Megszabadulni a feleslegestől

Zalaegerszegen teljes az öröm, mert a város futballklubja az Újpest elleni, szerda esti 0-0-s döntetlennel, 1-0-s összesítéssel, története során első ízben jutott be a Magyar Kupa döntőjébe. Sőt, ezzel együtt minden valószínűség szerint a kontinentális porondra is, hiszen az Európa-ligáról már csak abban az esetben maradna le, ha az MK-t a Debrecen nyerné, a bajnokságot pedig a Videoton, miközben a ZTE visszasüllyedne az ötödik helyre. Csank János vezetőedzővel nemcsak erről beszélgettünk, hanem a vidéki futball térhódításáról, szokásos „munkás csapatairól”, Vlaszák kifutásáról és a szerinte agyament szabályokról is.

Ballai Attila
2010. 04. 25. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szerda este óta több helyütt olvasni, hallani, mit jelent Egerszegnek az első MK-finálé. Ezért bevezetésképpen inkább azt kérdezem, mit jelent még önnek, árkon-bokron túl? A karrierjének, a presztízsének, a lelkének?
– Nekem már az ötödik kupadöntőm jön. A Békéscsabával 1988-ban nyertünk, aztán a Váccal háromszor ezüstérmesek lettünk. Ettől persze még számomra is teljesítménysport a futball, és ha egy-egy bukta bele is fér a pályafutásomba, azért sokkal jobb a napos oldalon járni, a meccs traumáját is könnyebben feldolgozza az ember, ha van eredmény.
– Trauma? Hisz az egy perccel azelőtt befejeződött mérkőzésről is képes olyan távolságtartással beszélni, mintha épp harmincéves emléket elevenítene fel. Így is éli meg, vagy ez felvett póz?
– Inkább tanult viselkedésforma. Ezért sem értem, ha valakiről azt hallom, hogy így ég, meg úgy lángol. A legkönnyebb indulatból elküldeni valakit, ezt én is meg tudnám csinálni. De játékosként voltam csapatkapitány, az már együtt járt kötelezettségekkel, edzőként pedig mégis egy egyesületet, egy sportágat, egy kasztot képviselek. Úgyhogy észnél kell lenni.
– Ezért is hatott volna nemcsak jól, hanem még „csankosan” is, ha elismeri, hogy a 10. percben kiállítást érdemelt a kapusa, Vlaszák Géza a Kabát Péter elleni szabálytalanságáért.
– Miért ismerném el, amikor nem érdemelt azt? Persze, találó a mondás, hogy lesgólt soha nem rúgunk, csak kapunk, de Kabát tényleg kifelé indította a cselt, nem a kapu irányába, ráadásul el is akart esni, ahogy Vlaszák testével ütközött – mert ő okosan nem a karját használta –, már dobta is magát. A tizenegyes jogos volt, de a futballban ez a legsúlyosabb ítélet, nem kell tetézni. Ha a kapus kifut húsz méterre, és ott agyonrúgja a csatárt, amiért nem lehet büntetőt adni, az más. Viszont hogy a tizenegyes mellé ilyen esetben piros lap is járjon, az nagyon rossz szabály, biztos valamelyik játékvezető találta ki. A bíró kompromisszumot kötött, mert nem akart kétszer büntetni.
– Szerintem is így történt, mérlegelt. A 89. percben könnyebb szívvel állított volna ki, a tizedikben viszont tartott attól, hogy a nyolcvanperces emberhátránnyal ő dönti el a meccset.
– Igen. De akkor is a szabály a rossz. Ennek most szegény Solymosi lett az áldozata, a világbajnokságon pedig majd más bírókat átkoznak. Én a sárga lapot is eltörölném, mert mi értelme annak, hogy az én csapatomat egy hátvéd szabálytalanul megakadályozza a góllövésben, az ő sárgájából nekünk semmi hasznunk nincs, abból viszont kárunk igen, hogy a következő meccset, esetleg a fő vetélytársunk ellenit ezért ki kell hagynia? Mi köze a kettőnek egymáshoz?
– Gondolatban egészen eltávolodtunk Zalaegerszegről. Pedig az MK-döntő mellé szinte biztosan nemzetközi kupaindulást is nyert a ZTE. Készek az európai porondra? Nem járnak úgy, mint azok a magyar klubok, amelyeken, miután az első fordulóból kizuhantak, a fél ország kajánkodik? Vagy mint ön, amikor 1997-ben, szövetségi kapitányként a fejéhez vágták: miért kellett a vb-selejtező csoportban megelőzni a finneket, hogy utána a pótkvalifikációban két meccsen tizenkettőt rúgjanak nekünk a jugoszlávok?
– Nem vagyunk készen. Pontosabban arra készen vagyunk, hogy mi is ilyesmiket fogunk kapni. Meglátjuk, nyáron hogyan tudunk erősíteni, de hogy mindenképpen szükségünk van rá, az biztos.
– A Békéscsaba és a Vác után a ZTE már a harmadik „munkás” sikercsapata, ez a specialitása, de az élet is változik, lassan a vidéki kicsikből lesznek a relatíve nagyok, a budapesti nagyokból pedig a láthatatlanul kicsik. Az idén például nemcsak az MK-döntőből, hanem nagy valószínűséggel a bajnoki dobogóról is hiányoznak majd a fővárosiak, vasárnap a Zalaegerszeg– Győr csatában a bronzérem a tét. Hosszú távra szól e hatalomátvétel?
– Most úgy néz ki. De szükség lenne egy jó Szegedre, Békéscsabára, és a Diósgyőrnek sem kellene kiesnie. Hallani, itt-ott megint szóba kerül a létszámcsökkentés, ami fatális hiba, és mindig a vidéket nullázza le. Inkább bővíteni kellene, mert csak az első osztályra lehet valamennyi pénzt összekalapozni. Ilyenkor persze a színvonallal jönnek, de ha több a csapat, több a mérkőzés, ami állítólag cél, és minek a Ligakupa, ami szervezett edzőmeccsek sorozata sok utazással, nagyon kevés nézővel. Olyan, mint a sárga lap. Felesleges.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.