Zöld nyakkendő

Összességében már mindegy, működőképes lesz-e a magát MDF-nek nevező politikai alakulat hét végi budapesti listája, és igazán az sem számít, hogy Csapody Miklós vagy valamelyik SZDSZ-es jelölt zsarol majd hatékonyabban, vagy sértődik meg hamarabb, kivonulásával végleg lenullázva a szerveződés fővárosi esélyeit. Az „igazsághoz makacsul ragaszkodó” társulatról vélhetőleg az sem fog soha kiderülni, miként sikerült az utolsó percben beszerezni az induláshoz szükséges minimális számú kopogtatócédulát: a vészcsengő, a roma összefogás, esetleg – a 2006-os választások mintájára – néhány szocialista aktivista nagylelkűsége segített. Az utóbbi hónapok látványos ámokfutása szomorú példája annak, mire képes az emberi hiúság, és mire az ügyészségi felelősségre vonástól való jogos félelem. A saját állítása szerint önálló márkanévvel és bajuszvédjegygyel ellátott MDF-es miniszterelnök-jelölt mára a hasonló ambíciókat dédelgető Fásy Ádámmal került egy kategóriába, ráadásul „szakmai” jelöltjei zömének fogalma sincs arról, milyen programot képviseltetne vele a szerveződés. Gyanítható, hogy a békés megyei aspiráns Erzsi néni – aki „férjével él családi kapcsolatban”, táncol, és a nyugdíjasokat szeretné megvédeni – előtt nem kristálytiszta, hogy az MSZP volt pénzügyminisztere nem csekély öszszegű társadalombiztosítási alapdíj fizetésére kötelezné havonta az idős embereket. Vajon tisztában vannak a magukat vállalkozóként aposztrofáló újdonsült MDF-jelöltek azzal, hogy Bokros programja szerint a minimálbéresek is adóznának, és megszűnne az egyszerűsített vállalkozói adó?
Valószínűleg néhány családos MDF-induló lepődne meg a legjobban, ha a bokrosi elvek szerint bezárandó iskolák helyén egy szép reggelen iskolabusz-megállót találnának, és egyetemista gyerekeik után nemcsak tandíjat, hanem fix társadalombiztosítási összeget is fizetnének.
A tulipános hátterű jelöltek többsége valószínűleg arról sem bír tudomással, hogy a szocialista párttagságáról gálánsan elfeledkező vezérük cirka 45-50 egyetemre és főiskolára tenne lakatot az „alacsony szakmai színvonal” miatt, de felszámolná a pedagógusok közalkalmazotti jogállását is. A valódi szakértelmet vitorlázással, golffal és kosárlabdázással helyettesítő jelöltek jobb, ha tudják: az utóbbi két év gazdasági válsága többek között annak a neoliberális eszmefuttatásnak a csődje, amely Bokros szívéhez annyira közel áll. Kiderült ugyanis, hogy nem a briliánsan hamisítható főkönyvek egyenlege, hanem az emberi teljesítmény számít, és önmagában az alacsony költségvetési hiánytól eddig még egyetlen ország gazdasági növekedése sem indult be. Mára az MDF-ből nem maradt más, mint a Bokrosra aggatott idétlen zöld nyakkendő: a párttagság kilépett önmagából, az alapszervezetek vagy feloszlatták saját magukat, vagy a budapesti vezetés szalámizta fel őket. A jelenleg előzetes letartóztatásban gyógyulgató Mesterházy Ernő által összefércelt SZDSZ–MDF-alakulat nagy jóindulattal is csak szánalmat ébreszt: Herényi, amint hevesen cáfolja, hogy hiába járta választókerületét, sehol nem kapott ajánlószelvényt, Dávid Ibolya, akinek egy új alapszervezetet kellett gründolni tíz fővel valahol Somogyban ahhoz, hogy elnök maradhasson, a rágalmazásért elítélt bértollnok, Debreczeni József és a kormánypénzekből kistafírozott Political Capital volt vezére, Somogyi Zoltán.
A csapat színvonalához mára sikerült felzárkóznia Bokrosnak is, aki most úgy próbálja elnyerni a választók kegyeit, hogy önmagából kifordulva állítólagos női hódításaival dicsekszik egy bulvárműsorban.
Akkor már inkább Fásy Ádám. Ő jobban táncol.