Szülők a gyermek szemszögéből

Terezka mesevilágban él. Ebben a mesevilágban egyre ijesztőbb dolgok történnek, anyja napról napra feszültebb, apja folyton dolgozik, ráadásul megjelenik egy idegen férfi is, aki valószínűleg földönkívüli, mert állandóan egy Japán nevű bolygót emleget. Vajon mi a félelmetesebb: a farkas vagy a szülők válása? Bájos cseh film a gyermeki képzeletről és a szülők felelősségéről.

Csernus doktor szerint aki lélekben gyerek akar maradni, az egész egyszerűen fél a felnőttléttől. A cseh Maria Procházková filmje, a Nem félünk a farkastól? a gyermeki és a szülői realitást ütközteti, a frontvonalon a kis Terezka harcol az anyai szeretetért, miközben anyja két férfi között, a háztartásbeliség és az önmegvalósítás csapdájában vergődik. Procházková a főszerepre olyan kislányt (Dorota Dedková) talált, aki óvodásként is elviszi a hátán a filmet – a mellékszereplők azonban kidolgozatlanok, a karriert szimbolizáló kulcsfigura, a virtuóz vonós (Martin Hofmann) pedig tökéletesen hiteltelen.
A film báját a gyermeki látószög adja: a hétköznapi történéseket átszínező képzelet, a részletek hangsúlyossága, a mesebeliség. Terezka ugyanis erősen a Piroska és a farkas hatása alatt van. A rabja. Mindent Piroska meséjére fűz fel, a nagymama úgy van jelen a hétköznapokban, mint a farkas. A kis kosár, a piros cipellő éppúgy, mint a szeretetlenség és a válás. Míg néhány héttel ezelőtt Caroline Strubbe belga drámájában, az Elveszett személyek körzetében a szülők ridegsége és tragédiája elől a főhős kislány (Kimke Desart) már-már az autizmusba menekült, Terezka beszél, mesél, kérdez. Tudni akarja, hogy anyja (Jitka Cvancarová) az igazi anyja-e. Mert olyan furcsán viselkedik. Terezka érez, beleél, lát. Bár anyja valóban kevés figyelmet fordít rá, nem is ő az igazi földönkívüli, hanem az őt mindig szeretettel és figyelemmel hallgató apa. S vajon hogyan és miért jelenik meg ebben a történetben a titokzatos idegen? Anyját, az egykor híres énekesnőt fülbevalóval megajándékozó csellista? Vajon ők ketten összejátszanak? Talán nem is emberek, hanem földönkívüliek? És mit jelent a szó: apa?
A Nem félünk a farkastól? a gyermekkor legfájdalmasabb traumáiról beszél óvodai bájjal, békaperspektívából. Az már Maria Procházková hibája, hogy szemmel láthatóan jobban ért a gyerekekhez, mint a szülőkhöz. Talán fél a felnőttléttől – Csernus doktor nyilván tudná a választ. A filmet viszont semmiképpen nem a felnőtt- karakterek miatt fogjuk szeretni. Leginkább az óvodai képek égnek be, bár ez is talán csak nosztalgia.
(Nem félünk a farkastól? Színes, feliratos cseh filmdráma, 90 perc. Rendező: Maria Procházková. Forgalmazó: Anjou Lafayette.)