A Tottenham Hotspur és a Manchester United kísértetiesen hasonló idényt teljesít: a Premier League-ben a tabella hátsó régiójában szerepelnek, az FA Kupából és a Ligakupából már a végjáték előtt kiestek, ám a nemzetközi kupában menetelnek. Az El alapszakaszában Rúben Amorim együttese harmadik, míg Ange Postecoglou csapata negyedik helyen zárt, hogy aztán az egyenes kieséses szakaszban egyaránt két szoros párharc után egyoldalú elődöntős sikerrel jussanak a San Mamés Stadionba. Az Európa-liga döntőjét ugyanis a Bilbao arénájában rendezték szerdán este, az odahaza rossz formában lévő gárdáknak pedig a trófea megszerzése mellett a Bajnokok Ligája-szereplés is tét volt a fináléban, amelyet a szurkolók közötti verekedés is megelőzött.
A kétszeres UEFA Kupa- és egyszeres KEK-győztes, de 1984 óta nemzetközi trófea nélkül maradt Tottenham az idényben korábban háromból háromszor legyőzte a Manchester Unitedet, amely az Európa-ligában a 2017-es megnyert és 2021-es elveszített finálé után harmadszor játszott a mindent eldöntő mérkőzésen.
A Tottenham Hotspur kezdőcsapata
Postecoglou együttesénél sérülés miatt az alapemberek közül többen is hiányoztak, így a középpályáról James Maddison és Lucas Bergvall, elölről pedig Dejan Kulusevski. A londoniak ezek után Szon Hungminnel is a kispadon, ilyen felállásban kezdték el a találkozót:
Guglielmo Vicario – Pedro Porro, Cristian Romero, Micky van de Ven, Iyenoma Udogie – Pape Matar Sarr, Yves Bissouma, Rodrigo Bentancur – Brennan Johnson, Dominic Solanke, Richarlison.
Így kezdett a Manchester United a bilbaói El-fináléban
Amorim két védője – Lisandro Martínez és Matthijs de Ligt – sem volt bevethető szerdán, de a sérüléséből visszatérő Joshua Zirkzee és Alejandro Garnacho is a kispadon kezdte a bilbaói finálét. A Vörös Ördögök kezdőcsapata ilyen előjelek után a következőképpen nézett ki:
André Onana – Leny Yoro, Harry Maguire, Luke Shaw – Nusszair Mazraui, Casemiro, Bruno Fernandes, Patrick Dorgu – Amad Diallo, Rasmus Höjlund, Mason Mount.
Sokáig eseménytelen volt az első félidő
A kezdeti időszakban a manchesteriek próbálkoztak inkább ívelésekkel és helyzetekkel, az első tíz perc végére viszont Onana volt az, akinek többször is résen kellett lennie egy-egy Spurs-támadásnál, noha védenie nem kellett. Az első igazán veszélyes lövés Diallóé volt, de az ő próbálkozása sem talált kaput a 17. percben. Ezt követően ismét inkább a londoniak térfelén zajlott a játék, de Vicariót nem dolgoztatták meg Amorim játékosai. Még negyven perc után is csupán két-két lövésnél jártak a csapatok, majd jött Diallo harmatgyenge kísérlete – ez az első olyan volt, ami eltalálta a kaput. Ellenben a játék sokat állt szabálytalanságok és kisebb sérülések miatt.
Így aztán nem túlzás állítani, hogy a Spurs a 42. percben a semmiből szerezte meg a vezetést: egy bal oldali beadás után Shaw kezéről került a saját kapujába a labda (1-0).
A gólt végül a középen érkező Johnsonnak adták, ezzel pedig le is zárultak az első félidő lényeges eseményei.
A második játékrészben hiába küzdött az MU az egyenlítésért
A Manchester United aktívabban folytatta a mérkőzést a szünet után, de a (még inkább szakadozott) játék színvonala és a támadások veszélyessége nem javult. A Tottenham kiválóan védekezett, ami nem a blokkolásokban mutatkozott meg, hiszen a manchesteri játékosok nem is igazán próbálkoztak lövésekkel. Az észak-londoni csapat a 62. percben egy kontrából gyakorlatilag eldönthette volna a finálét, de Solanke belebotlott a labdába, amikor már csak Onana állt vele szemben. A rendes játékidő háromnegyedénél a közönség nagy örömére Szon is pályára lépett, ám szinte rögtön aggódhatott, ugyanis Vicario rosszul ért bele egy középre ívelt labdába, így ezután Höjlund fejesét Van de Vennek látványos mozdulattal kellett mentenie a gólvonalról.
Az utolsó húsz percre Zirkzee-t és Garnachót is becserélte Rúben Amorim, és jött is még több MU-próbálkozás, de hiába.
Úgy tűnt, a Tottenhamnek a szerdán (és nagyjából az egész idényben) látott manchesteriek ellen elég az egyetlen kapura tartó kísérletből talált gól, valamint a legtöbbször stabil védekezés. Elég is lett, még ha a 97. percben Vicario bravúrja is kellett hozzá.
Az eredménynek köszönhetően a Tottenham a gyenge hazai idénye ellenére (41 év óta először) nemzetközi trófeával zárt, és augusztusban az Európai Szuperkupáért játszhat, ősszel pedig a BL-főtáblán indulhat – míg a Manchester United a 2025–26-os évadban lemarad az európai kupaporondról.
2025-ös Európa-liga-döntő
- Tottenham Hotspur–Manchester United 1-0 (1-0)
Bilbao, San Mamés Stadion, jv.: Felix Zwayer (német)
gólszerző: Johnson (42.)
