Nyúldomolykó

Nem tudom, ki hogy van vele, de én szeretem, hogyha rend van, és tudom, milyen évet írunk, úgy értve, hogy minek az évét. A kínai horoszkóp sem rossz, de még jobb, ha közelebb van hozzám az illető állat, esetleg növény. Most úgy alakult, hogy a Magyar Haltani Társaság a nyúldomolykót választotta az év halának 2010-re. A nyúldomolykó a szintén méltán népszerű fejes domolykó kisebb testvére, és őshonos. Jó idők járnak rá, mert már tavaly is a nem horgászható fajok közé sorolták, idén pedig vele lesz tele a sajtó, és alighanem védetté is nyilvánítják. Ami egyébként nem túl nagy önkorlátozás, tekintve, hogy Pintér Károly így ír róla Magyarország halai című nagyszerű könyvében: „Húsminősége nagyon silány. Ízetlen, száraz, erősen szálkás húsa miatt a nyúldomolykót nemigen fogyasztják.” Viszont szép, és kár lenne érte is, ha kinyírnák az áramlást lelassító duzzasztók és a szennyezett vizek, teszem hozzá. Elterjedési területén a halbiológusok a törzsalakon kívül három alfaját különböztetik meg, úgymint kirgiz nyúldomolykó, szibériai nyúldomolykó (az ottaniak nem vacakolnak, megeszik), valamint a Franciaország déli részén előforduló Leuciscus burdigalensis.
A halbiológusok egyébként roppant érdekes emberek. A kiváló halbiológus, dj, rádiós szakember és harcsapaprikás-készítő Vida Tóni például egy alkalommal megértő bólogatások közepette órákon keresztül hallgatta egyik nagyszerű prímásunk értekezését a szívpanaszokról, és csak a hajnali standolás alkalmával oszlatta el a félreértést, hogy ő tulajdonképpen nem kardiológus, hanem halbiológus. Ebből is látszik, hogy ehhez a hivatáshoz türelem kell, akárcsak a horgászathoz. De fecskének lenni sem könnyű manapság, ezért aztán ők lettek idén az év madarai a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szíves ajánlásával.
A Káli-medencében például tavaly jóval kevesebbet láthattunk belőlük a megszokottnál, még szerencse, hogy egyik kedvenc tartózkodási helyüket, a révfülöpi vasútállomást (rögtön a resti mellett) azért benépesítették.
A fecskék évente kétszer irgalmatlan utat tesznek meg, tenger és sivatag fölött is átrepülnek, ráadásul a költőterületeik is jelentősen átalakultak. A madártani egyesület ezért elindított egy hosszú távú fecskevédelmi programot, aminek az a célja, hogy minél többen megismerjük azokat a módszereket, amelyekkel segíthetünk nekik. Egyben felhívják a figyelmet, hogy 2010 a biodiverzitás nemzetközi éve is, és jövőre Magyarország lesz az Európai Unió soros elnöke, így aztán a mi szakembereink feladata lesz előkészíteni az új uniós biodiverzitás-védelmi munkatervet. Minderről, valamint a lakossági fecskeadatbázisról, a fecskevédelmi eszközökről, valamint a különböző programokról a www.mme.hu internetes oldalon tájékozódhatnak a tudós kollégák, valamint a művelt közönség. Ja, és még az is jó, hogy idén a pannon táj egyik ékszere, az ezüsthárs az év fája. Jó kis esztendőnek nézünk elibe, na.