Laikusként talán nem is gondolnánk, de nemcsak a vadon élő állatok között találunk veszélyeztetett fajokat, fajtákat, hanem a domesztikált, úgynevezett gazdasági haszonállatok közül is sok kihalt már, vagy éppen ez a veszély fenyegeti. Jelenleg mintegy negyven gazdasági állatfajt s ezen belül megközelítőleg hétezer fajtát tartanak nyilván a földön, ebből 5330 emlőst és 1049 baromfit. Az emlősök 17 százaléka már kihalt, 29 százaléka pedig veszélyeztetett. A baromfifajták közül „csak” négyszázalékos kihalást regisztráltak, viszont hatvan százalékra teszik a veszélyeztetett fajták arányát. Vagyis nem túlzás azt állítani, hogy a helyzet kritikus. Ennek fényében az is könnyen belátható, hogy a génmegőrzés az állattenyésztési ágazat egyik legfontosabb feladata, amely a későbbiekben akár behozhatatlan versenyelőnyt is jelenthet, vagy éppenséggel ennek hiánya akár az ágazat megszűnését is okozhatja. Ezt az Európai Unió is felismerte, s ennek megfelelően több irányelve és szabályzata is a sokszínű mezőgazdaságot részesíti előnyben, és a helyi állatfajták megőrzését célozza.
Természetesen hazánkban sem vitatják az őshonos állatfajták megőrzésének fontosságát, ugyanakkor az államigazgatás az elmúlt időszakban általában vakvágányra vezeti az ügyet, hiszen amint a feladatra szükséges források biztosítása kerül terítékre, előállnak a bürokratikus komplikációk is. Pedig a hátteret jelentő jogszabályalkotás már 2002-ben elkezdődött, a tárgyban 2003-ban törvény is született, majd 2007-ben létrejött az őshonos haszonállatok génerőforrás-bizottsága is, amely az őshonos hazai haszonállatfajták első számú szakmai képviseletének tekinthető.
A törvény szerint őshonosságuk miatt védett állatfajtáknak kell tekinteni azokat, amelyek Magyarország természetföldrajzi környezetében alakultak ki, illetőleg tartásuknak, tenyésztésüknek történeti hagyománya van. Ilyen többek között a szürkemarka, a mangalica és más ló-, juh-, illetve baromfifajták.
A védett, őshonos állatfajták támogatási rendszerét korábban az agrár-környezetgazdálkodási pályázatból finanszírozták, ennek folytatásaként tavaly őszre az agrártárca és az érdekvédelmi szervezetek kétéves egyeztetés során kidolgoztak egy új támogatási rendszert. Mindez azonban hiába sikerült, mert az új támogatási jogcímeket a mai napig nem hirdették ki – közölte lapunkkal Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének (MÁSZ) ügyvezető igazgatója. Elmondása szerint január elején is nagyon fontos tárgyalásokat folytattak a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) és a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal szakembereivel az őshonos haszonállatfajtáink fennmaradása szempontjából óriási segítséget jelentő támogatási rendelettel kapcsolatban. A hivataloknak ugyanis komoly nehézséget és nem kevés fejtörést okoz az állattenyésztés sajátosságainak figyelembevétele. Ám az útkeresés közben a hivatalnokok célt tévesztettek, hiszen a cél a veszélyeztetett fajtáink megmentése és fenntartása, nem pedig az, hogy már működő támogatási jogcímekhez hasonló rendszert alkossunk – mondta a MÁSZ ügyvezetője.
Érthetetlennek és elfogadhatatlannak nevezte, hogy több mint két év előkészítő munka után még csak most tárgyalhatnak a jogszabály végrehajtásának részleteiről. Hozzátette: következmények nélküli országban élünk, azaz nagyon ritkán nevezünk meg és kérünk számon felelősöket az elkövetett baklövéseik, károkozásuk vagy el nem végzett kötelességük miatt.
– Nem akarunk és nem is fogunk beletörődni abba, hogy emberek és családok ezreinek léte és megélhetése, több száz év alatt kitenyésztett fajták jelene és jövője függjön néhány, a munkáját sajátos felfogásban végző jogalkotótól. Ritkán nevezünk meg és kérünk számon. Az elkövetett baklövésekért, károkozásukért vagy el nem végzett kötelességük miatt a felelősöket meg kell majd nevezni – jelezte az érdekszervezete elszántságát Wagenhoffer Zsombor. Rávilágított: miközben az uniós támogatások évről évre emelkedtek, a védett, őshonos fajtáink nemzeti támogatása szégyentelenül jelentéktelen, a több száz éves tenyésztői munkát megtestesítő, hazánknak komoly elismerést kivívó magyar fajtáink helyzete – néhány esettől eltekintve – elkeserítő. Közben a hazai állattartók az erre felhasználható uniós források nagyon kis töredékét tudják igénybe venni, s nem saját hibájukból. A MÁSZ ügyvezetője ezért azoknak a minisztériumi és más hivatali tisztségviselőknek a segítségében bízva, akik eddig is minden tőlük telhetőt megtettek, abban reménykedik, hogy az őshonos rendelet heteken belül végre hatályba léphet.
origo.hu
Iskolai rémálom Szegeden: boxerrel ütötték a nyolcadikos fiút
