Először 1355-ben tették közszemlére, hat évvel ezután, hogy Geoffrey de Charny francia keresztes lovag levelet írt VI. Kelemen pápának, amelyben közölte, hogy Szűz Mária tiszteletére templomot akar építeni a franciaországi Lireyben, ahol a birtokában lévő leplet is el akarja helyezni. Hogy hol, hogyan jutott hozzá, homály fedi, az anyaghoz tapadó pollenszemecskék elemzése révén ma már pontosan lehet rekonstruálni útját Lireyig. 1535-ban vitték a leplet Torinóba és még abban az évben kiállították. 1978-ban, a lepel torinói tartózkodásának 400 éves évfordulója alkalmával öt héten alatt 3,5 millióan látták a relikviát, köztük Karol Wojtyla kardinális, aki II. János Pál pápaként 1989-ben megerősítette, hogy a lepel eredeti relikvia, bár hozzátette: „Nem az egyház dolga, hogy megállapítsa, hiteles-e a lepel, vagy hogy melyik korból származik, mert az a történelem, a történészek és a tudósok feladata. Hitünk nem a torinói leplen alapszik, ezért nem befolyásolja azt.”
A 2002-ben kezdődött, évekig tartó restaurálási munkálatok után a torinói lepel mostani kiállításának címe Passio Christi, Passio hominis, azaz Krisztus szenvedése, az emberek szenvedése. A kegytárgy kiállításával a remény és a bizalom üzenetét akarják átadni mindazoknak, akik testben, lélekben szenvednek, hogy Krisztusra tekintve találjanak vigaszt.

Nincs második esély: életbe lépett Európa legszigorúbb drogtörvénye