(Tárnoki néni inog-e )

Én nem tudom, kire szavazzak – tűnődött hangosan Ciprus Feri, Tárnoki néni utált unokaveje. – Egyelőre úgy döntöttem, hogy a rejtőzködők táborát erősítem.
– Megfeledkezel arról édes fiam – mondta Tárnoki néni –, hogy el vagy tiltva a közügyektől, s mint szavazópolgár csak annyira rúghatsz labdába, mint Kaiser Ede.
– Rejtőzködni attól még lehet – felelte sértődötten Ciprus. – Most is Bokros Lajos álnéven vagyok bejelentve a Tarisznyás Mama wellnesspanziójába. Ezt Hunvaldtól lestem el.
– Bokros? Hiszen még bajuszod sincs – szólt közbe a hétéves Esztike. – És nem vagy sem vörös, sem zöld.
– Miért, ki zöld? – kérdezte az öreg hölgy.
– Olvastam, hogy állítólag, ha Ibi néni nem tud hamar rendet teremteni az MDF-ben, akkor Bokros kiszáll a buliból. A B terve az lehet, hogy csatlakozik a Lehet Más a Politikához.
– A Lajos nem zöldfülű – mondta Tárnoki néni. – Ugyanúgy képes betartani a Fidesznek, mint egykoron Kupa Mihály.
– Ez jó tipp – kapta fel a fejét Ciprus Feri. – Én kedvelem a Dimitrov téri közgazdászokat. Ők ugyanúgy bátran megszorítják a nadrágszíjat, mint én a kerékbilincset. Az én B tervem a Jobbik.
– Én is szeretem a bátor férfiakat – vetette közbe Tárnoki néni. – Boldogult férjem olyan vakmerő volt, hogy azután vett feleségül, miután bikiniben látott. Lajost csak hozzá hasonlíthatnám, vagy némi nagylelkűséggel Ferihez. Ő nem rejtőzködik. És Lajos sem. Tizenöt év után hipp-hopp odaállt az emberek elé, és megsuhogtatta a nadrágszíjat. Pedig annak idején a szocik rútul rászedték, mint a mórt, aki miután megtette a kötelességét, mehetett is. És lám – sóhajtott fel –, ő az első mór, aki nem sértődött ettől halálra.
– Én úgy tudom – mondta a kislány –, hogy Lajos bácsit Ibi néni húzta elő a talonból.
– Jól tudod – bólintott a dédi. – És ezzel még a legravaszabb fideszest is meglepte. Emlékeztek, amikor Kuncze azt mondta, hogy Dávid Ibinek lövése sincs a politikához? Méghogy nincs! Bokros akkorát durrant, mintha a szocialisták Táncsics Mihályt indítanák miniszterelnök-jelöltként. De most más a módi: új arc, új program.
– Ki az a Táncsics Mihály? – kérdezte Esztike.
– A mi kora lelkünk – sóhajtott Tárnoki néni. – Attila ugarján szenvedő szerelmünk. Ő nem ült volna le a kerek asztalhoz. Hány kopogtatócédulát gyűjtöttünk tegnap?
– Hatvanegyet.
Az öreg hölgy a pongyolája zsebében kotorászott.
– Végiggondoltam a dolgot. Mégis bevisszük a szelvényeket a Fidesz-irodára. Hadd keveredjenek a korpa közé. Az OVB majd lecsap rájuk. Nehogy már azt higgye itt valaki, hogy csak az MSZP-sek csalnak. Csakis ezt tehetem. Más érvem egyelőre nincs.
– De ez dupla csalás – fakadt sírva Esztike.
– Itt más nem segít. Mit gondolsz? Molnár Csaba kancelláriaminiszternek talán lesült a képéről a bőr, amikor közölte nyolcévi MSZP-kormányzás után, hogy a Fidesz adósította el az országot? Dehogy! Hiszen ő is Gyurcsány fészkében nevelkedett. S most bizonyította, hogy nem kakukktojás. És ki akart egyáltalán kopogtatócédulát gyűjteni? Nem a te ártatlan képed miatt rohantak Szenthffyék aláíratni a hamis szelvényeket? Tiltakoztál akkor a csalás miatt?
– Nem – ismerte be sírva Esztike.
A könnyektől Tárnoki néni ellágyult.
– Lásd, kivel van dolgod. Széttépem az egész paksamétát. Feri! Lódulj! Vidd a szelektív szemétgyűjtőbe, ha úgyis zöld vagy.
– Köszönöm dédi – szipogott Esztike. – Ez bátor, férfias tett volt.
– Semmiség – felelte az öreg hölgy. – De félek, hogy megingott a pártpreferenciám. Egyre több az Attila, a Csaba, a Töhötöm meg az ipszilon az MSZP-ben. Hogy nem volna-e jó körülnéznem a Jobbik háza táján is, én nem tudom…