Klicsko-kiütés a végén

Tucatnyi, nagyjából minden váratlanságot nélkülöző menet legvégén Vladimir Klicsko felszívta magát, és sima pontozás helyett egy remekbe szabott kiütéssel védte meg a WBO és az IBF profi bokszszervezetek nehézsúlyú világbajnoki címét Eddy Chambers ellen. A szakemberek és a rajongók – hamar túllépve a düsseldorfi derbin – együtt találgatják, ki vagy mi bonthatná meg a Klicsko fivérek (az idősebb testvér, Vitalij a WBC trónján ül) egyeduralmát.

Deák Zsigmond
2010. 03. 31. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Ezúttal azok jártak jobban, akik csak az összefoglalót, esetleg a zárómenetet látták Vladimir Klicsko és Eddy Chambers küzdelméből. A düsseldorfi ESPRIT Arena 51 ezres publikuma a várt koreográfiát figyelhette: a WBO-, az IBF- és a kisebb jelentőségű IBO-szervezetek 16 kilónyi és nagyjából ugyanennyi centi testi fölényben lévő ukrán nehézsúlyú világbajnoka egyenesekkel bontogatta sok mozgással és beugrásokkal operáló amerikai kihívója védekezését. Chambers – későbbi elmondása szerint zavarkeltés gyanánt – néhány birkózóelemet is bevetett, amikor „lábra menve” felemelte, illetve földhöz vágta a címvédőt, de ettől még semmit sem változott a meccs képe. Aztán a zárómenet előtt a tapasztalt tréner, Emanuel Steward néhány trágársággal tarkított szóval felpaprikázta Klicskót, aki egyre többször utolérte, majd egy gyors és pontos balhoroggal kiütötte egyenesre számító riválisát. Szegény Chambers sokáig fityegett az alsó kötélen, miközben a nézők a régi-új világbajnokot éltették. Az 54-3-as mérlegű ukrán méltatta 35-2-es mérlegű ellenfelét: „Nagyon nehéz volt vele bokszolni a fantasztikus kézgyorsasága miatt. Aztán szerintem a hatodik menet táján leszámolt a győzelmi álmaival, egy csak védekező, a kiütést kerülő bunyóssal szemben pedig nagyon nehéz érvényesülni.”
Pedig megszokhatta volna, hiszen hat éve szinte csak ebben van része. A Lamon Brewster elleni veresége óta vívott tucatnyi derbin szinte alig ütötték meg, ami egyrészt az ő dicsérete, másrészt a nehézsúly általános színvonalának kritikája. Közben négy év szünet után bátyja, Vitalij is visszatért a ringbe, elfoglalta a WBC trónját, s öccséhez hasonló „gondokkal” küzd, nincs valamirevaló ellenfele. Egymással édesanyjuknak tett ígéretüknek megfelelően nem meccselnek soha, Lennox Lewis rég szögre akasztotta a kesztyűit, Mike Tyson-szerű „minidaru” nincs a környéken. Kiben lehetne bízni? A WBA nagyszájú világbajnoka, David Haye mindkettőjüket elkerülte, s végül Nyikolaj Valujevet ugrálta körbe a vb-övért, eredeti cirkálósúlyú révén ő is komoly fizikai hátránnyal bír. Az amatőrök között bizonyított orosz Alekszandr Povetkin és a kubai Odlainer Solis szintén kicsi hozzájuk, utóbbi ráadásul jóllakott napközisre hízott, noha tudása megkérdőjelezhetetlen. Lehet, hogy csak a visszavonulással lehet „megszabadulni” Klicskóktól?

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.