Honlapjukon olvastam: „Azt hisszük, a szabadság messze van, magasan repül a bizonytalanság, a veszély, az ígérgetés drága világában.” Rengeteget utazik, de a mai napig a Felvidéken él. Ott megtalálja?
– A szabadság gondolata kimeríthetetlen. Mindig fontos lesz. Értem alatta az alkotó szabadságát, a művészét, akinek megadatik a szabad önkifejezés. Zenészként nekem talán ez a legfontosabb. Hálás vagyok azért, hogy a Ghymesnek soha nem kellett megküzdenie semmiféle kiadói befolyással, korlátozással. Nem is hagytuk volna. Az idézett gondolatot azonban a szabadság más rétege ihlette. Húsz éve talán azt hittük, hogy 2010-re a költőnek, a zenésznek már nem is lesz dolga. Nem így lett. Felvidéki magyarként nagyon is érezzük, hogy van miről szólni. A nyelvtörvényt a mai napig nem tudtuk feldolgozni és tényként elfogadni. Már önmagában ezt is a szabadság csúf korlátozásának tartom.
– Éppen fél évvel ezelőtt volt az a komáromi Szent István-szobor-avatás, ahonnan a szlovák fél Sólyom László köztársasági elnököt kitiltotta. A Ghymes ott volt: az ünnepségen felléptek. Mit tapasztalt?
– Fojtogató rosszindulatot éreztem, már akkor is aggasztott, hogy rossz irányt vettek a dolgok. Több helyen lehetett olvasni, hogy az egész csak üres hangulatkeltés. Aki ott volt, érezte: nem az volt. Tapintani lehetett, hogy a hatalom felől induló, szándékos manipulációról van szó. Megdöbbentő, mekkora hatása volt. A nyelvtörvénnyel ugyanez a helyzet. Elhintette a félelem magvát az emberek lelkében. Magyar faluban élek, a feleségem magyartanárnő. A törvény hatására sok magyar szülő íratja a gyerekeit szlovák iskolába, hogy ne kerüljenek összetűzésbe a hatóságokkal. A vasútállomáson, a boltban nem szívesen válaszolnak magyarul az emberek. Koncertjeink legfőbb üzenete éppen ezért ez: ne féljetek.
– Évekkel ezelőtt volt szó arról, hogy a Művészetek Völgye mintájára felvidéki magyarlakta falvak összefogásával nagyszabású nyári fesztivált rendeznének. Lett helyette Ghymes fesztivál, a völgynapok helyén. Feladták az ötletet?
– Három évig voltak kisebb fesztiváljaink a Szerelem-szigeten, de állandóan falakba ütköztünk. Fel szerettük volna hívni a koncertre járók figyelmét egy mostoha sorsú, szegény térségre, kedvet csinálni nekik, hogy felfedezzék, nem csak a Ghymesért érdemes a környező falvakba, Kéméndre, Garampáldra vagy Kicsindre tévedni. Sokszor nem volt áramunk, ivóvizünk sem, hiányoztak az alapvető feltételek, hogy folytatni tudjuk. Az együttes által képviselt szellemiség ugyanakkor nem helyhez kötött. Az idén nyáron a Forrás Színházzal összefogva, a Balaton-felvidéken, Szent György-hegyen szeretnénk folytatni, amit tavaly augusztusban Taliándörögdön abbahagytunk. Hogy milyen színes programot álmodhatunk, és hány napos lesz a fesztivál, csak a támogatásoktól függ.
– A Ghymes mellett szólóanyagokon is dolgozik. A férfi-nő kapcsolatokat boncolgató Alku (2004), a 2007-es Bor és a lányka után most Arany János Toldijához nyúlt. Miért?
– A Forrás Színház szerette volna színpadra vinni, és felkértek, írjak a készülő színdarabhoz zenét. Négy-öt dal után kedvet kaptam a folytatáshoz. A Toldi remekmű, tele van akcióval, robog a történet, kínálta magát megzenésítésre. Sok vendégszínészt hívtam a lemezhez, nem kizárt, hogy nyárra önálló színpadi produkcióvá gyúrjuk az album anyagát.
– Decemberben a sportarénában jubileumi koncerten ünnepeltek. Negyedszázad Ghymes. Mit jelent önnek?
– Melengető érzés, büszkeség, és rengeteg munka. Telt házas koncertek emléke. Örülök, hogy nem tudott minket kisajátítani magának a politika. Megvan a véleményünk a közéleti kérdésekről, de soha nem akartunk politikai oldalaknak zenélni. A művész felelőssége egyetemesebb. Ezt kell szem előtt tartani.
origo.hu
Megrázó részletek derültek ki az M6-oson történt gázolásról
