Sőt, éppen ellenkezőleg, többször is kinyilvánította: öt évet várt erre a pillanatra, amelynek felemelő voltát, fényét, dicsőségét tíz éven át akarja élvezni, s ennek megvalósítása érdekében a lehető legmesszebbmenőkig, beleértve a parlament feloszlatását is, hajlandó elmenni. Olyan teljhatalommal viszont, mint amilyennel a maga idejében Leonyid Kucsma rendelkezett, még a Régiók Pártján belül sem sokan akarnák felruházni Janukovics pártelnököt.
Azt viszont ma már senki nem vonja kétségbe, hogy a jelenlegi koalíció napjai meg vannak számlálva. Arról azonban, hogy a kormánytöbbséget milyen új formáció válthatja fel, maguk a régiósok” is csak annyit tudnak mondani, hogy a kormányfő nevét viselő tömb (BJUT) kivételével mindenkivel tárgyalnak. Korábbi szövetségesük, a kommunisták, valamint a házelnök, Volodimir Litvin frakciója már jelezte is, nem lenne ellenükre egy ilyen frigy létrejötte, ami még kevés a régiósok boldogságához.
A cselekvőképes többséghez ugyanis szükség lenne a még hivatalában levő államfőhöz közel álló Mi Ukrajnánk–Népi Önvédelem- (NU–NSZ) frakció csatlakozására is. Egyes hírforrások szerint a leendő államfő már egyeztetett is a kérdésben Viktor Juscsenkóval, aki állítólag nem is lenne ellene a csatlakozásnak, feltéve, ha Jurij Jehanurov kapná a kormányfői bársonyszéket, amit azonban Janukovics nem fogadott el. Más információk szerint viszont a frakció politikai tanácsának keddi ülésén olyan döntés született, hogy az NU–NSZ a volt házelnök és külügyminiszter, Arszenyij Jacenyuk, az elnökválasztás negyedik legtámogatottabb részvevője miniszterelnöki kinevezését szabja csatlakozásuk feltételeként, természetesen a kommunisták nélkül.
Szerdán egyébként Viktor Janukovics közleményében hivatalosan is felszólította a három napja már a nyilvánosság előtt sem mutatkozó Julija Timosenko kormányfőt, hogy azonnal mondjon le.

Ez most komoly? Az M44 végre elérhet a határig – térképen is mutatjuk