Tényleg a vízművek eladására készültek

Háttéralku köttetett a még állami tulajdonú vízművek eladásáról korábban – értesült az Index.hu a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz közeli forrásokból. Ez egybevág azzal, amiről lapunk tavaly többször is írt: vagyis a vízműcégek átszervezése gyakorlatilag a privatizáció előkészítésének felelt meg. Két francia szolgáltató cég között, a Duna mentén osztották volna fel az érdekeltségeket.

Forgatókönyvek:
1. Két vízműcég kapja meg a maradék három részvényeit, és a két nagyvállalat tőzsdére lép.
2. Holdingcég jön létre, amely rendelkezik az öt vízmű vagyonkezelői jogával.
3. Két vízműcégbe olvad a maradék három.
4. A legnagyobb kelet-magyarországi vízmű vagyonkezelésébe kerül a Dunától keletre eső másik két közműcég.

Beigazolódott, amiről lapunk korábban beszámolt: az öt, még állami tulajdonú regionális vízműtársaság privatizációjának előkészítése volt a célja a szolgáltatócégek tavalyi átszervezési kísérletének. Az Index.hu ugyanis úgy értesült, hogy a Gyurcsány-kormány alatt háttéralku köttetett két francia vállalattal – a Veolia Eau-val és a Suez Environnement-tal. Az internetes lap a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz (MNV) közeli forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy az előbbi a Dunától keletre, a másik pedig a Dunától nyugatra eső állami vízi közművekben szerzett volna befolyást. (A két cég már ma is szolgáltat vizet hazánkban: a Suez Pécsett, a Veolia pedig többek között Miskolcon.)
Csorba Zoltán, a Suez Environnement Hungária Kft. ügyvezető igazgatója lapunk megkeresésére azt állította, a cikkben leírtak a társaságuk vonatkozásában nem felelnek meg a valóságnak, mivel ők semmiféle egyeztetésen vagy háttértárgyaláson nem vettek részt.
Az Index.hu birtokába jutott viszont egy irat, amely az MNV-től származik, s amely a vízművek átszervezéséhez dolgozott ki négy forgatókönyvet. Az első változat lényege az lett volna, hogy a meglévő öt cégből kettőt hozzanak létre úgy, hogy az Észak-magyarországi Regionális Vízművek (ÉRV) és a Dunántúli Regionális Vízmű (DRV) kapta volna meg a Tiszamenti Regionális Vízművek (TRV), a Dunamenti Regionális Vízmű (DMRV) és az Észak-dunántúli Vízmű (ÉDV) részvényeit. Ezután két olyan méretű társaság jött volna létre, amely már a – vagyontörvény módosítását követően – tőzsdén is megállnák a helyüket, ahol a piaci befektetők „friss tőkét” hozhattak volna a vállalatokba. Ez a terv azonban nem valósulhatott meg, mert a vagyontörvény szükséges módosítása nem következett be.
Második tervként egy holdingcéget hoztak volna létre, amely rendelkezett volna az öt vízi közmű vagyonkezelői jogával. Ezzel áthidalhatták volna a törvényi korlátokat a „tőkebevonásra”, ám végül ezt is elvetették. A harmadik változatban szintén az ÉRV és a DRV játszotta volna a főszerepet. Ez alapján előbbibe olvasztották volna a DMRV-t és a TRV-t, míg utóbbi az ÉDV-t kapta volna meg. Ezzel szintén két tőzsdeképes társaság alakult volna ki. A problémát ezzel kapcsolatban állítólag az okozta, hogy az átalakulás túlzottan sok időt igényelt volna.
Ezért esett végül a választás a negyedik forgatókönyvre, amelynek értelmében a DMRV és a TRV beolvadt volna az ÉRV-be. Ez utóbbiról az MNV döntéshozó szervezete, a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács (NVT) határozott, amely alapján az átszervezéshez szükséges feladatokat még 2009 nyara előtt ki kellett volna dolgozni. Zichermann Zsolt, az MNV szóvivője kérdésünkre úgy fogalmazott, ennek célja csupán a hatékonyság növelése lett volna. Hozzátette, akinek erről a privatizáció jut eszébe, annak igen gazdag a fantáziája. A szóvivő megerősítette az Indexhez eljutott irat létezését, ám mint mondta, ez egy döntés-előkészítő dokumentum volt, amely a mérlegeléséhez szükséges valamennyi forgatókönyvet felsorolta, s közülük csupán egy foglalkozott külső tőke bevonásával. Hangsúlyozta, a tanács ez alapján felelős döntést hozott.
Végül az átszervezésre nem került sor. Ám ehhez az kellett, hogy – a fideszes Fónagy János kezdeményezésére – a parlamenti képviselők elfogadták a vagyontörvény módosítását, amely visszasorolta a tartós állami tulajdonelemeket tartalmazó listára a regionális vízi közművek 75 százalékát. Ennek elfogadását megelőzően Oszkó Péter pénzügyminiszter a parlamentben, valamint újságírók előtt többször cáfolta, hogy a vízi közművek eladására készülnének. Mindenesetre a privatizáció lehetőségét felvillantó MNV-s anyag már 2009. március 26-án rendelkezésre állt, vagyis még jóval azelőtt, hogy Oszkó egyáltalán közvetlenül betette volna a lábát a politikai életbe.
Azzal, hogy a vagyonkezelői jogok átadása csupán a hatékonyság javulását szolgálta, többen vitatkoztak az NVT döntését követően. A Magyar Víziközmű-szövetség akkori állásfoglalásában az állt, hogy a vízművek sorsa stratégiai kérdés, a „lopakodó privatizációt” pedig el kell utasítani, mivel az értékesítés hoszszú távon nem érdeke az országnak. Szintén számos kifogást emelt akkor Fülöp Sándor, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa, de az Állami Számvevőszéknek is voltak fenntartásai. Azt írták: „hogyha az MNV vagyonkezelési szerződéssel közvetett tulajdonosa lenne egyes közműveknek, kockázatot jelentene a nemzeti vagyon megőrzése és gyarapítása szempontjából”.
Az ügyben Oszkó Pétert a parlamentben interpelláló fideszes Bencsik János, Tatabánya polgármestere a Magyar Nemzetnek elmondta, immáron dokumentumok is alátámasztják azokat a felvetéseket, amelyeket ők parlamenti keretek között és a nyilvánosság előtt is vitattak. – Információink annak idején az érintett regionális vízművek dolgozóitól és munkavállalói érdekképviseleteitől származtak. Erre alapozva állítottuk korábban egyértelműen, hogy privatizálni szándékoznak a regionális vízműcégeket – jegyezte meg. Hozzátette: le kell vonni az ügy tanulságait. – Amikor felvázoltuk az Index.hu portálon most megjelent lehetséges forgatókönyveket, akkor Veres János és később Oszkó Péter pénzügyminisztersége idején is azt válaszolták nekünk, hogy állításaink megalapozatlanok. Oszkó Péter ígéretet tett arra, hogy az átszervezéssel kapcsolatos dokumentumot a rendelkezésünkre bocsátja, de ez nem történt meg. Most már tudjuk miért – hangsúlyozta Bencsik János. Szerinte a most közzétett dokumentum egyértelműen mutatja, hogy a kormány az átalakítása után is hiteltelen, hiszen sem a Gyurcsány-, sem a Bajnai-kabinet pénzügyi tárcavezetői nem mondtak igazat. Az ellenzéki politikus rámutatott arra, a kormányváltás után a Fidesz jogszabályban erősíti meg, hogy a vízi közmű cégeket közösségi tulajdonban tartják.
Az Index.hu cikkével kapcsolatban kíváncsiak lettünk volna a Pénzügyminisztérium álláspontjára is, ám feltett kérdéseinkre lapzártánkig nem kaptunk választ.