Kínlódás után tündöklés a jégen

Csikorgó rajt, a Koreai Köztársaság elleni 4-2 után tegnap a reméltnél is szebben folytatta szereplését a magyar jégkorong-válogatott a Ljubljanában zajló divízió I-es világbajnokságon, 6-0-ra kiütötte a feljutásra szintén esélyesnek tartott Lengyelországot. Ma szünnap következik, holnap Horvátország az ellenfél.

Korea felkerült a jégkorong világtérképére. Ezt szombat kora délután rögzíthettük – éppen a magyar válogatott elleni mérkőzés után. Az ázsiaiak tavaly jutottak fel a divízió I-be, s előzetesen mindenki úgy kalkulált, hogy idén vissza is zuhannak oda. Ehhez képest váratlanul izgalmas meccset játszottak a mieinkkel. A második harmad legelején a vezetést is megszerezték, kész szerencse, hogy Holéczy két percen belül egyenlített, majd még ugyanebben a játékrészben Vas János és Peterdi révén átvettük a vezetést, amit a harmadik felvonásban Kovács Csaba megfejelt. Ám az ázsiaiak 4-1 után sem adták fel, s feljöttek 4-2-re. Nagyon fürgék voltak, ami rövid pályás gyorskorcsolya-hatalomként persze nem meglepő, de a koronggal is jól bántak, többször csak Hetényinek köszönhettük, hogy megúsztuk gól nélkül. Ladányi Balázs a találkozó után be is vallotta: kritikán alul játszott a magyar válogatott.
Tegnap mindkét csapat bizonyított. A koreai azzal, hogy Nagy-Britanniát még jobban megszorongatta, s csak 2-1-re kapott ki, a magyar pedig azzal, hogy az előzetesen remélt színvonalon játszott Lengyelország ellen. A lengyelek szombaton – ráadásul este nyolctól – kőkemény csatában maradtak alul 3-2-re a szlovének ellen, s talán ezért ellenünk kissé fáradtan mozogtak. A mieinket viszont mintha kicserélték volna. Palkovics öt perc alatt többet mutatott, mint egy nappal korábban az egész meccsen. Ha Ted Sator szövetségi kapitány úgy időzítette a formát, hogy szombaton még fáradt a csapat, vasárnap viszont már friss, akkor tényleg nagyon érti a szakmát; de valljuk be, a sorsolásra sem lehet panaszunk.
A találkozó előtt a durván ezer- fős magyar táborból két szurkoló szép gesztusként R. I. P. Mr. Kaczynski feliratú drapériát függesztett ki a palánk fölé a szombaton eltemetett lengyel elnök emlékére, amivel kivívták a lengyelek elismerését. Az első nagy helyzetet Proszkiewicz hagyta ki az 5. percben, a vezetést azonban a mieink szerezték meg. Óriási védelmi hibából. A 8. percben Sarnik passzolt felelőtlenül keresztbe a kapu előtt, Sofron csapott le a korongra, s be is vágta Zborowski hálójába. Újabb három perc múlva emberelőnyből mintaszerű akció végén 2-0-ra növeltük az előnyt. Tokaji passzolt balra Ladányihoz, ő kapásból keresztbe Vas Mártonhoz, aki ugyancsak kezelés nélkül bombázta a korongot a hálóba.
A második harmad magyar fölényben, de gól nélkül telt el, a záró- felvonásban viszont a mieink bőségesen bepótolták a mulasztást. Csupán 14 másodperc telt el a záró húsz percből, amikor Vas Márton beleért Horváth lövésébe, ami így a hálóban kötött ki. A lengyelek ekkor kapust cseréltek, hat perc múlva pedig időt kértek, mert hogy Sille és Horváth találatával már 5-0-ra vezettünk. A 6-0-s végeredményt Ladányi állította be. A két szurkolótábor az utolsó két percben kölcsönösen az „ellenfelet” éltette; jó játék, biztos győzelem, példás sportbarátság: kell ennél több?
– A mai benne van pályafutásom tíz legjobb meccsében, de öt perc múlva ezt már el kell felejteni. Az ötből még csak a második lépcsőfokot másztuk meg – értékelt a mindig őszinte Ladányi.
A lengyelek – akik legutóbb 2002-ben szerepeltek az A csoportban – sorsa ezzel megpecsételődött. Ám mielőtt kijelentenénk, hogy a pénteki szlovén–magyar összecsapás dönt a feljutásról, a horvátok mellett szerdán a két forduló után szintén százszázalékos briteket is le kell győzni.