Oroszország lopakodója

Nehéz helyzete dacára nem adja fel a versenyt az orosz ipar, ha harci repülőgépekről van szó. Tegnap először emelkedett a levegőbe egy olyan ötödik generációs, lopakodó vadászgép eddig titokban tartott prototípusa, amely választ adhat az amerikai F–22-es és F–35-ös kihívására.

Ünnepelt tegnap a szerencse forgandóságából sokszoros leckét vett orosz repülőgépipar: az Amur menti Komszomolszk városának repülőteréről első repülésére levegőbe emelkedett az úgynevezett PAK-FA program T–50-es jelzésű tesztgépe. Szergej Bogdan berepülőpilóta a kezdeti légi próbákat sikerrel elvégezve 47 perc után biztonságban szállt le, a földön többek között Mihail Pogoszjan, a hírneves Szuhoj tervezőiroda vezetője várta. A pilótafülkéből kimászó Bogdant pilótatársai, a földi személyzet a hagyományoknak megfelelően a vállára vette, és sűrű hurrázás közepette többször feldobta a levegőbe.
Az oroszok öröme érthető, hiszen a T–50-es az első teljesen új tervezésű harci repülőgép a szovjet bukás óta, amely eljutott a repülésig, reális esélye van a sorozatgyártásra, és arra, hogy szolgálatba álljon a légierőnél. Ha erre sor kerül, Oroszország lesz a második az Egyesült Államok után, amely képes volt erre, s ezzel egyben olyan eszköz kerül Moszkva kezébe, amely megfelel az amerikai F–22-esnek és kisebb társának, az F–35-ösnek. A harci gépek ötödik generációjának sajátja, hogy radarral módfelett nehezen lehet észlelni; rendkívül mozgékony, tartósan hangsebesség felett repülve tud harcfeladatot végrehajtani; korszerű szenzorokkal és kommunikációs eszközökkel „dominálja” a légteret a korábbi generációk gépeivel felszerelt ellenség felett.
A legnagyobb kérdés az, hogy a T–50-es prototípusból mikor lesz valós katonai képesség. Ez nem kis részben attól függ, hogy a fejlesztési programba példátlan módon bevett India kellő mértékben segít-e finanszírozni azt. Ha igen, és minden a tervek szerint megy – amire kevés az esély –, 2015-re, talán Szu–50-es jelzéssel, szolgálatba állhatnak az első gépek.