A harmincéves, 58-szoros walesi válogatott jelenleg a Manchester City mezét viseli, de játszott korábban a Newcastle Unitedben, a Celticben és a Liverpoolban is, ám békével, békében szinte sehonnan sem távozott. Előző állomáshelyén robbantotta ki pályafutása legzajosabb botrányát, amikor golfütővel támadt csapattársára, John Arne Riisére, mert a norvég balhátvéd a csapatbulin nem akart karaokét énekelni, de az is megesett, hogy széket hajított az edzőjéhez. Ha azt írjuk, nem könynyű eset, közhelyesen és visszafogottan fogalmazunk, akkor már találóbb egykori mestere, Sir Bobby Robson véleménye, amely szerint ő a világ legfurcsább, legkiszámíthatatlanabb játékosa.
Bellamy valóban képes meglepetésekre ellentétes előjellel is. Még a híresen jól tájékozott angol sajtó előtt is sokáig titokban tartotta, hogy futballakadémiát alapított a polgárháborúból éppen kilábaló nyugat-afrikai Sierra Leonéban. Miközben mások odacsődített fotósok hada előtt adnak át játékmackókat beteg gyermekeknek, ő nemhogy nem reklámozta, sehol sem említette, hogy egymillió fontot áldozott az Európa számára teljességgel ismeretlen nyugat-afrikai focistapalántákra.
Három éve fordult meg először e mindenféle átok sújtotta, szegény vidéken, ahová egy fakereskedelemben utazó üzlettársát kísérte el. Az utcákat járva beállt játszani a helybéli srácok közé, akik újságpapírból és rongyokból készített labdát kergettek. Mint hajdan a grundon, a magyar futball őskorában. Bellamy előbb kifutotta magát, aztán szerzett egy igazi bőrlasztit alkalmi társai határtalan örömére. Ám rádöbbent, hogy ennyi nem elég, komolyabb segítség szükséges. Létrehozott egy országos hálózatot, amelynek keretében ma 1600 tizenéves fiú futballozik negyven edző irányításával – a „Bellamy Liga” legnagyobb tehetségei a szervezet iskolájába kerülnek, ahol a játék és a sportképzés mellett komoly oktatásban részesülnek. Hősünk minden évben két hetet tölt Afrikában, erre az időre kikapcsolja a telefonját, és járja az országot új edzők, segítők, csiszolatlan gyémántok után kutakodva.
Teszi mindezt úgy, hogy sehol sem ejtett életének e szegmenséről egyetlen szót sem, nem szerepelt reklámokban vagy az UNICEF plakátjain. Az ENSZ szakosított szervezete aztán mégis felfedezte, és egy ideje támogatja is az alapítványát. Az afrikai ország elnöke, Ernest Bai Koroma pedig gyakorlatilag parancsba adta a minisztereknek, hogy mindenben támogassák az eltökélt walesit. Akinek pártfogoltjai közül négyszer többen tanulnak tovább az országos átlagnál a világ egyik legszegényebb országában, ahol a legmagasabb a fiatalok halálozási aránya. Ide toppant be Bellamy véletlenül vagy inkább sorsszerűen, ennek a régiónak az ifjúságát karolta fel ez a látszatra öntelt, verekedős alak. Létezik azonban egy másik énje is, nem véletlenül mondta róla talán legjobb barátja, David Bishop walesi rögbis: „Nem ismerik őt, kevesen tudják, hogy Craig és felesége mennyit jótékonykodik Walesben, mert másokkal ellentétben sohasem híresztelik ezt.”
Aki aktuális ámokfutásakor megbotránkozik a játékos viselkedésén, erre is gondoljon. Craig Bellamy olykor kivetkőzik magából, de a lelke mélyén érző ember.
origo.hu
Ismét együtt Kulcsár Edina és Csuti – nagy nap volt a mai
