Pedagógusokk

A Magyar Dokumentumfilm-rendezők Egyesülete ma tíz órától háromnapos dokufesztivált és szakmai eszmecserét tart a pedagógiáról és a nevelésügyről az Eötvös 10 Kultúrcentrumban. A 7. Made fesztivál programjában negyven dokumentumfilm és négy szakmai előadás szerepel. A vetítéssorozaton többek között Buglya Sándor, Csillag Ádám, Dárday István, Gulyás Gyula, Gulyás János, Kisfaludy András, Litauszki János, Mihályfy László, Mihályfy Sándor, Pálos György, Péterffy András, Rózsa János, Sára Sándor, Sára Júlia, Szalai Györgyi, Szobolits Béla, Varga Ágota, Vas Judit, Vitézy László, Wilt Pál pedagógiai témájú dokumentumfilmjei lesznek láthatók. A szakmai fórumokon olyan neves előadók szólalnak meg, mint Gazsó Ferenc szociológus, Hoffmann Rózsa egyetemi docens, Lányi András író és Szilágyi Erzsébet filmszociológus.
- Történeti szempontból nagyon izgalmas, milyen kérdéseket tettek fel a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években azok a dokumentumfilm-rendezők, akik e témákat bemutatták – nyilatkozta lapunknak Szilágyi Erzsébet. – A doku a magyar film történetében mindig eléggé el nem elismert műfaj volt, holott a rendezőik közel mentek a társadalomhoz, és nem azokat a problémákat mutatták be, amiket a hatalom elvárt tőlük, hanem, azonosulva a társadalomban bizonyos irányzatokkal és gondolatokkal, a valódi, fontos kérdéseket tették fel e filmekben. Elavult iskolarendszer, rossz módszerek, az iskolában nem azokat az ismereteket adják át, amik a mindennapokhoz szükségesek, láthatjuk például a Nevelésügyi sorozat filmjeiben. Ennek ma az a tanulsága, hogy mindig felül kell vizsgálni: az ismeretanyag és módszer, amely megjelenik az iskolákban, mennyire alkalmazkodik a korhoz, a gyerekek személyiségéhez, értékrendjéhez, hogy az iskola vajon arra készíti-e fel a fiatalokat, hogy egészséges, független és határozott felnőttként a jövőt legyenek képesek kialakítani. A 7. Made fesztivál másrészt azért fontos és mindenki figyelmébe ajánlott kezdeményezés, mert az itt bemutatott művekkel komoly filmtörténeti ismeretek birtokába kerülhetnek azok, akik beülnek egy-egy vetítésre. Magáról a filmről, a hetedik művészetről való gondolkodásuk is gyarapodik és megváltozik. Mert ne feledjük, több generáció nőtt már fel anélkül, hogy ezeket a filmeket láthatták volna. A filmek egy része a Balázs Béla Stúdióban jött létre, nem volt kötelező a bemutatásuk, a hivatalos mozik közönsége nem láthatta e műveket. Egy ilyen alkotói attitűd teljesen más volt a támogatott művészek társadalomszemléletétől – bemutathatta azt is, amit hivatalosan nem lehetett. E filmek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a történelmünket, családunk történetét megismerhessük. A történelem, a művészeti irányzatok ismerete pedig szükséges ahhoz, hogy igazán sikeres, független, gondolkodásra képes, jó döntéseket hozó emberek lehessünk – vélte a filmszociológus.