A portugál Edith Piaf

Hajnali ötkor ébredés, zűrzavar a reptéren, érkezés vonattal, találkozás barátságtalan magyar rendőrökkel. Szomorú eső szitál. A közönség kissé fáradt, de felszabadult, végre választhatott az ország. Lehet ezek után emlékezetes koncertet adni? Bizony lehet.

Tölgyesi Gábor
2010. 04. 24. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Legutóbbi lemezével, a Terrával másfél éve járja a földkerekséget napjaink legsikeresebb fadistája, Mariza. A vékony, rövid, szőkére festett hajú, hatalmas hangú előadót a világ legnagyobb színpadain és a kisebb koncerttermekben egyformán üdvrivalgással fogadják. Nálunk 2008 decemberében járt a főként az utolsó albumra épített turnéjával, kérdés volt, most lehet-e másképp.
Mariza és muzsikusai a már említett tortúrák után érkeztek a MűPa színpadára. Karcosabb, drámaibb megszólalással indítottak, ám alig telt el negyedóra, már énekelte a közönség a Maria Lisboát, Amalia Rodrígues emlékezete, vidám dalát. Mariza – aki végigbeszélgette a közönséggel a koncertet – szép lassan azt az illúziót keltette, dalai által szinte már ismerjük Lisszabont, látjuk, ahogy a kikötőkben ringatóznak a halászhajók, ott járunk a Zöld-foki-szigeteken, hallgatjuk Tito Parist, vagy épp folyékonyan beszélünk portugálul, és értjük Pessoa versét: egy különös lovag vándorol a pataktól a hegyig, egy árnyékalak az énekes lelkében.
Újdonságként hatott néhány új, erősen dzsesszbe forduló nóta vagy a sokak által feldolgozott Cry Me A River előadása: Mariza a fadóhoz a dzsessz és a gospel világából fordult vissza annak idején, hallhatóan e műfajok is a sajátjai. S bár Mariza édesbús vagy éppen táncolható muzsikájának többségét ismerhettük lemezeiről és előző koncertjéről, nem a korábbi est kopírozását kaptuk: minden fado másképp csengett. Az est legemlékezetesebb dala: Mariza triója a két gitárossal, erősítés nélkül: a lisszaboni tavernák igazi hangulatának megidézésével. A dalok tökéletes, játékos felépítése, a profizmus, az előadói tehetség és átszellemültség önmagában nem magyarázat, miért is ünneplik világszerte Marizát. A nagy fadista elődhöz, Amalia Rodrígueshez szokták hasonlítani, amit ő azzal hárít el, Amalia olyan nagyság volt, mint Edith Piaf, ő pedig nem az. Ahogy most hallgattuk Marizát, és megéreztük a hatalmas kisugárzását, az a sejtés ébredt bennünk, valamikor mégiscsak ilyen lehetett Edith Piaf, és ezért rajongtak érte annyian. Mariza az új Piaf.
(Mariza koncertje a Művészetek Palotájában, április 11.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.