A Magyar Szocialista Párt 2002-es választási győzelmének egyik legfontosabb tényezője a mintegy nyolcszázezer fős közszférának tett ötvenszázalékos béremelés ígérete volt. Bár a megvalósítás szakaszában az ígéret már „átlagosan” ötvenszázalékos emeléssé szelídült, az érintettek öröme alig egy évig tarthatott ki. Ami utána következett, arra legrosszabb álmaikban sem gondoltak. A szféra legirigyeltebb területe mindig is a köztisztviselőké volt, ennélfogva a leglátványosabb visszaesést ők szenvedték el. – Igazi korszakváltásként éltük meg, amikor az Orbán-kormány alatt, 2001 júliusától bevezették a köztisztviselői életpályamodellt. Ez tökéletesen megfelelt az európai uniós normáknak, kiszámítható teljesítmény- és javadalmazási rendszert nyújtott – mondta lapunknak Fehér József, a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezetének főtitkára.
Fehér József hangsúlyozta: a modell két lépésben korrigálta a versenyszférához képesti harmincszázalékos bérlemaradást, és számos jóléti juttatást biztosított: ruhapénzt, étkezési hozzájárulást, lakáskölcsönt állami garanciával vagy akár temetési támogatást. Ehhez jött még a 2002 szeptemberében végrehajtott, átlagosan ötvenszázalékos közalkalmazotti béremelés, ám a következő nyolc évből négyben semmiféle illetményalap-emelés nem történt, így a bérek reálértéke már tavaly visszazuhant a 2002-es szintre. A kormány később már minden bajok forrásának az általa adott béremelést nevezte meg, ezért „költségtakarékosság” címen leépítésekbe kezdett. Fehér József szerint a köztisztviselőket ez egészen sajátosan érintette, mert bár három nagyarányú elbocsátási hullám is sújtotta őket, mai létszámuk lényegében megegyezik a nyolc évvel ezelőttivel. Mindez úgy fordulhatott elő, hogy a kabinet csupán pénzügyi megfontolások alapján döntött az elbocsátásokról, később azonban kénytelen volt visszavenni a dolgozókat, hogy a hivatalok működjenek. A leépítések ráadásul nem a minisztériumi vízfejeket, hanem a lakossági szolgáltatókat érintették.
Hecckampány a köztisztviselők ellen
– Az éppen költségtakarékossággal indokolt elbocsátások a végkielégítésekkel, egyéb juttatásokkal együtt végül többe kerültek, mint az úgynevezett megtakarítások. A szakmaiatlanságért sokat kellett fizetniük az adófizetőknek – fogalmazott Fehér József. Mindeközben politikai hecckampány céltáblája lett a köztisztviselői kar, a kormány azt sugallta a közvéleménynek, hogy a köztisztviselők „hülyék, lusták, tehetségtelenek”. A cél a Szetey Gábor nevével fémjelzett, úgynevezett teljesítményértékelési rendszer bevezetése volt, ami bár végül csúfosan elbukott, addigra a korábbi életpályamodell minden vonzó elemét „kiirtották”. – Súlyos felelőtlenséget követtek el azok, akik a közigazgatást összekeverték egy részvénytársasággal – mondta Fehér József.
Bűnbak pedagógusok
A 2002-es béremelést természetesen üdvözöltük, ugyanakkor annak mértéke a pedagógusok között messze nem érte el az átlagosan ötven százalékot sem. Az illetménybefagyasztások, a 13. havi bér elvétele miatt mára teljesen elolvadt a nyolc évvel ezelőtti béremelés – mondta lapunknak Kerpen Gábor. Az emelést ráadásul csupán négy hónapra volt hajlandó finanszírozni a kormány, utána ezt a fenntartókra bízta, akik viszont képtelenek voltak ennek teljesítésére. Ez a helyzet végül katasztrofális állapotokat eredményezett a közoktatásban – hangsúlyozta a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének elnöke. Szerinte a közoktatást érintő egyik legsúlyosabb és legméltánytalanabb csapást a kötelező óraszám emelése jelentette, amely mögött ugyancsak semmiféle szakmai, csupán pénzügyi megfontolás állt. – A tárgyalások között az egyik kormányzati tag el is ismerte, hogy az intézkedéssel csupán harmincnégymilliárd forintot akarnak kivonni a területről – emlékezett az érdekvédő. Az intézkedést ez esetben is bűnbakképzéssel, lejárató kampánnyal „erősítette” a kormány, mondván, a pedagógusok túl sokan vannak, keveset dolgoznak, azt is rosszul, nyáron pedig nyaralnak. A szaktárca és a kormányzat a kialakuló iskolai agresszióért is egyedül a pedagógusokat tette felelőssé. – Az egyik legvisszataszítóbb állítás az volt, hogy a pedagógusok büntetésből adnak elégtelent a gyerekeknek – mondta Kerpen Gábor.
Intézmények bezárása
A kötelezőóraszám-emelés miatt közel tizenkétezer státus szűnt meg a közoktatásban, több száz intézményt zártak be vagy vontak össze. A „bennmaradókra” egyre több feladat és felelősség hárult, aminek állandó foglalkoztatási és egzisztenciális bizonytalanság mellett kellett eleget tenni. „Szakmai” szinten megjelent az integrált oktatás minden áron való erőltetése. Mindez hatalmas létszámú, kezelhetetlen osztályok létrejöttét eredményezte: a legtöbb uniós országban az integrált oktatást legfeljebb 15-20 fős osztályokban végzik több szakember együttes részvételével, Magyarországon viszont 25-32 fős osztályokban küszködik a tanító egyedül. Kerpen Gábor szerint a közoktatást olyan erkölcsi, anyagi és szakmai károk érték, hogy szinte teljes újjáépítésre szorul.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
