemeltetésében. Azonban a végső döntés még nem született meg. A gázeladással kapcsolatban jók a tapasztalataink a horvát félről, így ha igény vetődik fel a földgáz iránt, természetesen pozícióban szeretnénk lenni.
– Tehát akkor nem is esett szó arról, hogy esetleg a Gazprom részesedést vásárolna az INA-ban?
– Nem, erről nem egyeztettünk.
– Lesz elég gáza a Gazpromnak a Déli Áramlathoz?
– Erről már többször esett szó korábban, de ismét elmondom. Lesz elég gázunk az összes mostani és jövőbeli tervünk kielégítéséhez. Aláírt szerződéseink vannak több mint hárombillió köbméter földgáz szállítására, ehhez pedig elegendő forrással rendelkezünk. Az Északi Áramlat, a Déli Áramlat és a Kék Áramlat kibővítése sem probléma. Egyszerű a működésünk: megkötünk egy szerződést, és a készleteinkben lekötjük az ehhez szükséges forrást. Nem egyenesen a mezőről adjuk el a gázt, hanem az egységes szállítási rendszerünkből. Ebbe beletartoznak a gázmezők, a föld alatti tározók, illetve a nagynyomású vezetékek is.
– Többen azt mondják Magyarországon, hogy az unió gázvezetékterve, a Nabucco előrehaladottabb állapotban van jelenleg, mint a Déli Áramlat. Ön ezt hogy látja?
– Ez egy nagyon érdekes gondolat, mert ha jól tudom, a Nabuccónak a mai napig nincs semmiféle szerződése arra vonatkozóan, hogy gáz kerüljön a csőbe. A Nabuccóval ellentétben nekünk van gázunk, van piacunk, és készen állnak az új előszerződések is. Nem vagyunk féltékenyek a Nabuccóra, mert egy konzervatív becslés alapján is a 2020 és 2030 közötti időszakban az európai országoknak egyaránt szüksége lesz az Északi Áramlat, a Déli Áramlat, a Nabucco és a horvátországi cseppfolyós gáz (LNG) terminál kapacitására, ezek egyike sem lehet elegendő egyedül. Nem tudok egyetérteni azzal, hogy a Nabucco előrébb járna, mert a legfontosabb tényező itt az, hogy a cső ne üresen feküdjön majd, hanem legyen hozzá gáz is.
– Ön tehát azt mondja, hogy a Déli Áramlat nem fogja meggátolni sem a Nabucco, sem pedig az LNG-terminál létrejöttét?
– Nem, mert nem ez a célunk. Mi csak tesszük a dolgunkat. Nem harcolunk a Nabucco ellen, mert úgyis majd a piac fog dönteni. Nem tekintjük a Nabuccót versenytársunknak. Persze meghívtak minket is a Nabuccóba, de nekünk van saját projektünk, így nem tudunk részt venni mindkettőben.
– Hogyan változott Európa gázfogyasztása az elmúlt évben, és mit vár az idén?
– Arról szóltak a híradások korábban, hogy drámai volt a visszaesés. Tulajdonképpen a 2009-es év első fele tényleg nem volt könnyű, a válság jelentősen befolyásolta az eredményeinket. Különösképpen tavaly januárban csökkent jelentősen az eladott mennyiség. A tarifák viszonylag magasak voltak az első fél évben összehasonlítva a versenytársainkkal. Az év második felében azonban alapvetően megváltozott a helyzet. Már szeptembertől nagy mennyiségben fogyott a gáz, nemcsak a 2008-as, hanem a 2007-es évhez képest, pedig utóbbiban még nem jelentkeztek a válság jelei. Bár az árak a 2007-es, 2006-os szintet tükrözik, jelenleg több gáz fogy, mint tavaly vagy két évvel ezelőtt. Úgy tűnik, hogy a válság következményei kihatnak 2010-re, 2011-re és 2012-re is, a fogyasztás pedig csak ezután állhat ismét vissza a korábbi szintekre. Az optimista forgatókönyv alapján ekkor a gázfelhasználás megközelítheti a 2006–2007-es mennyiséget.
– Tudna esetleg százalékos adatokkal is szolgálni?
– Összevetve a 2009-es év tapasztalatait, Európa gáz- és olajfogyasztása 7-8 százalékkal esett vissza, de a mi gázunk iránti igény teljes egészében is 8-9 százalékkal csökkent. Azonban ne felejtsük el, hogy rengeteg folyékony földgáz is érkezett tavaly Európába.
– Milyen olaj- és gázárakat remél 2010-re?
– Nem mi állapítjuk meg az árakat, azok a piac dinamikáját tükrözik. Nem lehet megmondani pontosan, hogy mi fog történni, mert az árak gyorsan változhatnak. Öt évvel ezelőtt nagy hírnek számított, ha egy dollárral változott az olajár egy hét alatt. Ma 5-7 dolláros változás is normálisnak tűnik. Ez pedig megnehezíti, hogy pontos előrejelzést tudjunk adni. A látható tendenciák szerint az olajár hordónként 72 és 80 dollár között mozoghat. A gáz esetében az európai tarifa átlagos árat jelöl, ettől eltérő mértékben változik a díjszabás országonként. Várakozásaink alapján 1000 köbméter ára valamivel 300 dollár felett fog alakulni.
– Számít arra, hogy az ukrán elnökválasztás második fordulója után megismétlődik a tavalyi gázkrízis?
– Volt számos kijelentés az elmúlt hónapokban, ami zűrt keltett a jelenlegi helyzetben. Mindenki azt kérdezi: végrehajtják-e majd az ukránok a tranzitszerződésben vállaltakat. Eddig így történt, ami erős kiindulási alap, ám ez változhat, mivel a politikai erők saját érdekeiknek megfelelően próbálják felhasználni. Juscsenko, a jelenlegi elnök elvesztette az első fordulót, és abban bízunk, hogy akár Timosenko, akár Janukovics lesz az új elnök, a szerződésben foglaltakat mindenképpen végrehajtják.
– Akkor ebben a kérdésben nem számít a választás végeredménye?
– Abban bízunk, hogy akárkit is választanak meg, olyan üzleti kapcsolatokat tudunk kialakítani, amelyeket nem befolyásolnak a politikai ambíciók.
– Mi a helyzet az EMFESZ korábbi szállítójával, a Gazprom ötvenszázalékos tulajdonában lévő RosUkrEnergóval? Működik még ez a cég?
– Ezt az orosz–ukrán megállapodást követően kivették a szállítási láncból. 2002 óta az volt a célunk, hogy a Gazprom és az ukrán Naftogaz között közvetlen legyen a kapcsolat, így elégedettek vagyunk, hogy ilyen döntés született. Fontos pont ugyanakkor az is, hogy a közép-ázsiai partnerekkel is átálltunk a piaci alapú szerződésekre, így a RosUkrEnergóhoz hasonló cégeknek a jövőben nem lesz lehetőségük játszani a közép-ázsiai és a közvetlenül Oroszországból származó gáz közötti árkülönbséggel.
– Szakértők szerint a Gazprom, bár tavaly rekordot ért el a napi kitermelés szintjében, nem fordít eleget újabb gázmezők fejlesztésére.
– Van egy harmincéves gázmérlegünk, amely alapján hosszú távon is elemezni tudjuk a keresletet és a kínálatot. Annyit fejlesztünk, és annyi gázt termelünk ki, amennyi szükséges ahhoz, hogy ki tudjuk szolgálni a szükségleteket. Ez a mérleg olyan a rendszer számára, mint a szentírás.