Ön meglehetősen elvont figura. Író, publicista és – egészen tavalyi visszavonulásáig – a médiában közszereplő. Kevesen gondolnák, hogy önnek is van hétköznapi arca, valahol lakik is, mégpedig nem is akárhol, hanem Angyalföldön, és ott is Szanyi Tibor választókerületében. Szeret ott élni?
– Negyvenhárom éve élek Angyalföldön, és április 11-én a 43-as szavazókörben szavaztam. Összecsengnek a számok. Szerintem jó itt. Angyalföldi lokálpatrióta vagyok. Ahogy mondani szoktam, atombombával se lehetne kirobbantani engem innét. Kötődöm a kerülethez, pedig soha nem dolgoztam a Láng Gépgyárban, és tehervagont se pakoltam a Vizafogón. Értelmiségiként a nagy munkásromantika csak közvetve érinthetett meg. Olyan ez, mint a passzív dohányzás. Én nem dohányzó létemre szeretek dohányzókocsiban utazni, füstös kiskocsmákban ücsörögni. Akit a mozdony füstje megcsapott? Szemtanúja voltam a füstös romantikának, majd annak is, ahogy a füstös romantika helyét irodaházak foglalták el, tiszta üveg és beton. A régi Angyalföld ma már csak mítosz. A tisztes szegénység helyébe a kilátástalan nyomor és az elidegenedett fényűzés kettősége lépett.
– Az MSZP mégis mintha hitbizományának tekintené Angyalföldet. Tóth József az egyetlen szocialista képviselőjelölt, aki megelőzte fideszes vetélytársát, és Szanyi Tibornak se hiányzott sok ehhez. Ön szerint miért épp ebben a kerületben erős az egykori kormánypárt?
– Nem vagyok szociológus, hogy erre a kérdésre válaszolni tudjak, hisz míg az ugyancsak valamikor szocialista hitbizomány Ózd jobbra kanyarodott, és már a vörös Csepel sem annyira rőt, úgy tűnik, az irodaházak közé szorult Váci út még mindig felel neki. Szerintem sokan reflexből baloldaliak itt. Szavaznak, és nem néznek körül. Nem veszik észre, hogy az utóbbi húsz év kudarckrónikájának emlékműve épp Angyalföldön található. Az Árpád hídnál. Ott a nyugdíjasnyomor felhőkarcolója egy olyan épületre néz, amely valamikor pártközpont volt, ma államkincstár. Minden egy helyütt! Egyetlen építészeti Hartmann-pontba gyűjtve az egész történet, igen. Ahogy Kádár János bőrkötésbe kötött művei átalakultak magyar államadósággá, a nyugdíjasok szeme láttára. Szó sincs itt baloldaliságról, munkásromantikáról. A kisemmizett kisembereknek az államkapitalizmust kellene végre leváltaniuk.
– És ezt megtehetik akkor, ha elmennek másodszor is szavazni?
– Szimbolikus értelemben igen. Egy jobboldali győzelem Angyalföldön számomra az egykori MSZMP-székház hatalmának végleges felszámolásával volna egyenlő. Azt jelentené, hogy az egykori hatalmat államadósság formájában sem fogadjuk el magunk fölött. Hogy véget vetünk a nemzeti vagyon elherdálásának, szétlopásának.
– A szocialisták szerint a Fidesz kétharmados többsége antidemokratikus.
– Félteni a demokráciát és félni a demokráciától két különböző dolog. Akik most látszólag a demokráciát féltik, azok valójában a demokráciától félnek. Az, hogy Demszky Gábor egy nullaszázalékos párt tagjaként vezeti kátyúra Budapestet, szerintük demokratikus, de az, ha Orbán Viktor a választói akarat arányait figyelembe véve kíván kormányozni, szerintük antidemokratikus. Hát ennek a politikai álkultúrának, a kettős mércének kell most véget vetni egy határozott második x-szel.
origo.hu
Videón a látványos drogfogás
